Istengyermekség Szolnokon

- Több mint egy évtizede csinálnak versszínházi produkciókat, már, ha jó ez a kifejezés.

Lázár Balázs (L.B.): A versszínház kifejezés jó, hiszen verseket, prózarészleteket mondunk, de szituációs, színpadi keretek között, egy dramaturgiai szál mentén, mint egy színházi előadásban, eljutva egyik helyzetből a másikba. Persze, anyagtól is függ, mennyire lehet színpadra álmodni, és melyik marad színházi elemekkel működő irodalmi összeállítás.

- Ki mindenkit mutattak már be így közönségnek?

L.B.: A Barangoló című gyerekelőadásunk mellett jelenleg több versszínházi előadást tartunk repertoáron az eddigi tizenháromból. Még játsszuk a Feleségek felesége című Szendrey Júlia-estet, a Piros ruhában, szerelemben, ami Weöres Sándorról és Károlyi Amyről szól, de megy a Nagy László-összeállítás, az Arany János fanyar verseiből és egy másik a balladáiból válogató est. Továbbá egy világháborús összeállítás a Nyugatosok verseiből, Ady Endre verseinek ívében, illetve egy szerelmes és egy szakrális versösszeállítás, amiben Mariann hegedül is. Ezeken túl pedig az Istengyermekség című Jókai Anna-est, amelyet a "Köszönjük, Magyarország!" program keretében tudunk most Szolnokon is játszani. Az előadásainkról a Ketten a versben Facebook-oldalunkon (https://www.facebook.com/kettenaversben) lehet többet megtudni.

Talián Mariann (T.M.): Évente egy versszínházi előadást hozunk létre Rózsássy Barbarával - József Attila-díjas költő, az Írószövetség elnökségének tagja -, aki a mi ilyen tevékenységünknek, mondhatni, a keresztanyja. Azt a szellemiséget követi versválogatásaival, amit mi is fontosnak érzünk. Klasszikus nagyjainkat próbáljuk úgy értelmezni, hogy az a szélesebb publikum számára is befogadható legyen. Az előadások mellett éppen készülünk a legújabb estünkre, ami Vörösmarty költészetét mutatja be.

- Hány helyen jártak már ezekkel a produkciókkal?

T.M.: Rengeteg. Ennek a produkciónak éppen az a lényeg, hogy bárhová el tudunk menni, hiszen egy bőröndbe beleférnek a kellékek, a jelmezeink pedig egy-egy ruhazsákba. Ráadásul autó nélkül, tömegközlekedéssel utazunk. Ezen sokan meglepődnek, de miután Pesten, a belváros közepén lakunk, csak nyűg lenne egy autó, ezen kívül mi így tudunk hozzájárulni egy élhetőbb környezethez. Nagy élmény, ha kis falvakban léphetünk fel, vagy határon túlra hívnak. Jártunk olyan helyen, ahol a gyerekek azt sem tudták, mi az a színház. Ez nagy felelősség, ilyenkor plusz adrenalin segíti a színpadi jelenlétet. De volt már előadásunk Brüsszelben, nyugati nagyvárosokban is. Ahol a versért, irodalomért áldozatot hoznak, ott a közönség egyformán nyitott szívvel, lélekkel fogad minket.

- Jókai Anna hogy került a látókörbe?

T.M.: Mezey Katalin, Kossuth-díjas író-költő, a Széphalom Kiadó vezetője, Jókai Anna műveinek kiadója kért fel minket, hogy a minden év decemberében megtartott Jókai Anna-megemlékezésre állítsunk össze egy műsort. Nem véletlen a decemberi időpont. Jókai Anna az üdvözítő születését és az azt megelőző várakozást megszentelt időszaknak tartotta, ahogy mi is. Nagy örömmel vállaltam a szerkesztést. Ismertük és szerettük Annát, még életében sok szép és igaz pillanatot élhettem meg vele.

- Jókai Anna életműve eszméletlen nagy. Mi a váz, és milyen írások férhetnek be a műsorba?

T.M.: Jókai Anna utolsó írása, könyve, az Átvilágítás adja az előadás ívét. Születésétől halálos betegségével bezárólag ad számot életéről, meglepő őszinteséggel, rengeteg öniróniával, humorral átszőve. Ugyanakkor pontos és izgalmas látleletet ad a XX-XXI. század Magyarországáról is. Ezt egészítik ki részletek a műveiből, versekből, filozofikus írásaiból, regényeiből.

- Mennyire könnyebbség vagy nehézség, hogy ezúttal - kis túlzással - "kollégát" keltenek életre, hiszen mindketten írnak is? Mennyire dominált az összeállításnál vagy a játéknál, hogy nemcsak színészek, de tollforgatók is egyben?

L.B.: Megtisztelő, hogy egy ilyen hatalmas életművet és pályafutást mutathatunk be, különösen, hogy személyesen is ismerhettük Jókai Annát. Természetesen íróként, költőként is megérintett bennünket, de az összeállítás létrehozásánál "színészi üzemmódban" működik az agyunk, hogy miként tudnánk a legjobban átadni a műveket és ezen keresztül az életét, egy különleges írói sorsot a XX-XXI. században.

- Számomra különlegesség, hogy ezúttal nemcsak kétszemélyes az előadás, hanem egy zenész, Antal Gábor is Önökkel tart.

T.M.: Mindenképpen olyan zenét szerettem volna az előadásba, ami ellenpontozza a téma súlyosságát, illetve kiegészíti a líraibb vagy éppen humorosabb részeket. Korábbról ismertük Antal Gábor zongoraművészt, aki az ország egyik legjobb jazz-zongoristája, szólóban és zenekarával együtt járja az országot. Földöntúli atmoszférát teremt a muzsikálásával. Nagy örömmel fogadta a hívásunkat, és azonnal megértette, miről szól az összeállítás. A tehetségével megkoronázza, elemeli a földről az előadást.

- Mit kell tudni ebben az esetben a "Köszönjük, Magyarország!" támogatásról?

L.B.: A "Köszönjük, Magyarország!" program támogatásával utazik a produkció, ami egy fontos és hatékony állami segítése a kulturális szférának. A pandémia miatt az előadóknál kieső bevételek egy részét pótolja. Külön értéke szerintem, hogy nem segélyt ad, hanem munkát, előadást kér a támogatásért cserébe. Így segítve azt is, hogy a járvány miatt forráshiányos településekre minőségi kulturális események juthassanak el.

- Az Istengyermekség hányadik előadása a szolnoki?

L.B.: Tavaly decemberben mutattuk be, de sajnos pont a vírus miatt nem játszhattunk belőle sokat. A szolnoki lesz a negyedik előadás, de reméljük, nem az utolsó idén...