Sehonnan sehová

Nagysándor József úti kerékpárút kis túlzással a régi 4-es (Abonyi út) és a 32-es főutak (Thököly út vége) között található. Ez persze ebben a formában nem igaz, hiszen a régi 4-estől legalább harminc méter választja el, mivel csak a Klapka utcai kereszteződésnél kezdődik. A vége meghatározása sem teljesen helytálló, hiszen a 2,5 kilométeres szakasznak nagyjából a fele már a város külterületén fut, és a 32-es úton lévő körforgalomtól is elég messze van már a város hivatalos határa. Ennek ellenére Szolnok egyik fontos kerékpárútja lehetne ez a szakasz, és nemcsak a munkába járókat szolgálhatná ki, hanem egyszer a Jászság felől érkezők, és esetleg a Reptár, a Tiszaliget vagy éppen a Tószeg felé haladók számára is fontos lehetne.

Ez a kerékpárút is több szakaszra osztható. A Klapka és a Ceglédi út között leginkább járdára és autóparkolóra hasonlít, mivel az egykori kőolajos lakótelep szélső házai itt közelíthetők meg, illetve az itt lakók, leginkább a széles aszfaltcsíkon tudnak parkolni. Amíg a fák gyökerei fel nem törik a burkolatot. Innen a Téglagyári útig már-már kiváló az út, aminek értékét azonban az előtt és az utána következő szakaszok csökkentik.

Utána lévő szakasz ugyanis nincs is. Csak gyanítom, hogy a MÁV és a vasúti szabályok miatt lehetetlen a következő maximum 100 métert, ha nem is európai, de legalább átlag hazai színvonalúra megcsinálni. Így az autóút szélén, vagy mindenféle kitaposott nyomokon kell egyensúlyozni a vasúti felüljáróig, ami alatt ugyancsak kicsit bajos áttekerni. Sőt, a másik oldalán kijönni, jelenleg kifejezetten életveszélyes, bár nem mondom, hogy nem éri meg a további élményekért.

Innentől a kerékpárút lényegében ipari üzemek előtt vezet a város végét jelző tábláig, és állapota épp olyan változó, mint a kerítések mögött lévő vállalkozásoké. Van, ahol megfelelően széles, jó állapotú, és van, ahol már megmutatja magát a természet ereje. A fű lassan "megeszi" az aszfaltot, miközben veszélyes repedések is megjelennek rajta. Így itt nemcsak az üzemek autóforgalmára, de az út minőségére is érdemes jobban figyelni, ha nem akarnak közelebbi kapcsolatba kerülni az anyafölddel. (Nem tudom, hogy az út minőségéből eredő balesetekért vagy sérülésekért kit terhelne a felelősség? Avagy az építők mennyi időre tervezték ezt az aszfaltcsíkot. Hát, nem voltak egy rómaiak!)

A szakasz legkatasztrofálisabb része azonban csak a város vége tábla után következik. Az Újszászú úti kereszteződés után, a neve nincs ér hídját követően, egészen a gyógyszergyár sarkáig lényegében csak egy kerékpáros ösvényről beszélhetünk, hiszen az egykor normál szélességű utat pár év alatt visszavette a természet. Nád, fű nyomul egyre beljebb, és nagyon úgy néz ki, hogy még néhány tavasz, és teljesen eltűnik ez az aszfaltcsík. Nekem az a megérzésem, hogy ezt az utat elvesztettük, ezen már csak egy teljesen új építése segíthet. Aminek nagyjából úgy kellene kinéznie, mint a néhai kenyérgyár előtti csíknak, ami már-már hibátlan a 32-es kőrforgalmáig.

Ott három dolog közül választhatunk. Elindulunk balra, Zagyvarékas irányába, és a további utat a forgalmas főút szélén kockáztatjuk. Esetleg a villanytelep közelében elfordulunk a Zagyva felé, és majd a gáton vagy a folyón túl folytatjuk az utunkat. Őszintén megmondom, ez a rövid szakasz az egyik legfájóbb hiány a szolnoki bringaút-hálózatban, hiszen a Gazdák-hídja és a Zagyva ártere felé elég jókat lehetne bringázni, kirándulni.

A másik lehetőségünk a körforgalomnál, hogy a Thököly út felé vesszük az irányt, és megpróbáljuk elérni a Széchenyi lakótelepen lévő bringautat, vagy nagyobb kockázatot vállalva, a Mátyás király úti kereszteződésénél gurulunk rá a városi kerékpárút-hálózatra. Veszélyes mutatvány, hiszen egy elég nagy forgalmú út szélén kell haladni, amit én nem szívesen vállalok. Amennyiben a Nagysándor József úti bringaút megépítésének, annak idején az volt a célja, hogy a lakóterületekről kerékpárral is el lehessen jutni a város egyik ipari területére, akkor ez nagyjából úgy sikerült, mintha a ház építését alapozás nélkül, a tetővel kezdték volna.

A harmadik megoldás pedig, hogy visszafordulunk. Én is ezt választottam. És közben azon gondolkodtam, hogy Pletykafalu egyetlen kerékpárútja miként is csatlakozik a városi hálózathoz. Mert az egy dolog, hogy sem az elején, sem a végén nincs további kerékpárút, ugyanakkor szabályosan és biztonságosan nem is nagyon lehet elérni. Elég csak a vasúton való átkelésre gondolni. De hát kellenek a következő témák.