Nosztalgiázzunk!

Az utcára nyíló, fekete táblás, ajtónyi méretű, dupla spaletták olyanok a Szapáry úton, mintha száz évvel ezelőtt felejtették volna itt őket. Pedig az egykori függöny- majd festékbolt helyén csak alig két hete csalogatják a krétával írt feliratok a vendégeket. Akik jobban teszik, ha nemcsak az ajtó melletti hatalmas üvegportálon kukkantanak be. Mert azt hiszem, nemcsak a magyar árut kellene védenünk és támogatnunk annak érdekében, hogy végre fellendüljön a gazdaság, hanem az olyan kis hazai üzleteket is, mint a Szapáry úton nyílt Nosztalgia Csokibár és Kávézó.

Az aprócska belső tér hangulatos és praktikus, látszik, hogy a kitalálóik a szívüket tették bele. Különben miért festettek volna fotelt és állólámpát az egyik falra? Talán, ha tíz-tizenketten le lehet ülni a három asztalnál, amelyek körül a régi székeket is érdemes észrevenni. Az egyik oldalon könyves szekrény, amiben a kötetek mellett különleges csokoládék sorakoznak. Tetején pedig két szamovár, és tucatnyi teás, kávés emlék. Ahogy a pult fölött körbefutó polcon is. Esküszöm, kávédaráló és kávéfőző történeti kiállítást lehetne szervezni a felmalmozott tárgyakból.

Ha jobban körülnézünk, beláthatjuk, hogy a csokibár felirat sem üres lózung. Az egykor legendás Szerencsi Csokoládégyár márkaboltjában vagyunk, ahol talán gyerekkorunk csokijai és ízei is feltűnhetnek még. A kávézó kifejezés sem túlzás, hiszen a jól csengő Semiramis kávékból készült italokat kínálják. A pult alatt hatalmas láda kávészsákkal, fölötte vagy tucatnyi különböző kávé kínálja magát. De akár a teázó kifejezést is fel lehetne vésni a cégérre, mert úgy tűnik, ebből sem lesz hiány a Nosztalgiában.

Mindezek mellett pedig rengeteg újság - ahogy egy kávéházhoz illik -, korai nyitás - amint az régen szokás volt -, és két elszántnak tűnő fiatalember, akik amellett, hogy kiszolgálják a vendégeket, beszélgetni is hajlandóak - ami elengedhetetlen a törzsközönség megteremtéséhez.

Egy hirtelen jött látogatás alapján még nem lehet megítélni az italok minőségét, ehhez idő kell. Az azonban látszik, hogy egy kellemes és jól kitalált hely nyílt a Nosztalgiával Szolnokon. Az alkotók elszántak, akik már csak ennyi miatt is megérdemlik, hogy legalább lehetőséget kapjanak a bizonyításra. Ez pedig csak úgy történhet meg, hogy aki teheti, legalább hetente egyszer beül a Nosztalgiába, és legalább még egy embert rávesz a kipróbálására. Mert így elsőre azt kell mondanom, olyan jó lenne a Szapáryn sokáig "Nosztalgiázni".