Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. október

Aki figyelmesen átlapozza az 1989-es megyei napilap számait, az januárban még azt érzékelheti belőlük, hogy bár döcögve, de tovább épült a szocializmus. Aztán március környékén már felbukkantak az első hírek az ellenzéki pártokról, de azért még az állampárt és csatolt részeinek megújulásáért tett erőfeszítéseket tükrözi vissza a helyi újság. Aztán a Nagy Imre temetés környékétől érződik, hogy új szellők kezdtek fújni, ám az igazi átállás csak októberben következett be. Igaz, a hónap elején a Fidesz megyei szóvivőjét még egy a mából nézve is arrogáns interjúban mutatta be az újság, kiemelve, hogy bár a munkahelyén tudják fideszes kötődését, ezért semmiféle hátrány nem éri. (Csak a történelmi hitelesség kedvéért: az interjú készítője később főszerkesztőként remekül együttműködött a fideszes városvezetéssel.)

A lap sorsa egyébként továbbra is komolyan foglalkoztatta a helyi ellenzéki pártokat, amelyek október 6-án, jelképesen - kezüket az 1-es számú irodaház falára téve - lefoglalták a megyei újságot. Ahol pár nappal korábban szűnt meg az állampárt helyi szervezete, és a későbbiekben nagyon idegesen reagáltak, ha a függetlenségük került szóba. (És ismét csak a történelmi hitelesség kedvéért: akkor még senki sem sejthette, hogy a játszma már nem a függetlenségről, hanem a megyei napilapok eladásáról szólt.) Mindenesetre a köztársaság október 23-ai kikiáltása kellett ahhoz, hogy a Szolnok napilapjaként is funkcionáló sajtótermék harmadik oldalát ne az állampárt agóniája, hanem az ellenzéki szerveződésekről szóló hírek és tudósítások foglalhassák el. (És egy újabb zárójel: a főszerkesztő simán túléli majd a rendszerváltást, és évekig szolgálja ki az aktuális hatalmat.)

Persze nemcsak a városban működő tájékoztatási szervezeteknél szűnt meg 1989 októberében a pártalapszervezet. A bíróság után a megyei rendőrkapitányságon is úgy döntöttek, hogy ott nincs helye az állampártnak. Igaz, mindez pár nappal azt követően történt, hogy lényegében megszűnt az állampárt, amely az október 6-án kezdődő kongresszusán kimondta az MSZMP végét, és az MSZP indulását. Ami komoly változásokat hozott az akkor még a Beloiannisz út elején álló szolnoki "Fehérházban" is. Egyrészt családi programoknak is helyet adó klubot nyitottak október 21-én, illetve tájékoztató irodát, ami leginkább a hónap elején még 755 ezres tagság megtartását célozhatta. Ennél kevésbé látványos volt, hogy a hónap végével szinte mindenkit elbocsájtottak a megyei pártbizottságról, és a maradó kilenc ember munkahelye is csak december végéig volt biztosított.

Az állampárt átalakulásának következménye volt az is, hogy két héttel a kongresszus után megszűnt a megyei pártbizottság. Illetve a megyei napilap a hónap végén olyan belemenős kérdést mert feltenni telefonos interjújában, hogy Mohácsi Ottót, a megyei tanács vezetőjét a jövőben elnök úrnak vagy elnök elvtársnak szólítsák-e. Igaz, bátorságuk október 23-án már addig terjedt, hogy a címoldalon, egy nem túl nagy fotón tudósítottak a Gutenberg téren tartott szolnoki megemlékezésről, ahol az SZDSZ nevében Fodor Tamás, az MDF részéről Tóth István, a Kisgazdáktól pedig Mizsei Béla mondott beszédet Fekete György, az Építőművészek Szövetsége elnökének társaságában. Egy nappal később pedig óriási betűkkel jelent meg, hogy Magyarország köztársaság, aminek kikiáltásáról saját, Budapestre küldött tudósító és fotóriporter révén számolt be a napilap.

Az állampárt megszűnése és a köztársaság kikiáltása a világpolitikát is megérintette, bár talán érthető, hogy a "showt" elvitte az NDK. A szocialista Németország állampolgárai október elején már tömegesen szavaztak a lábukkal, Magyarországon keresztül éppen 20 ezren távoztak az NSZK-ba. Közben Lipcsében és Berlinben komoly tüntetések voltak, és bár még próbálták megünnepelni az NDK megalapításának 40. évfordulóját, Erick Honecker pártfőtitkár nem élte meg székében a hónap végét. Mindez olyan faramuci helyzetet is eredményezett, hogy a hónapokon át szervezett XII. NDK Műszaki Napok október végén lényegében kudarcba fulladt Szolnokon. Merthogy akkor a többség már nem az IFA-kra és Wartburgokra izgult, hanem a nyugati roncsokra. Amiknek vámkezelését alig bírta a kecskeméti vámhivatal, ahol a Szolnokra bejelenteni kívánt, magánimportban behozott autókat is vámoltatni kellett.

Persze attól, hogy körülöttünk dübörgött a történelem, "hétköznapi" dolgok is történtek. Például folytatódott az ellenzék által sokat támadott Tabán építése, elkészült az Újvárosi Iskola bővítése, és megkezdődött a szolnoki ravatalozó beruházásának előkészítése. Elsősorban a szükséges 60 millió forint összeszedésével, amihez 1,7 milliót lakossági adakozásból kívántak előteremteni. Közben zajlott a Bábaképző - ma Árpád-ház néven társasház - felújítása, elkészül a piac melletti üzletsor, ahol hat virágbolt kapott helyet. Október 27-én pedig megnyitotta kapuit az Erdei Művelődési Ház a Széchenyi lakótelep melletti parkerdőben.

És nehogy azt higgyük, hogy mindeközben nem voltak érdekes kulturális események a városban. Korda György és Balázs Klári estje iránt például akkora volt az érdeklődés, hogy kora délután plusz előadást kellett beiktatni. De hasonló sikereket tudhatott magáénak az Exotic együttes is ("Trabanton szállni élvezet"), akik a repülőtéri helyőrségi művelődési házban adtak koncertet, amire külön buszokat indított a Volán. A Sportcsarnokban dübörgött még a Csillagfény diszkó, ahol októberben Csiszár Jenő (ma milánói konzul) és a FIX együttes volt a sztárfellépő. A "kis koszosban" utolsó évadát töltő Szigligeti Színház társulata pedig a direktor, Schwajda György rendezésében mutatta be Kálmán Imre Ördöglovas című operettjét Spolarics Andrea és Szerémi Zoltán főszereplésével.

A harminc évvel ezelőtti október hangulatát talán a legjobban az a hír adja vissza, miszerint a Münnich Ferenc körúti Általános Iskolában - ez ma a Piros a Széchenyi lakótelepen - katolikus istentiszteletet tartottak. Vagy, hogy hosszú sorok kígyóztak a Ságvári körúti Herbária szaküzlet előtt, ahol két hét kihagyás után végre érkezett Béres-csepp szállítmány. Igaz, a korábbinál hatszor drágábban, mert a gyártók így próbálták összeszedni a pénzt a gyógyszerré nyilvánításhoz.

(A korabeli fekete-fehér képek az Arcanum archívuméból valók.)