Kártyás évek

(NYÁRI ISMÉTLÉS. Ez a cikk 2020. január 16-án jelent meg először.)

A régi szolnoki naptárak között kutakodva jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egyszer ezekből kiállítást rendezni, vagy legalább valahol az összes helyi vonatkozású naptárat összegyűjteni. Mert már a két világháború között is volt szolnoki kártyanaptár, a hetvenes évektől pedig minden vállalat, de olykor szervezet is kötelességének érezte a saját, éves kisnyomtatványa megjelentetését. (Az igazán nagyok egy évben többet is kiadtak.)

A naptárak többsége értelmezhető klasszikus reklámként, kisebb részük viszony amolyan imázshirdetés. Talán ez utóbbi körbe sorolható a Szolnok városa által 1975-ben, a "város 900 éves" évfordulójára megjelentetett, kékalapszínű napár is, amelyen Müller Adolf 1861-es városábrázolásának egy részlete látható.

A 900 éves évforduló kártyanaptárokon való ünnepléséből - és ezzel együtt a lakosság körében történő tudatosításából - természetesen nemcsak a város vette ki a részét, hanem a helyi cégek is. Például a Tiszamenti Vegyiművek, amely mindezt azzal toldotta meg, hogy a naptár hátuljára a következő szöveget tette: "A 900 éves Szolnok egyik büszkesége: Tiszamenti Vegyiművek". Nem tudom, hogy így volt-e, az viszont tény, hogy a város egyik legnagyobb foglalkoztatója és Szolnok határain túl talán a legismertebb cége volt a TVM. Az 1975-ös naptárán pedig ránk maradt a cég központjáról és az előtte lévő parkról egy remek fotó. Ami azért is fontos, mert 45 év távlatából így sem az épületek, sem a kis tó és a gondozott park nem található meg.

Egyértelműnek látszik, hogy az 1975. évi naptárát nagyon sok cég áldozta fel a 900 éves évforduló kommunikálására. Így tett a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat (ÉKV) is, amelynek természetesen nemcsak az első, írásos említését ünneplő megyeszékhelyen voltak üzletei. Így, miközben elhelyezte a 900 éves feliratot, egy bőségszarut rajzoltatott a képre, szimbolizálva talán, hogy náluk - meg a városban - mindent lehet kapni.

Pár évvel később az ÉKV már klasszikus reklámnaptárral jelentkezett. A már a blogSzolnok Album rovatában is bemutatott, 1983-as kisnyomtatvány két üzletét - az 1-es és a Márka ABC-ket - mutatja, a címoldalon pontos cím megadásával. Különösen a Márka ABC fotója értékes számomra. Hiszen hol van már ez az üzletfelirat?

A magam részéről különösen szeretem az olyan régi naptárakat, amelyek a város egy részletét mutatják. Ezek közül is az egyik nagy kedvencem a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) 1976-os naptára, amin a készülő vízügyi székház látható. Gondolom, a cég egyik büszkesége lehetett az előző évből ez a beruházás. Amiről talán egy későbbi fotót - ez a kép nyáron készült - is választhattak volna, ami ellen talán az szólt, hogy azon már nem látszódott volna maga a kivitelezés, ami mégiscsak az ÁÉV profilja volt. A képen a tízedik emelet magasságában még egy állvány lóg az épület Ságvári körút felőli falán, a mai parkolóban pedig ott az elmaradhatatlan felvonulási épület. Ha pedig jobban megnézzük ezt a naptárat, azt is észrevehetjük, hogy az épülő vízügyi székház és a távolabb lévő pártház között még csak készül a Centrum áruház.

Ehhez képest kicsit értelmetlennek tűnik a szolnoki Patyolat 1979-es naptára. Nemcsak azért, mert egy rossz minőségű fotó került rá, hanem mert nulla információt tartalmaz, és még csak az sem derül ki róla, hol lehet a képen látható üzlet. Olyan ez a naptár, mintha a kiadói megrettentek volna a lehetőségtől, és az utolsó pillanatban visszakoztak, így csináltak is "nőcis naptárat" - ami nagyon menő volt akkoriban - meg nem is. A hölgy ezen is ott van, csak éppen nyakig felöltözve,

Az Album rovatban már foglalkoztam az ennek a cikknek a címoldalára rakott, a Szolnoki Cukorgyár szociális blokkját mutató naptárral. Ez az 1980-as kiadvány azonban nem a ma már nem létező szolnoki üzem naptára volt, hanem a helyi ÉPSZER vállalaté, amely a fotóval arra akarta felhívni a figyelmet, hogy "tetszőleges rendeltetésű épületeket, korszerű technológiával" épít. Mint korábban említettem, számomra máig rejtély, hogy miért maradt a felvételen a piros Fiat 850 cupe.

És nem tagadom, számom ugyanilyen rejtélyes a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat 1980-as naptára, ami egyébként az akkor már öt éve működő Hotel Pelikán reklámozására szolgált. Az aprócska kép ugyanis nem túl jellegzetes, nem is túl vonzó. Egy váróterem, ahol emberek ücsörögnek? Meg egy pult, ahol valamit intéznek? Hát nem tudom, hogy a nyolcvanas évek elején ettől bárki kedvet kapott-e ahhoz, hogy Szolnokon töltsön el pár éjszakát.

Emlékeimben úgy él, hogy gyerekkoromban az egyik legnagyobb kártyanaptár kibocsájtó a zagyvarékasi Béke MGTSZ volt. Leginkább talán azért, mert a Szolnok környéki TSZ-ek összefogásával felépített Szövetség ABC működtetését a Budai Kálmán vezette gazdaság intézte. Márpedig attól kezdve Szövetés ABC-s naptár minden évben készült, ami teljesen logikusnak tűnt, hiszen a vevőket be kellett csalogatni. Igaz, szüleim elmeséléséből úgy emlékszem a Szövetségre, mint Szolnok legjobb ABC-jére, ahol a szocialista keretek között nemcsak mindent, de annál jóval többet, igazi különlegességeket is lehetett kapni. A mellékelt naptár 1982-ben jelent meg. És természetesen nem a profi ételfotón volt a hangsúly, hanem a fotózás pillanatában húsz év körüli fiatal, idomait kivillantó hölgyön. Ki lehetett ő, mi történhetett vele azóta?

Amihez képest tényleg kicsit elmaradott volt a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat három évvel korábbi kiadványa. Aminek feliratát a mai napig kicsit furcsának, félrevezetőnek érzem: süt-főz ön helyett! Persze tudom, hogy a cég éttermeket, étkezdéket, központi konyhákat működtetett, de azért talán nem ment házhoz, hogy az asszonyok kezéből kivegye a fakanalat.

De hát nem is az üzenet volta lényeg. Hanem a jelenlét. A kártyanaptárak végtelen tengerében.