Felénk

Zárványlakótelepeink

2020. július 20.

Szolnok négy mini lakótelepéről lesz szó. A Nagyvárosnak nevezett városrészünkben a Bányai Kornél, a Balog Ádám, a Mindszenty József - korábban Kulich Gyula - és a Tanács utcákban található összesen 17 tömbről. Bő fél évszázada születtek, amikor egy régi életmód is eltűnőben volt.

(NYÁRI ISMÉTLÉS. Ez a cikk 2020. április 1-jén jelent meg először.)

A lakótelep fogalmának többféle meghatározása létezik. Számomra azonban teljesen elfogadható az, amelyik azt mondja: lakótelepnek tekinthetőek azok az épületegyüttesek, amelyek egyetlen építési akció során, viszonylag gyorsan jöttek létre, és az adott település vagy településrész szövetétől jól elkülöníthetőek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fenti meghatározás szerint Szolnokon is többféle korú és méretű lakótelepet különíthetünk el. Azonban tévedés lenne azt gondolni, hogy a lakótelepek építése a szocializmus találmánya. Elég csak a szolnoki cukorgyári és papírgyári lakótelepekre vagy éppen a már eltűnt, Mártírok úti altiszti házakra gondolni. Ezek mind a második világháború előtt jöttek létre.

Az azonban egyértelmű, hogy a lakótelep építés reneszánsza a szocializmus éveire esik, és még azt megelőzően elkezdődött, hogy megnyílt volna az első házgyár, azaz panel elemeket gyártó üzem. Ebből a korszakból az első lakótelepünk a Városmajor út elején, a MÁV kórház mögötti épületegyüttes, de ennek tekinthető a Boldog Sándor István úti sztálinbarokk házsor is, még ha az közel másfél évtizedig készült is. Azt is megállapíthatjuk, hogy a tömeges lakótelep építés a hatvanas években kezdődött Szolnokon, amikor több kisebb telepet hoztak létre. Majd következtek a Mátyás király úti, a Thököly úti, a Móra Ferenc út környéki házak, hogy aztán a hetvenes évek végétől megépüljön a Széchenyi városrész, ami az ország 25. legnagyobb lakótelepe, ahol kis túlzással minden ötödik szolnoki él.

A lakótelepek második generációjához tartoznak azok a zárványlakótelepek, amelyek immár bő fél évszázada szerényen megbújnak a Nagyvárosnak nevezett városrészünk zsákutcáiban, illetve egy összekötő utcában. Ezekről beszélve fontos pár szót ejtenünk a városrészről. Nagyvárosnak nevezhetjük nagyjából a József Attila és a Baross utca, valamint a Marcipán cukrászda és a Tisza közötti sínek (és helyük), a Tisza, valamint a Gábor Áron tér és a Konstantin utca által közrefogott területet. Ez igazából a XIX. század közepétől kezdett benépesülni, és közel egy évszázadon keresztül a hosszú telkes, gazdálkodó porták voltak rá jellemzőek. Azaz a párhuzamos utcák frontjai viszonylag távol - legalábbis a belvároshoz képest - helyezkedtek el egymástól, miként ezt Szolnok 1927-es térképe is jól mutatja. Ezeken a rövid utcafrontú, hosszan elnyúló portákon kertgazdálkodás folyhatott. Ugyanakkor az ötvenes évektől Szolnok még nem a vasúti síneken túl próbált terjeszkedni, hanem az azon belül található, be nem épített területeken.

Minden bizonnyal így jutott valakinek eszébe a hatvanas évek elején, hogy a Széchenyi utca felől bejáratot nyissanak, és a Széchenyi valamint a Meder utca hosszú portáinak a hátsó részét "kisajátítva" egy mini lakótelepet építsenek. Így született meg - szerintem kísérleti jelleggel - 1962-ben, az öt egyforma, földszint plusz kétemeletes pontházakból álló lakótelep és a Tanács utca. Tudom, hogy ezekben a házakban sokan nem látják a szépet, pedig érdemes észrevenni a különleges lépcsőházi ablakokat. Feltételezem, hogy az ennek a lakótelepnek is a jellegzetességévé váló garázssorok csak jóval később épültek meg, hogy néhány irányból szinte falként lekerítsék az egyetlen bejárattal bíró, aprócska telepet.

A kísérlet beválhatott - sőt, szerintem a mai napig kiállta az idők próbáját -, mert pár évvel később három további hasonló, mégis picit más lakótelep jött létre. A legkisebb a Bercsényi út elejéről nyíló Balog Ádám utcai, ami eredetileg három darab négyszintes tömbből állt. Ezeknek meg a lépcsőházaik előtti, a tömböktől kis folyosókkal elkülönülő belépőik a különlegességeik. A külön kertekben álló házakat itt is garázssorok veszik körbe, és idei is csak egyetlen irányból lehet bejutni. Tulajdonképpen a harmadik, a Rákóczi útról nyíló, egykori Kulich Gyula - ma Mindszenty József - utcai mini lakótelep is zsákutcában van, hiszen a Tarló út felé csak gyalog vagy kerékpárral lehet kijutni. A négy zárványlakótelepünk közül ez a legnagyobb, és miként az előzőeknél, itt is megtalálhatóak a "várfalként" kialakított garázssorok, illetve a Balog Ádám utcához hasonlóan itt is kerültek később másfajta tömbházak a telepre. Az 1966-ban átadott mini lakótelepek közül a negyedik a Vörösmarty és a Tompa közötti, Bányai Kornél utcai, ahol négy ház áll, viszont nem zsák, hanem egy kis összekötő út két oldalán.

Ha ránézünk Szolnok térképére vagy légi felvételére, még egy dolgot észrevehetünk e négy utca és zárványlakótelep kapcsán. A Balog Ádám utcán Bercsényinél lévő torkolatától elindulva a Tisza irányába, a Mindszentyvel és a Tanáccsal simán össze lehetett volna őket kötni - talán egy telek, egy garázssor és a Meder utca másfajta kialakítása révén -, majd a Tanács utca mai kijáratától, ha a Kisfaludy utcai lakótelep máshogy épül, akár a Bányai Kornélig vezethetett volna a Nagyváros kertjeinek végét utcafrontivá tevő, hosszú közterület. Nem zárnám ki, hogy a hatvanas években volt erre szándék. Miként azt sem, hogy a ma ezeken a zárványlakótelepeken élők átkoznák is a megoldást, hiszen kivétel nélkül egy-egy zárt közösséget alkotnak. Nincs átmenő forgalom, idegen ritkán téved oda, kis túlzással "lakóparkok" ezek a nagyvárosi mini lakótelepek. Egyben Szolnok különlegességei, építészeti kincsei.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Munka a korzón
A huszadik század első évtizedének valamelyik napján komoly útkarbantartási munkák zajlottak Szolnok korzóján. A serénykedést valaki megörökítette, hogy aztán egy 1911-ben postára adott képeslap halhatatlanná tegye.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Újrahasznosított emlékmű
A szolnoki fűtőház területén álló Magyar Millennium feliratú emlékmű nemcsak a város legnehezebben megtalálható "köztéri" alkotása címért indulhatna versenybe, hanem az újrahasznosított "műalkotás" kategóriában is. Szerintem nem olyan nagy baj, hogy hatalmas bukszusok takarják.

A Szoborpark további képei