[Helyszínelő]

Szapáry sirató

2021. szeptember 29.

Nem sikerült életben tartani a "Védendő madarat". Nem élte túl a nyarat a "Sütő utcai Provence". Az egészséges táplálkozás zászlajára tűző Dzsúzó pedig előbb zárt be, mint eljutottam volna oda. Némi reményt jelenthet a megújult "a görög", és nemrég nyílt San Marzano.

Számomra teljesen meglepő módon Szolnok új kulturális koncepciójában nem számolnak a Szapáry utca autómentesítésével - legalábbis egy szeptember végi "konferencián" ez hangzott el -, ugyanakkor fontosnak tartanák, hogy a jövőben egyre több olyan hely nyíljon a városban, ami közösségeket is épít. Mivel azt gondolom, hogy ezek a közösségi helyek nem állami vagy önkormányzati beruházásban fognak megszületni - nincs az a pénz, a sikeres üzemeltetésről nem is beszélve -, csak vendéglátással is foglalkozó, avagy kizárólag vendéglátóhelyekből lehetnek ilyenek. Magyarul kis kávézók, különleges kínálatú éttermek, leülős fagyizók és cukrászdák, teraszos bisztrók, utcára húzódó változatos büfék, pékségek kellenének, hogy kicsit felpezsdüljön a kulturális élet (is). Márpedig megengedve, hogy eldugott, egyébként útba nem eső helyeken is születhetnek csodák - lásd Kicsidió, korábbi helyén a Beer&Burgers -, azért az ilyen kulturált és kulturális célt is szolgáló vendéglátóhelyeknek (helyieket és turistákat is vonzó mágneseknek) mégiscsak a belvárosokban, a főtereken, a korzókon lenne a helyük. Épp ezért fájó, hogy a szolnoki Szapáry út továbbra is egy tranzitútvonal, miként az is, hogy az itt vagy a környéken próbálkozók közül - biztos, sok ok miatt - nem mindenkinek sikerül megkapaszkodnia.

Mivel ez egy szubjektív blog, talán leírhatom, hogy hatalmas veszteségként élem meg a Bagoly bezárását. Másfél hónap sem telt azután, hogy lelkesen írtam a Szapáry utca legrégebbi házában kialakított kávéházról, és már esélytelen is volt oda beülni, vagy nyári kedvenc hétvégi "szokásunknak" hódolni, a teraszukon reggelizni. Persze, a náluk kapható pékárukat máshol is megtalálhatnám, de ezeknek a helyeknek épp a "hozzáadott érték" a lényegük. Amitől azok a különleges melegszendvicsek, kávék és kiflik csak ott lehetnek olyanok, amik miatt visszatér az ember.

Ugyancsak veszteségként élem meg az általam a Szapáry "vonzáskörzetének" tekintett Sütő utcai Kifli bezárását, amiről meg még márciusban lelkendeztem. És bíztam benne, hogy lesz helye és jövője a két nagy "ipari pékség" mintaboltja közelében egy valóban helyi, talán tényleg kézműves pékségnek. Abba most nem mennék bele, hogy a kiváló terméken kívül a működtetés koncepciója is fontos egy ilyen vállalkozásnál. Meg abba se, hogy ha nem történik valami a munkaerő itthon tartása, pótlása, a kétkezi munka becsületének visszaállítása terén, akkor előbb-utóbb csak otthon kávézhatunk, ebédelhetünk és lassan a kiflinket is magunknak süthetjük.

Más az ízlésem, ezért csak terv szintjén ízlelgettem a szintén a Szapáryról mára eltűnt Dzsúzó felkeresését. Miközben tudok olyanról, aki kifejezetten rajongott ezért az egészséges és számomra különleges ételeket kínáló helyért. Sőt képes volt egy héten többször is ott ebédet venni. Azt gondoltam, remek piaci rést megtalálva, szívvel-lélekkel alkotva működik az a hely, így biztos a jövője Szolnok nehezen kialakuló, de mégiscsak a vendéglátósokat leginkább vonzó kvázi korzóján. Tévedtem.

És már-már siratnám a Szapáryt és környékét. Ám csak azért nem teszem, mert még mindig vannak próbálkozók, akik reményt adnak. Például a Sütő utcai "görög" (hivatalosan Taverna Hellasz), ami néhány év lejtmenet után a nyáron megújult, és újra a régi "főnök" kezében várja a vendégeit. Vagy a Szapáryn már olya sok mindent látott helyiségben - írtam én már ott próbálkozó fenséges gofrisról, meg ettem ugyancsak az óvoda melletti kis helyen "mindent bele" hambit is - nyáron megnyílt San Marzano pizzéria. Aminek a legnagyobb dicsérete, hogy az általunk húsz éve látogatott olasz kisváros, ugyancsak legalább másfél évtizede szinte minden nyáron kóstolt pizzásához mérték a "hozzáértők" a tésztáját. Ahogy látom, sem a lelkesedés, sem a tudás, sem a kreativitás nem hiányzik a működtetőkből, akiknek pizza fronton komoly konkurencia mellett kell kitartaniuk és talpon maradniuk. Amihez - mint már oly sokszor - csak szurkolni tudok, mert nemcsak nekik, a Szapárynak, de egész Szolnoknak jót tenne, ha ott maradnának életben. És vonzanák a többi, közösséget építő vendéglátóhelyet.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Gyárkép
Talán csak a naponta arra járók vagy a valami miatt a gyárhoz kötődők tudják elsőre megmondani, mi látható ezen a grafikán. Nevessenek ki, de gyerekként büszke voltam arra, hogy ott lakom, ahol a TOMI-t gyártják.

Az Album további képei
 

AKB

12 évig sem bírta
Még nincs 12 éves a Tiszavirág gyaloghídra felvezető kerékpáros rámpa, de már rosszabb állapotban van, mint a rómaiak útjai a kétezer évvel későbbi feltárások idején. De mit adtak nekünk a rómaiak? És mit hagyunk mi az utánunk jövőkre, ha egy ilyen építmény nem bírt ki 12 évet. Legalább a kivitelezők dicsőségfalára írjuk fel, hogy Szolnokon mi maradt utánuk! Ha már számonkérni nem lehet.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kőbe zárt történelem
A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

A Szoborpark további képei