Ami Szolnokon örök

Sok évvel ezelőtt írtam a nyolcvanas évek információszerzési lehetőségeiről és szokásairól. Amikor például a szolnoki Tallinn, Tisza és Vörös Csillag mozik műsoraiért el kellett zarándokolnunk olyan helyekre, ahol biztosan kitették a friss műsorokat. Nekem az egyik ilyen támpontom volt a Ságvári és az Ady sarkánál, a piaccal szembeni üvegvitrin, ami talán még a kilencvenes években is "üzemelt". Sőt, még pár éve is a helyén volt. Aztán leszedték, hogy ma valami más legyen a helyén. Bántam is egy kicsit, hogy írtam róla, mert azt képzeltem, miattam tüntették el szolnoki ifjúságom egy fontos emlékét.

Aztán felbátorodtam, és hosszan értekeztem az Ady Endre út felhagyott és ronda reklámtábláiról, az üresen tátongó keretekről. Később pedig a Ságvárin - a Boldog Sándor István körúton - sorakozó, lassan elrozsdásodó, egykor talán zöld hirdetőtáblákról. Persze, tudom, hogy nem miattam, de néhány ilyen funkcióját veszetett hajdani reklámeszköz azóta eltűnt, van, amelyik átalakult, sőt olyan is, amelyik régi "fényében rohad".

Találni Szolnokon néhány klasszikus darabot is, amelyek bár borzasztóan néznek ki, mégis vérezne a szívem, ha elbontanák őket. Ilyen például a néhai "Megyei sportiroda képes híradója" címet viselő, egykor üvegajtós hirdetőtábla. A Mátyás király és a Levente út sarkán, az áruház parkolója mellett áll. Az öregebbek tudják, hogy az üzletközpont helyén valamikor működő Ifjúsági sporttelep (MOVE-pálya, MTE-pálya, kinek hogy tetszik) miatt került ide. És valami rejtélyes oknál fogva máig a helyén maradhatott. Milyen klassz lenne megmenteni, és mondjuk a több mint száz évig a szolnoki sportéletet kiszolgáló pályának emléket állítani benne. (Hol a bili a kezemnek?)

Ennek a táblának a közelébe bukkantam egy másik, számomra szívet melengető szörnyűségre. Egy klasszikus, fa köré szerelt hirdetőoszlopra. Amiből egyébként még viszonylag sok akad a városban. Csak van, amelyiket felújították és használják, és van, amelyiken csak gyűlnek, gyűlnek a plakátok. Ja, és van egy nagyon szépen megőrzött, üres a Városmajor úton. Tényleg a múlt iránti perverzió, de én nagyon vigyáznék rá, hogy néhány év múlva a szolnoki gyerekeknek élőben is meg lehessen mutatni, hová kerültek egykor a nyomtatott plakátok. Visítani fognak, ha a telefonjuk kijelzője után megérinthetnek egy ilyet.

Visszatérve a Mátyás király úti hirdetőhengerhez: nem tudok betelni vele. Ugyanis az egymásra ragasztott plakátok Szolnok múltjából - elsősorban kulturális sokszínűségéből és politikai változásaiból - őriznek töredékeket. Itt-ott felhajthatók, kicsit letéphetők a régi, több éve kint lévő plakátok, így újabb és újabb pillanatokat csalogathatók elő a múltból. Ezen az oszlopon például van még egy olyan plakát, ami szerint az ünnepi beszédet Várhegyi Attila mondja Szolnok polgármestereként. Ilyesmire utoljára 1998 tavaszán kerülhetett sor. (Szerintem persze az sincs rendben, hogy egy városban, egy néhai városvezetőre ez az egyetlen felirat emlékeztet.)

Ne higgyük, hogy ez a nagyjából húszéves plakát lehet a legrégebbi, ami még elolvasható a szolnoki közterületeken. A Hunyadi utcában is árválkodik egy nagyon hasonló hirdetési oszlop, amiről pár éve - amikor végre kiszúrta a szememet - már írtam. A Mátyás király úti "felfedezése" után jutott eszembe, hogy megnézem, vajon a helyén van-e még. Jelentem: igen. Csak került rá néhány újabb vadplakát, miközben a felsőbb rétegek kicsit megkoptak. Így viszont jól látható egy 1980. június 1-jei - valószínűleg könnyűzenei koncertre invitáló - plakát. Ami alatt újabb és újabb rétegek pihennek. Tehát nem túlzás azt állítani, ezen a helyen akár már ötven éve is állhatott hirdetési oszlop, amit azóta is "használnak".

Nem mondom, hogy ezek megőrzendők. De érdekesek. És mivel társasházat nem lehet a helyükre építeni, park és díszburkolat se kerülhet a helyükre, jó eséllyel évekig nézegethetjük még őket.