(NYÁRI ISMÉTLÉS. Ez a cikk 2020. február 25-én jelent meg először.)

A késő őszi, téli időszaknak van egy előnye. Jobban megfigyelhetőek Szolnok házai, mint amikor lombosak a fák. Ha pedig kicsit figyelmesebbek vagyunk, akkor fel kell, tűnjön, hogy sok régi, szolnoki háznak van egy-egy kis tornyocskája. Olyanok építmények, amelyeknek az alsó részét általában már a homlokzatból elkezdték kialakítani, hogy aztán a csúcsúk a tetőszerkezettel legyen egybeépítve. Persze, nem igazi tornyok ezek, hanem inkább amolyan homlokzati díszek, amelyek megtörik az egyenesek és a vízszintesek uralmát, érdekessé, különlegessé teszik az épületeket.

Vegyük például a Tiszai hajósok terének és a Sóház utcának a sarkán álló Barta-palotát. Eredetileg alagsorral, magasföldszinttel és két emelettel bíró, L alaprajzú, klasszikus bérház, aminek sarkára a tető legmagasabb pontján túlnyúló torony került. Persze csak úgy, hogy a sarokba illesztett, ívelt torony az első emeleten egy nagyobb, fölötte egy kisebb erkélyből áll. Azaz nem igazi torony, bár távolról szerintem mindenki azt mondja: annak a sarki háznak tornya van. Ha jól tudom, a későbbiekben az Államvédelmi Hatóságnak is otthont adó épületet 1912-ben emelték.

Hasonlóan „nagyméretű” toronnyal bír a Baross utca 22. szám alatt, a Mária utca sarkán álló, ugyancsak alápincézett, földszintes és kétemeletes bérház. Valamivel kisebb, mint a Barta-palota, viszont ez is nagyjából a múltszázad eleje óta áll a helyén, és nemcsak a sarki toronnyal – a padlástere alatt két sor ablakkal – bír, hanem két „fél bástyával” is. Az épület az ötvenes években pártházként funkcionált, földszinti üzlethelyiségében pedig sokáig az Autóker alkatrészboltja működött.

Amennyiben az épület méretéhez képest robosztusabb tornyokat akarjuk sorba venni, akkor feltétlenül idekívánkozik a Szabadság tér és Balogh Kálmán utca sarkán álló bérház. Tulajdonképpen ez is az a klasszikus L alaprajzú, alápincézett, magasföldszint plusz két emeletes lakóház, mint az előzőek, amelyeket az első világháború előtti „aranykor” hívott életre. A tornyot itt is az épület sarkára helyezték, és bár ez is csak a homlokzat dísze, jóval nagyobb, mint az előző kettő, ráadásul a teteje tulajdonképpen két szinttel ki is emelkedik a tetőzetből.

És, ha már a szolnoki tornyok közül különlegességeket akarunk citálni, akkor nem kerülhetőek meg a Hasznos-ház keleti végén lévők. A Baross és a Kápolna utca sarkán álló épület különlegessége – és erre az épületben működő Dreher Söröző tulajdonosa hívta fel a figyelmemet -, hogy nem egy, hanem két tornya van. Köszönhetően annak, hogy a múlt század első évtizedében emelt, csupán a keleti végén kétemeletes házat a húszas években kibővítették. Azaz a Kápolna utca felőli végén, egy alig 25 négyzetméteres teleken megtoldották, aminek köszönhetően egy második tornyot is kapott. Elvesztve ezzel azt a szolnoki jellegzetességet, hogy az ilyen bérházaknak csak egy, általában sarki tornyuk van, volt.

Ilyen egytornyú épület a volt mentőállomás is a Baross utca és a Dr. Elek István utca sarkán. Ez azonban inkább már egy nagyobb polgári háznak, mintsem klasszikus bérpalotának tekinthető. Viszont a hasonló méretűek között különleges az inkább csak kupolával záruló kis, sarki tornyával. Az ilyen méretű házakra – leginkább az utca vonalát követő, nem sarki elhelyezkedésük miatt – a homlokzat közepére helyezett tornyocska a jellemző. Megfigyelhető ez Baross utca 13-nál, vagy akár a nagyposta melletti, Baross utca 16. szám alatti épületnél. Mindkettő sima, egyenes homlokzattal is készülhetett volna, ám annak idején megadták a módját a küllemnek.

A szerintem főleg az előző századforduló előtt és az első világháború közötti divatnak voltak persze előzményei is. A legjelentősebb és talán a beruházókra leginkább hatással lévő a Városháza, amelynek Kossuth tér felőli oldalára négy tornyocska került a tetőre, (Ezeket a második világháború után nem állították helyre, csupán pár éve kerültek vissza a Városháza tetejére.) De hasonló minta lehetett a pár évvel később, a Baross és a Konstantin út sarkára épült iskola is, amit szintén egy kis torony díszít. És a magam részéről ilyen előzményként tartom számon a Megyeháza melletti Kaszinó épületét is, aminek főbejárata fölé került torony. Igaz, az eredetileg egy nyitott erkély fölött volt található.

Hogy az elmúlt száz évben hány tornyocska pusztult el Szolnokon, nehéz számba venni. Az biztos, hogy a 4-es út városi, átkelési szakaszának építésekor a Hősök tere és a Pelikán parkoló között bontottak el ilyen házat, és talán máshol is. Ugyanakkor az is tény, hogy később is születtek ilyen apró tornyok. Például a színház mögött, a Szigligeti út sarkán álló villa, vagy éppen a Mária és a Könyv út sarkán lévő ház esetében. És, ha azt hinnénk, hogy a szolnoki tornyok nem voltak hatással a rendszerváltás utáni tervezőkre, akkor elég csak a Szigligeti Színház két tornyára vagy éppen a Szolnok Pláza hasonló megoldásaira gondolni. Hogy olyan társasházakról már ne is beszéljünk, mint amilyen a Mészáros Lőrinc és a Madách utcák szétválását határozza meg.

Nem állítom, hogy szolnoki különlegességekről, egyedi megoldásokról lenne szó. Azt azonban igen, hogy van a városban közel másfél tucat tornyocska, amelyek különlegessé teszik az épületeiket, és meghatározzák Szolnok arculatát. És például milyen jól mutatnának egyszer egy szolnoki falinaptáron, amelynél minden hónap képe egy-egy tornyocska lehetne.