[Helyszínelő]

Védendő madár

2021. június 16.

A Nagykörűből származó pékáruik egészen különlegesek. Mintha leveles tésztából lenne göngyölve a csiga. A teák is kiválóak, a speciális kovászos kenyérből készülő hagyományos- és melegszendvicseik pedig parádésak. Nagyon jó kis hely a Bagoly kávézó a Szapáry úton.

Számomra már attól különleges a Bagoly kávézó, hogy a Szapáry út legrégebbi épületében, sőt valószínűleg, Szolnok legöregebb, ma is álló lakóházában nyitotta meg még tavaly a kapuit. Úgy, hogy a régi épület adottságait vállalhatóan próbálták a mai kor igényeihez igazítani. Persze kicsit eklektikus a berendezés, hisz jó száz évvel későbbi múltat idéz, mint a ház kora, de igazán nincs ezzel semmi baj. Az egyetlen megmaradt 19. századi szolnoki parasztpolgár házban a 20. század hatvanas-hetvenes éveinek ma már retró hangulatú berendezései köszönnek vissza. Ősszel bent fogyasztani remek. Sajnos a tél és a tavasz a vírus miatt kimaradt, de a terasz okán már tudom, hogy nyáron is kifejezetten kellemes ez a hely.

És nemcsak a berendezés miatt. Hanem mert úgy kínál különleges dolgokat, hogy azok közben nem konyhaművészeti attrakciók akarnak lenni, hanem vállalhatóan egyszerűek és hétköznapiak. A speciális kovászból készült hagyományos szendvicsük - amit eddig kipróbáltam, a meleg verziót a velem tartók díjazták - parádés, hiszen a kenyér keretben van ízes belbecs és gazdag tartalom. Hétvégén reggel, már csiklandozó napsütésben ilyennel indítani a napot felér egy hirtelen nyaralással. Narancslével, isteni finom teával és a nagykörűi pék fahéjas csigájával pedig nemcsak a "nyaralás itthon", hanem utazás is a néhai szolnoki korzóra. Ami után csak azon gondolkodik az ember, hogy eddig az ilyen könnyelmű csacskaságokat miért vonta meg magától, és miért nem csinált eddig rendszert a Bagolyban reggelizésből.

Ahová persze napközben is érdemes beülni. Főleg, ha megengedheti magának az ember, hogy a süteményes hűtő körül is garázdálkodjon kicsit. Nehéz a tortáikkal melléfogni, és bár én nem vagyok kávéfogyasztó, az eddig a Bagolyban velem kávézók nem panaszkodtak, sőt! Szóval a Bagoly kínálata, a berendezés teljesen rendben van, amikhez egy olyan szerény és kedves kiszolgálás párosul, hogy az már-már zavarba ejtő. Mintha bármit is szégyellni kellene. Holott nem, sőt világgá kellene kürtölni, hogy a Bagoly nem egy újabb kávézó Szolnokon, nem valami trendibár, hanem - legalábbis az én fogalmaim szerint - egy legjobb értelemben vett hagyományos kávéház.

Amivel egyetlen baj van. Hogy még kevesen tudnak róla, keveseknek a törzshelye. Pedig, aki nem talál asztalt a közeli "Fekete macskában", vagy nem Norbi dolgaira vágyik, de beülne Szolnok belvárosában egy jó helyre, az egykori korzónkat idéző kávéházba, akkor az ne hagyja ki a Bagolyt! Mondom ezt azért is, mert a jó helyekért mi, vendégek is felelősséggel tartozunk. Látogatásainkkal úgy ápolhatjuk őket, mint amikor a szép virágoskertet a holnapok reményében öntözzük.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Búcsú a Nerfeld-palotától
Talán ez az egyik utolsó kép a még nagyjából ép Nerfeld-palotáról, amit kicsit kapkodva készíthetett a gyerekkorát jórészt abban a házban töltő Nagy Zsolt, a megyei napilap legendás fotósa. Legalábbis erre utal, hogy egy 1600-as Lada lóg a képbe, ami azért így is sokat mesél a hetvenes évek végi Szolnokról.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kablay Lajos mellszobra
Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

A Szoborpark további képei