Semmi megrázó

A Galéria étterem asztalánál nem történt velünk semmi különös, semmi megrázó. A terítés szép, a teríték használható. A pincér gyors és udvarias. Az étlap kinézetében ugyan kicsit múlt századi, de nem ígérget és hiteget, nem túlzsúfolt, de nem is szegényes. Ránézésre hihető, hogy amit kínálnak, azt el is tudják készíteni.

Nem akartunk mást, csak valami könnyű vacsorát. A vasalt csirkemell kellemes volt, viszont a hozzá adott tepsis burgonya a maga nemében egyedülálló. A görögsaláta alkotórészei az este hét óra ellenére is frissnek tűntek. A vargányás penne visszaadta a hajnali erdő illatát. A kimért vörös és fehér borok pedig minőségi választásnak bizonyultak.

Nem bántuk meg, hogy hosszú idő után újra beültünk a Galériába. Az idő kellemesen telt, a konyha nem csalt meg, a kilátás pedig sokat hozzátett a sikerhez. És még az árak sem szabadultak el.

Tehát, aki követ minket, nem fog csalatkozni, hiszen egy tisztességes és becsületes vendéglátóhellyel találkozik. Olyannal, amilyen minden nagyobb városban kötelezően létezik, hiszen a nívósabb esküvők, osztálytalálkozók és céges rendezvények megkövetelik az ilyet.

De ezen kívül semmi különös, megrázó vagy világraszóló. Holott az alapok megvannak.

Tudom, hogy nem csinálhat mindenki fertőrákosi Ráspit vagy somogyi Chateau Viszt, de ezek a helyek mégis azt mutatják, hogy a főváros határain túl is lehet nagyot dobni. Persze, értem én, hogy a Galéria a maga módján így is remekül működik, szerintem a tulajdonosoknak se lehet okuk panaszra, de mégis.

Mégis olyan jó lenne, ha ezen a remek helyen olykor különleges és megrázó dolgok történhetnének velünk az asztal mellett. Ha hírét lehetne vinni, hogy ott, a Tiszai hajósok terén van egy hely, ahol olykor csodák esnek.