Számomra már attól különleges a Bagoly kávézó, hogy a Szapáry út legrégebbi épületében, sőt valószínűleg, Szolnok legöregebb, ma is álló lakóházában nyitotta meg még tavaly a kapuit. Úgy, hogy a régi épület adottságait vállalhatóan próbálták a mai kor igényeihez igazítani. Persze kicsit eklektikus a berendezés, hisz jó száz évvel későbbi múltat idéz, mint a ház kora, de igazán nincs ezzel semmi baj. Az egyetlen megmaradt 19. századi szolnoki parasztpolgár házban a 20. század hatvanas-hetvenes éveinek ma már retró hangulatú berendezései köszönnek vissza. Ősszel bent fogyasztani remek. Sajnos a tél és a tavasz a vírus miatt kimaradt, de a terasz okán már tudom, hogy nyáron is kifejezetten kellemes ez a hely.

És nemcsak a berendezés miatt. Hanem mert úgy kínál különleges dolgokat, hogy azok közben nem konyhaművészeti attrakciók akarnak lenni, hanem vállalhatóan egyszerűek és hétköznapiak. A speciális kovászból készült hagyományos szendvicsük – amit eddig kipróbáltam, a meleg verziót a velem tartók díjazták – parádés, hiszen a kenyér keretben van ízes belbecs és gazdag tartalom. Hétvégén reggel, már csiklandozó napsütésben ilyennel indítani a napot felér egy hirtelen nyaralással. Narancslével, isteni finom teával és a nagykörűi pék fahéjas csigájával pedig nemcsak a „nyaralás itthon”, hanem utazás is a néhai szolnoki korzóra. Ami után csak azon gondolkodik az ember, hogy eddig az ilyen könnyelmű csacskaságokat miért vonta meg magától, és miért nem csinált eddig rendszert a Bagolyban reggelizésből.

Ahová persze napközben is érdemes beülni. Főleg, ha megengedheti magának az ember, hogy a süteményes hűtő körül is garázdálkodjon kicsit. Nehéz a tortáikkal melléfogni, és bár én nem vagyok kávéfogyasztó, az eddig a Bagolyban velem kávézók nem panaszkodtak, sőt! Szóval a Bagoly kínálata, a berendezés teljesen rendben van, amikhez egy olyan szerény és kedves kiszolgálás párosul, hogy az már-már zavarba ejtő. Mintha bármit is szégyellni kellene. Holott nem, sőt világgá kellene kürtölni, hogy a Bagoly nem egy újabb kávézó Szolnokon, nem valami trendibár, hanem – legalábbis az én fogalmaim szerint – egy legjobb értelemben vett hagyományos kávéház.

Amivel egyetlen baj van. Hogy még kevesen tudnak róla, keveseknek a törzshelye. Pedig, aki nem talál asztalt a közeli „Fekete macskában”, vagy nem Norbi dolgaira vágyik, de beülne Szolnok belvárosában egy jó helyre, az egykori korzónkat idéző kávéházba, akkor az ne hagyja ki a Bagolyt! Mondom ezt azért is, mert a jó helyekért mi, vendégek is felelősséggel tartozunk. Látogatásainkkal úgy ápolhatjuk őket, mint amikor a szép virágoskertet a holnapok reményében öntözzük.