Szolnok hatvan körül, fölülről (1. rész)

(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. október 24-én jelent meg először.)

Olyan nagyon sok cégnek nem lehetett repülőgépe a hatvanas évek fordulóján, így ez a felvétel vagy a honvédség vagy a térképészeti vállalat megbízásából készülhetett. Feltételezem, hogy nemcsak ezt az egy képet lőtték, és nemcsak Szolnokot örökítették így meg. Mindenesetre hozzám ez az egy nagyon nagyfelbontású felvétel került pár évvel ezelőtt. Nem szeretném senkinek sem a szellemi tulajdonát birtokolni, azt jogosulatlanul használni, így ha bárki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy kié a kép, nagyon szívesen kiegészítem a cikket, vagy ha igényt tart rá, fizetek a felvételért. Próbáltam a neten keresgélni, nem sikerült megtalálnom a gazdáját, de lehet, hogy béna vagyok. Mindenesetre nem tudom megállni, hogy ne írjak erről a lassan hatvanéves képről, mert hat évtized távlatából is nagyon sok mindenre lehet felhívni a figyelmet, sok érdekességről lehet ennek kapcsán beszélni. Ez talán ellensúlyozza, ha esetleg szabálytalanul használom a képet.

Szóval maga a felvétel nagyjából nyugat-keleti irányban a Student hotel vonalától, a Művésztelep belvároshoz közelebb eső épületéig mutatja a várost, azaz a Tárház illetve a Vártemplom és a MÁV kórház helye már nincs rajta. Nagyjából középen a Tiszát láthatjuk, és kis túlzással azt mondhatjuk, hogy déli-északi irányban a mai Tiszaliget szélétől nagyjából az ÉPFA-Ady Endre út elejének vonaláig mutatja a várost. Hogy valóban a hatvanas évek elejéről származik a felvétel azt a Tisza-híd építése bizonyítja. Még áll a háború után ideiglenes jelleggel elhelyezett hídszerkezet, de mellette már ott az átmeneti pillér, amire később áthúzták, hogy a forgalom akadályozása nélkül elkészülhessen a mai híd. Az ártéren pedig az úgynevezett Százlábú-híd alapozása látszik. Mivel az új hidat 1962-ben adták át, elfogadható, hogy a repülés 1960-ban történt. (A képnek erről a részletéről majd a harmadik részben írok.)

De nézzük a képet fentről lefelé, azaz Nyugatról kelet felé haladva, a belvárost négy befogható méretű részre vágva.

Az első negyedet érdemes a Tisza felől kezdeni, hiszen itt volt egykor a szolnoki kikötő. Egyrészt a Tárház közelsége okán, ami miatt a Student és az ÁÉV 10 emeletes munkásszállója helyén is raktárak és depók voltak akkoriban. A ma is ott futó kis utca végén azonban olyan, mintha egy személyszállító hajó állna, amin nem is volna okunk meglepődni, hiszen a hatvanas években még menetrendszerinti közlekedés volt a folyón. De érdemes a ma már szépen kiépült sétányra is egy pillantást vetni felülről, ahol talán ekkor még csak alapozták a későbbi városi kollégium épületét, ami ma már egyházi iskolaként hasznosul. Ugyanakkor a rendház kertjében - részben ott, ahol ma a Mustármag óvoda is áll - nagyon jól kivehető az egykori szabadtéri színpad, azaz a későbbi Szolnoki Ifjúsági Park, amit a kilencvenes évek elején számoltak fel.

Érdemes a folyó parttól egy kicsit a Petőfi Sándor utca környékére is benézni. A Gábor Áron téren - nagyjából szemben a Student és az ÁÉV szállókkal - még egészen más épületek állnak, bár, ha jól tudom, a háromszögletű tér már ekkor is a város csatornaművét szolgálta. Ugyancsak más képet mutat a Konstantin - akkor Úttörő - és Petőfi Sándor utca találkozása is, ahol ekkor még nem volt benzinkút. Ha jól sejtem, az ÁFOR - azaz az Ásványolaj Forgalmi tröszt - csak pár évvel később építette meg ott Szolnok első, akkor valóban korszerűnek számító töltőállomását.

És nem hagyhatók szó nélkül a korabeli lakóépületek sem. Jól látható ugyanis, hogy az elmúlt hat évtizedben milyen változáson mentek át a mai Mária - akkor Malinovszkíj -, Sajtó, Zrínyi, Aradi, Petőfi és Konstantin utcák épületei. Míg a hatvanas években szinte kizárólag földszintes, utcafrontra épített, sokszor L alaprajzú, szűk telkes házak jellemezték a környéket, az évtized végétől megkezdődtek a társasházépítések, amelyek mára teljesen jellemzők lettek ezekre az utcákra. Jó játéknak ígérkezik az erre felé lakók számára, hogy megkeressék, milyen ház is állhatott otthonaik helyén. A máshol élők, de a város múltja iránt érdeklődőknek pedig az elmúlt hatvan évet túlélő épületek keresgélése jelenthet jó szórakozást.

(A folytatásban a második és harmadik negyedet, azaz a Belvárosi nagytemplomtól a Megyeházáig terjedő részt mutatom majd be. A harmadik részben pedig a Zagyva környékét és a Tisza túlpartját.)