Kérdezem

Damjanich nyomában

2018. március 01.

Tizenegyedik alkalommal lehet a szolnoki csatát megnyerő Damjanich tábornok katonáinak a nyomába eredni, a Szolnokra vezető hadiút egy részét bejárni. A "Vörössipkás túra" kitalálójával, szervezőjével és túravezetőjével, Szekeres Ferenccel beszélgettünk a március 3-ai programról.

- Mikor rendezték az első túrát?

- Az első hivatalosan meghirdetett túránk 2008-ban volt, azóta minden évben végigjártuk Damjanichék "útvonalát". Vagyis csak részben, hiszen a Tisza szabályozása miatt, a cibakházi indulást csak egy vízi átkeléssel lehetne megvalósítani. Tehát az eredeti nyomvonal nem rekonstruálható teljesen, ezért ennek az emléktúrának Tiszajenő-Szolnok az útvonala.

- Az elmúlt években hányan vettek részt ezeken a túrákon?

- Ez nem egy tömegrendezvény, a nyilvántartásom szerint a teljesítések száma eléri a kilencvenet. Vannak rendszeresen visszatérő, ismerős arcok, de a többség egy-két alkalommal vág neki a túrának.

- Mit értenek azon, hogy ez az Alföld Caminója?

- A kezdetek óta nem titkolt cél, hogy ez a túra egy különleges, nem hagyományos program legyen. Az AuRiga Centrum Tagság alapítói szándéka szerint, az általa szervezett programokon a résztvevők az erejüknek, de nem csak az izomerejüknek a tudatára ébredhetnek. Ezért Vörössipkás túra sem csak egy egyszerű turisztikai-, vagy sportprogram, hanem egy áhítattal, tisztelettel, valódi emlékezéssel átitatott erőpróba. Erre utal a "camino" megjelölés.

- Milyen állapotban van a túra útvonala?

- Mint említettem, az eredeti útvonalat körülményes lenne pontosan rekonstruálni, viszont az iránya és a megtett távolság hasonlít az eredetihez. Éppen ezért a konkrét útvonal nem teljesen kötött, a résztvevők igénye szerint változhat. Előfordult már, ha az időjárás engedte, az irányt tartva több időt töltöttünk a tiszai ártérben, vagy a menetelést megszakítva részt vettünk a túra szellemiségéhez kötődő egyházi szertartáson. A táv első része kritikus lehet saras időben, az azt követő szakasz nagyobb része azonban jó minőségű földúton, illetve aszfalton halad.

- A túra előtt a szervezőkkel be szokták járni az utat? Milyen állapotban van?

- Az útvonal állapota nem lényeges, hiszen ha az lenne és bármit befolyásolna, az egész túra hiteltelenné válna. Ez a kérdés soha meg sem fordult annak a fejében, aki egyszer is részt vett ezen a programon. Gyalogoltunk már éjszaka, dermesztő esőben, vendégmarasztaló sárban, csikorgó fagyban, laza, vagy éppen olvadó hóban és gyönyörű jó időben is. Annak idején a honvédsereg sem az "állapotok" szerint válogatott a harci cselekmények között, hanem megtette, amit kellett. A Vörössipkás túra többek között ezért is más, mint egyéb programok. Ha úgy tetszik, ettől "AuRiga".

- Meglepően sok történelmi emlékhelyet érint a túra. Ezeket ki szedte össze, ki találta meg, hogy egy-egy dolog pontosan hol van?

- Én is meglepődtem, amikor tudatosodott bennem, milyen érdekfeszítő és gazdag a túra környezete ebből a szempontból. A helyszínek azonosításának pontossága a rendelkezésre álló "krónikák" pontosságától függ. Azonban például a cibakházi sánc maradványai a mai napig föllelhetők, vagy a Kucorgó elhelyezkedése sem vitatható, tehát ezek minden kétséget kizáróan bizonyítható helyszínek. Az egész túra egy folyamatos "idegenvezetés", mindenki annyit kérdez, azt a kérdést teszi föl, amit akar, és adott esetben közösen, mindenki a saját tudásával, ismereteivel hozzájárulva, alakítjuk ki a válaszokat. Minderre bőségesen van idő és inspiráció is az együttlét során.

- Mennyi idő alatt lehet megtenni a távot? Mennyire számít ez nehéz túrának?

- A résztvevők igényeihez igazodva délután kettő és négy között érünk Szolnokra. Nem tartom magamat "lekvárnak", de belőlem alaposan ki szokta venni a "szuflát". Ugyanakkor voltak már olyan résztvevők, akik a túrázásról egyenesen néptánc-fellépésre mentek. Egyébként maga az útvonal nem támaszt semmiféle különleges követelményt.

- Kikre számítanak? Gyakorlott, edzésben lévő túrázókra vagy amatőrökre is?

- A Vörössipkás túrának érdemes egy közepes, vagy annál jobb állóképességgel nekivágni, bár az eltökéltség, az elkötelezett hozzáállás sokat segít. Az eddigi legfiatalabb résztvevőnk 6-7 év körüli lehetett, a legidősebb jócskán 70 fölött járt. A túra egyébként tetszés szerint, bárhol megszakítható.

- Mi a legfontosabb tanács annak, aki esetleg először vág bele?

- Bizakodás, derűlátás, nyitottság... És időjárásnak megfelelő ruházat. Kényelmes, vízálló és sártűrő lábbeli. Megfelelő mennyiségű élelem és folyadék.

További információk: http://www.szefe.info/szefe/program/vorossipkas/

(Fotók a korábbi túrákon készültek és a fenti honlapról származnak.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A félévszázados Tisza-híd
A források többsége szerint idén ünnepelhetnénk a százéves évfordulóját annak, hogy modern, vasszerkezetű Tisza-híd áll Szolnoknál. Néhány forrás pedig azt is tudni véli, hogy a jelenlegi híd éppen ötven esztendős. Nem szép, de a miénk.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Megállni nehéz
Vagy egyszerűbb, ha csak magunkkal törődünk? Tudom, Szolnok belvárosában az új társasházak építésénél nem szempont a hosszabb-rövidebb időre megálló autók elhelyezése. Ebben az esetben is olyan rövid a kocsibeálló, hogy ha a fal és az autó között a gyalogosoknak is helyet hagytak volna, akkor a furgon vége lelóg az autóútra. Mit lehet tenni? Babakocsival és kerekesszékkel irány az úttest! Gyalogosan pedig libasorban, hasat behúzva, a falnak simulva folytatódhat a séta. Persze máshogy is lehetne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A miniszterelnökünk szobra
Az eredeti elpusztulása után közel hetven évvel állították fel Szapáry Gyula egészalakos szobrát Szolnokon. A nem pontosan az eredeti helyre került műalkotás Simon Ferenc és Pogány Gábor Benő munkája, így nemcsak utca, díj, de két köztéri alkotás is emlékeztet a városban a néhai miniszterelnökre.

A Szoborpark további képei