[Helyszínelő]

Falatnyi görög

2016. január 18.

Aki turistalehúzós, parasztvakítós, műgörög étteremre vágyik, az el se induljon Szolnok eddig egyetlen, alig kéthete megnyílt tavernájába, a Sütő utcába. Ahol tényleg görög a séf és az ízeknek semmi közük a magyar konyhák "görög" ételeihez. Nem véletlen, hogy tele van a Hellasz.

Hónapokig figyeltem, hogy a Sütő utcai szakadt kocsma helyén vajon mit fognak nyitni. Mert olyan aprólékosan, olyan odaadással dolgoztak az épületen, hogy egy idő után tippelni se mertem, mibe fektetnek ennyi pénzt és energiát. Aztán, amikor nemcsak a helyszínen, de a nagyon jól felépített, közösségi oldalakon futó kampányból is kiderült, hogy a Sütő utca 6/a alatt görög étterem fog nyitni, hát elállt a lélegzetem. Részben, mert a szomorú télhez nem igen tudtam passzintani a görög hangulatot, részben meg amiatt, hogy sok helyre el tudtam volna képzelni görög éttermet, kivéve ide, négy, emeletes ház közé beszorítva. Pedig már hányszor leírtam, hogy egy étterem milyensége nem a helyén múlik.

Miután az elmúlt két hétben, hétköznap esténként, az utcáról is látszott, hogy a Taverna Hellaszban állandóan teltház van, minden fenntartásom és előítéletem ellenére célba vettük a helyet. Ahol először az esett le, hogy a Sütő utcába nem egy műmájer, lenyúlós, álgörög éttermet csináltak, hanem egy olyan valódi hellászit, amilyet vélhetően a legtöbb görög kisvárosban találnánk. Ahová nem a kamura ráizguló turisták járnak, hanem a helyiek, ha valami hazait és ottani háziasat akarnak enni. Szóval ide csak az térjen be, aki a turistáknak kifejlesztett álgörög konyhára úgy tud tekinteni, mint az ungarische gulashsuppe-ra, amit épeszű magyar az életben nem rendel meg.

Ha ezt elfogadjuk, és belátjuk, hogy itt valódi görög a séf, aki úgy főz, ahogy odahaza látta, ráadásul igényes az alapanyagokkal szemben, akkor még úgy sem érhet bennünket csalódás, ha a rendelésre picivel többet kell várni, mint egy gyorsbüfében. Vegyük tudomásul, hogy ez egy vidéki görög görög étterem, ahol napsütés nélkül is lehet jó görög kajákat enni. Ám csak óvatosan, mert az adagokkal úgy bánnak, mintha az otthonukban lennénk vendégségben!

Természetesen még nem volt alkalmam mindent kipróbálni, de az alapművek levettek a lábamról. A görögsalátájuk például nem maradék zöldségek némi sajttal meg pár szem olajbogyóval. Nem! Rengeteg paradicsom, friss zöldség, tengernyi fetasajt, olíva, ráadásul tzatzikival maga a mennyország.

A gyrosuk meg köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig erről az ételről a hazai éttermek és külföldi turistaetetők alapján gondoltam. A szolnoki Taverna Hellasz gyrosa leheletvékony, ízletesen átsült, pöndörödő húschipsek sokasága, ami alatt a pita fenséges húslében tocsogó köret. Belekóstoltam a muszakájukba is, és bár egész délelőtt nem ettem, az ebéd kiütött. Mint, amikor a sok könnyűzene után klasszikus szólal meg a rádióban, és egy pillanatra más dimenzióba kerül az ember, nagyjából olyan volt az ebéd Szolnok görög éttermében.

Ami ma még csak húszszemélyes - mázlink volt, hogy le tudtunk ülni -, meg elvivős, nyárra viszont terasz is lesz. Ahol, ha Vangelis úr nem enged az első hetekben igen magasra tett színvonalból, tavasztól nem lesz könnyű helyet kapni.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Épül a Tisza
A mellékelt fotó 1927 nyarán vagy kora őszén készülhetett. A fotós valahol a Tisza Szálló mai bejáratánál állíthatta fel masináját.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kisherceg és a róka
Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.

A Szoborpark további képei