Sétányoló

Elöljáróban szükségesnek tartom leszögezni, hogy ez az írás a Nyáry Lőrinc híd és a Bástya utca közötti Zagyva-parti sétánnyal foglalkozik. A vártoronyban lévő kiállításról és kávézóról már írtam, magáról a vártoronyról, mint építményről és a mögötte lévő térről pedig még fogok írni. Mindezt azért, mert hiszek abban, egy polgárnak jogában áll a városáról gondolkodni, a saját szubjektuma alapján véleményt mondani, sőt mindezt közzétenni. Azt persze sajnálom, hogy az elmúlt másfél évtizedben ilyesmire szolnoki nagyberuházások esetében általában csak utólag, vagy az elhúzódó építkezések közben van alkalmunk.

Téved, aki azt gondolja, az egykori szolnoki vár újbóli "felépítése" és jelképes megmutatása az elmúlt másfél évtized ötlete. A téma a hetvenes évek elején felmerült, sőt korabeli híradások szerint a városi tanács is foglalkozott vele, a megyei tervezővállalat pedig vázlatokat is készített. Köszönhetően többek között azoknak a régészeti munkáknak, amelyek a közelmúlt ásatásai előtt évtizedekkel zajlottak a területen. Ám a szocializmus nagyívű elképzeléseiből csak a törökkút másolata valósult meg, illetve a nyolcvanas évek végén a Gutenberg téri Zagyva- és Tisza-parti, "várfalra" emlékeztető gát és sétány készült el.

Bár a Zagyva-parti betonfalat és sétányt is magában foglaló beruházásról inkább csak kinyilatkoztatásokból, sem mint valós kérdésekből és válaszokból lehetett tájékozódni, úgy sejtem, hogy a várterület, benne főleg a Művésztelep rehabilitációját szolgáló uniós pályázatból valósult meg. (Ha tévedek, akkor a kötelező uniós kommunikáció ment félre.) Ez azért fontos, mert tudjuk, hogy a magyarországi uniós pályázatokból nem mindig az készül, amire valóban szükség lenne, hanem sokszor az, amit az adott helyszíntől távol élő pályázat kiírók és pályázatírók kigondolnak, és amin a honi "mitológia" miatt nem lehet változtatni. Tehát a magam részéről hajlok annak elfogadására, hogy e beruházás kapcsán is egy olyan úton haladtunk, amire nem feltétlenük akartuk rálépni, vagy nem pontosan ezt vártuk az elején, amit útközben és a végén kaptunk.

A betongáttal és a mögötte lévő sétánnyal kapcsolatban azt is érdemes felidézni, hogy megépítésének szükségességét - olykor a várterület rehabilitációját zárójelbe téve - két dologgal magyarázták. Az egyik a RepTár és az Ormos Imre park között húzódó, összefüggő folyóparti sétány álma, amely majd turistamágnesként vonzza az idegeneket Szolnokra. A másik, hogy a Zagyva vízjárása miatt szükséges a gát megerősítésére. Szerintem maradjunk a várterület rehabilitációjánál! A turistamágnes sétány pályázatírói kacsa, aminek megvalósításához még milliárdok kellenének, nem is beszélve a kreatív ötletekről (erről még később). Az árvizekkel való indoklás pedig az elkészült sétány végén bukik meg, ahol nincs kint a tábla, amely elmagyarázná a Zagyvának, hogy a régi és az új gát előtt legyen szíves eltérő vízmagasságot produkálni.

A minden bizonnyal évtizedekre, ha nem évszázadokra Szolnokon maradó betonfallal és sétánnyal igazából nekem két problémám van. Az egyik, hogy miközben Európában az a nagyon is vállalható trend, hogy a városokat és a lakóikat ne vágjuk el a folyóktól, itt sikerült egy zárt betonfalat építeni a Zagyva fölé. Miért nem lehetett néhány lépcsőt kiépíteni, mint egyébként a város más részein lassan száz éve sikerül? Miért kellett a folyót ezen a ponton "örökre" elvágni a városlakóktól. Persze tudok rá magyarázatot, ami egyben a második problémám. Ismét úgy építettünk - főleg, mert a betonban van a haszon -, hogy nem találtuk ki az építmény funkcióját. Sétáljunk végig ezen az új sétányon, és mondjunk csak egyetlen dolgot, amire használható lesz!

A használhatatlanságát maguk az "utcabútorok" is jelzik. Nincs egyetlen pad a sétányon, amelyre leülve nemhogy a folyót és az árterét láthatnánk, de anélkül "gyönyörködhetnénk" a városképben, hogy a fél kilátást ne betonfal foglalná el. Kik és miért fognak itt ücsörögni? De az ülőalkalmatosságok egy részével is van gond. A háttámla nélküli "dobócsillagok" mire jók azon kívül, hogy BMX- és gördeszkapályának használják őket? Annyira szeretném tudni, hogy a pályázatíró, majd a megrendelő milyen közösségi, városi funkciót álmodott a sétánynak, és milyen igényeket fogalmaztak meg a tervezők és a kivitelezők felé! Azon kívül, hogy a sétány egyes részeit dizájnosnak mondják, mire jók? Vagy rosszul gondolom, hogy sokmilliárd forint elköltésekor ilyen kérdésekre is illene válaszolni?

Távolt tartottam magam attól, hogy a sétány hivatalos átadása előtt (május vége) a kivitelezést laikusként minősítsem, hittem a garanciális javításokban. Közel négy hónappal később azonban már hangot adnék a megdöbbenésemnek. Esőzés után a tócsák nem azért vannak a sétány közepén, mert azokat oda tervezték, hanem mert csapnivaló a kivitelezés, sok helyen olyan hullámos a járófelület, hogy kalandparkot nyithatnánk rajta. Ami pedig a betonfalból hiányzó darabokat illeti, az inkább félelemkeltő, mint vicces. Ugye az építmény lentebbi és nem látható részei jobb minőségben készültek el, és kibír pár árvizet ez a sok beton? Nem vagyok szakember, de szubjektív tapasztalataimból kiindulva azt mondom: a saját házamnál ilyen munkát vagy nem fizettem volna ki, vagy már bíróságon lennénk.

Végezetül még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az új Zagyva-parti sétány része annak a ménesnek, amit a szolnoki beruházások állatorvosi lovai alkotnak. Mert építeni valamilyen szinten tudunk, de működtetni és karbantartani nem. Lehet azt mondani, hogy a sétány és a Művésztelep kerítése között méhlegelő meg a Zagyva-gáton őshonos nővények parkja van kialakulóban, de szerintem szimplán gazos és elhanyagolt. Pedig sokan ebben a részben látják a fejlődő szolnoki turizmus kirakatát. Ezt akarjuk mutogatni? És akkor tegyük hozzá, hogy ezért ne elsősorban a városi cégeken verjük el a port, hanem tegyük fel a kérdést: amikor ezt az egészet megtervezték, megpályázták, átvették, mit gondoltak a működtetésről? Tessék mondani: mennyi plusz kiadással jár a városnak, nekünk csak ez a sétány? Vagy néhány év, és úgy fog kinézni, mint a RepTár közelében a Tisza-parti sétány, vagy a Tiszavirág-híd Tiszaliget felőli oldalán a virágágyások?

Ez a betonfal és sétány immár visszavonhatatlanul Szolnok része. Köszörülhetjük rajta a nyelvünket, vitatkozhatunk róla, szégyenkezhetünk miatta vagy büszkélkedhetünk vele. Ám egyik sem menthet fel bennünket az alól, hogy most már nekünk kellene működtetni, hasznosítani és használni. És akkor jöjjenek a lehülyézhető ötletek! (Folyt köv.)