Felénk

Szolnok idevár

2023. november 28.

Hogyan tudna Szolnok kimászni a népesedési gödörből, és ismét a közepén szélesedő korfával rendelkező, valóban dinamikusan fejlődő megyeszékhely lenni? Lemondhatunk a megoldáskeresésről, de akkor minden nappal a város jövőjét veszélyeztetjük. Vagy legalább ötletelünk.

Szolnok jövője és hosszú távú fejlődése szempontjából szerintem elsődleges, hogy sikerül-e megállítanunk a város népességének fogyását, illetve ezzel párhuzamosan az elöregedő korfánk közepét a közeljövőben ki tudjuk-e szélesíteni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jelenleg 60-66 ezer fő körül lévő éjszakai népességet - tehát a valóban Szolnokon élőket - nemcsak feltornásznánk a kívánatos, minimum 75-80 ezerre, de azt is, hogy a kettő különbözetét aktív, viszonylag jól kereső, a város szolgáltatásait igénybe vevő, gyermekeket itt nevelő fiatalokból és fiatal középkorúakból generálnánk. Szerintem ez azzal is járna, hogy nem kellene leépítenünk a mainál nagyobb lélekszámra szabott közszolgáltatásainkat (pl. egészségügyet, iskolákat), és a kereskedelmi egységek sem csak vegetálnának, hanem fejlődnének is. Magyarul azt állítom - és ezzel nem mondok semmi újat -, hogy Szolnok jövője a jól képzett, kétkeresős, helyben költő családokon múlik.

Tudom, hogy a fentebb említett, családostól 10-15 ezres plusz lakosságszámot a Szolnokon születettekből és tanultakból természetes úton, azaz azáltal, hogy itthon maradnak vagy visszajönnek, és itt alapítanak majd családot, nem lehet előteremteni. És igen, ezért felelősséggel tartozik mindenki, aki az elmúlt három évtizedben hagyta Szolnok lakosságát elapadni, elöregedni, a várost egy negatív népesedési spirálba zuhanni. Tisztában vagyok azzal is, hogy a zsugorodó népességszámú és ezzel párhuzamosan elöregedő - ez nem negatív kifejezés - országunkban elsőre nemcsak lehetetlennek mondható a fenti vágy, de egyben olyan elképzelés, amit több tucat, hasonló gondokkal küzdő, de jól gondolkodó település magának vallhat. Mivel a magam részéről ebben a városban képzelem el a jövőmet, a következő évtizedeimet, nem vagyok hajlandó legyinteni, és azt mondani, hogy a fenti vágy megvalósíthatatlan, ez a hajó elment, és nekünk úgy se sikerül. Nevezzenek inkább hülyének, de a magam érdekében sem mondhatok le a fentiekről.

Éppen ezért bedobok inkább egy ötletet. Mert abban se hiszek, hogy a népességszámot kizárólag a jól fizető cégek idecsalogatásával, a helyben elérhető keresetek sokszorosára emelésével lehet elérni. Ráadásul ezekre talán jóval kevesebb befolyása van az önkormányzatunknak - azaz nekünk, szolnokiaknak -, sőt több befektetést és hosszabb türelmet is igényel. A folyamat, azaz a fiatalabb, jól keresők Szolnokra csábításának beindítását szerintem a lakhatásnál kellene elkezdeni. Mert mi egy mai átlagfiatal és fiatal átlagcsalád legnagyobb problémája? A megfizethetetlen lakásárak, és vagy a megfizethető, de vállalhatatlan lakáskörülmények. Utóbbin értve a lakás körül elérhető közszolgáltatások, azaz park, egészségügyi és oktatási intézmények, rekreációs lehetőségek, kereskedelmi szolgáltatások minősége és közelsége. És ez az a pont, ahol Szolnok nagyon gyorsan és akár sikeresen is versenybe szállhatna a fiatalok idecsábításáért.

Mert mi lenne, ha Szolnok lenne az országban az első, ahol a város közreműködésével nyugati szintre fejlesztenék a bérlakás-rendszert. Azaz nagyon jó minőségű, megfizethető lakások állnának a fiatalok rendelkezésére, akiket persze megpróbálhatnánk mindenféle bérleti konstrukcióval rávenni, hogy minél tovább vagy örökre szolnokiak maradjanak. A rendszerbe pedig nemcsak új építésű lakásokat lehetne bevonni - amiknek az építésével a helyi vállalkozásokat is segíteni lehetne, ráadásul a városképre is befolyással lehetne lenni -, hanem a meglévő lakásállományt is, azaz a kisebb lakásra vágyó idősek, a kirepült gyermekek után kisebb otthonban is elférő ezüstgeneráció otthonait. És így a "Szolnok idevár" koncepció nemcsak a fiatalok idecsábításáról, hanem a már itt élőknek nyújtott, lakásgazdálkodási segítségről is szólna.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az idecsábított fiataloknak munka is kell. Éppen ezért ezzel a lakásprogrammal először az állami alkalmazásban állókat - fiatal, pályakezdő tanárokat, orvosokat, rendőröket, katonákat, vasutasokat - céloznám meg, akik így nemcsak lakói, de működtetői is lennének a városnak. Mert ugye az is világos, hogy a jelenlegi szolnoki közszolgáltatásban résztvevő értelmiségi réteg is vészesen öregszik, és a mi városunkat sem kerülte el az orvos-, tanár- és rendőrhiány. Egy jó lakhatási lehetőséggel ezen a téren versenyképesek lehetnénk. Az ideköltöző, államilag fizetett fiatalok pedig nemcsak laknának, dolgoznának, de költenének is Szolnokon, amit minden kereskedelmi szolgáltató megérezne. És szerintem az első párszáz új lakó már beindítaná a rendszert, megfordítaná a negatív népesedési spirált. Miért? Mert a megfelelő minőségű lakossági szolgáltatás - főleg, ha reklámozzuk is - az egyik legnagyobb vonzereje lehet egy városnak, ami aztán befektetőket, akár nemcsak összeszerelő üzemeket is vonzana.

Persze ebbe fektetni kell, de ingyen csak a csoda van. És tudom, hogy bár próbáljuk titkolni, de üres a közös kassza. Ám más nem fog rajtunk segíteni, nincs más lehetőségünk, mint modern Münchhausen báróként a saját hajunknál fogva kirángatni magunkat a mocsarasodó pocsojánkból. Mert látszólag, és főleg kampány idején jól mutat egy újabb távol-keleti gyár Szolnokra telepítése, aminek aztán a közelébe se engedik a szolnoki vállalkozókat, a munkásaik többségét távolról hozzák ide, és mindezek tetejében még adómentességet is kapnak, azaz a környezetszennyezésen kívül éveken keresztül nem sok hasznunk lesz belőlük. Ráadásul, ha bajba kerülnek, minket hagynak először a bajban. Miközben a rájuk fordított saját forrásainkból akár más utat is járhatnánk.

Nem szeretnék se vészmadár lenni, se indokolatlan pánikot kelteni, de minden elszalasztott nappal romlanak az esélyink, hogy a város jövőjét kockáztató a népesedési gödörből kimásszunk. Választásoktól és ciklusoktól függetlenül. Szerintem ebben az esetben is elválik, kik azok, aki csak mandátumra utaznak, és kik, akik a jövő Szolnokában gondolkodnak.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Tiszai romantika
Ezt a Monarchia éveiben készült szolnoki képeslapot már az első magyar köztársaság idején küldték Budapestre, éppen egy hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőzően. Faragó Sándor papírárudájának kiadványán, minimum a felhasznált fotó készítése után egy évtizeddel, családi dolgokról esik szó. Például arról, hogy de ki veszi el Manyit.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

68-as obeliszk
Közel száz évig állt a Kossuth téren, majd legalább négy évtizeden keresztül az Eötvös tér sarkában, bokrok között bújt meg. Ma is csak az veszi észre ott, aki nagyon figyel, pedig a 68-as gyalogezred obeliszkje világtörténelmi eseményekre is emlékeztet. Idén 140 éves.

A Szoborpark további képei