Felénk

Irodapálya

2021. augusztus 04.

Egy irodai munkahely megteremtése a vendéglátásban és a kereskedelemben teremt további munkahelyeket és generál forgalmat. Szolnok 19. századi történelmében épp úgy van erre példa, mint a 20. században. Talán Szolnokon is túl lehetne lendülni az ipari parkok mindenhatóságán.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. február 10-én jelent meg először.)

Szerintem a történelemből lehet tanulni. Szolnok múltjából is. Mert például, amikor Szolnok Jászberénnyel és Karcaggal szemben elnyerte a megyeszékhely rangot - azaz az addigi falusias települést teljesen új pályára állították elődeink -, az akkoriak számára az is világos volt, hogy a döntés miatt ide érkező hivatalnokok íróasztalainak irodák kellenek. Ennek következtében született meg előbb a megyeháza, majd épült fel a városháza, pár évre rá pedig a pénzügyigazgatóság és a bíróság. És bár ezeknek konkrét államhatalmi funkcióik voltak, azért alapvetően irodaházaknak tekinthetők. Nekem pedig nincs kétségem afelől, hogy ezeknek az irodaházaknak is köszönhetjük a Vármegyei kaszinót, a Nemzeti nagyszállót, az akkori Gorove és Baross utcai kávéházakat, de a város első aranykorára annyira jellemző bankházakat (például a Mezőgazdasági Takarékbankot) és modern bérházakat (például a Barta-palotát). Nem eltagadva a vasút és a Tisza által generált ipari fejlődés hozadékait, azt gondolom, a tömegesen megjelenő hivatalok - és ebbe a bankokat is beleértem - nélkül Szolnok nem járhatta volna be azt a pályát, amit a dualizmus idején megtett.

A szocializmus időszaka sok tekintetben más volt. Azonban, ha körülnézünk Szolnokon, azt kell látnunk, hogy az ötvenestől a nyolcvanas évekig nemcsak az ipar fejlődött a városban, azaz főleg a déli területeken. A Kossuth tér átalakítása az ötvenes évek elején az 1. számú irodaházzal, a vasútállomás átépítése 1956-ban egy új irodaház megépítésével kezdődött. A hatvanas években sorra épültek a belvárosban a kisebb-nagyobb irodaházak: térképészeti hivatal, megyei tervezővállalat, a kaszinó mögötti tömb. Nem is beszélve a hetvenes évekről, amikor a Volán városszéli toronyháza mellett elkészült a vízügyi székház, majd pár évre rá a kőolajosok irodaháza. A nyolcvanas éveket - kicsit kilógva az időbeli korlátokból - újra bankok építése fémjelezte a Szapáry úton, a Sütő utca sarkán vagy éppen a Hősök terénél. És nincs kétségem afelől, hogy ezek az íróasztalhelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szolnok elérje a valaha volt legnagyobb lakosságszámát, illetve sorra épüljenek és nyíljanak a modern üzletek és szórakozóhelyek. Minden példa sántít egy kicsit, de, aki élt már akkor, idézze fel, hogy Szolnok belvárosában hány helyre lehetett beülni a nyolcvanas években egy hétköznap este!

Az elmúlt évtizedekben a két ügyészségi épülettől eltekintve új irodaház nem épült Szolnokon. Sőt, az imént felsorolt - vagy esetleg kifelejtett - irodaházaink többsége üresen áll. Miközben a város lakossága minimum tízezerrel kevesebb, mint a rendszerváltáskor, a város minőségi kereskedelme és vendéglátása - vírustól függetlenül - hosszú ideje csak vergődik vagy vegetál a megfelelő mennyiségű vendég vagy fizetőképes vásárló hiányában. Úgy, hogy közben azt látjuk, az ipari parkjaink - nagyon helyesen - fejlődnek, megtelnek, újra kezdenek olyan termékeket előállítani, amelyeket ugyanúgy össze lehet kötni Szolnokkal, mint anno a Tomi mosóport. Csakhogy ettől még pont az az íróasztal mellett dolgozó réteg hiányzik, amelyik a belvárosban dolgozik, él, szórakozik és költ.

Nagyon leegyszerűsítve úgy is megközelíthetjük, hogy betanított munkásokat foglalkoztató összeszerelő üzemekre vagy tudásalapú, szellemi munkát végző irodákra akarjuk alapozni Szolnok jövőjét. Azzal együtt, hogy a kettő nem zárja ki egymást, és nem vagy-vagy a kérdés, hanem az arányok.

Pécs, Debrecen, Szeged, Kecskemét példáját látva a magam részéről az utóbbira, pontosabban a tudásalapú, szellemi munkahelyek részarányának látványos emelésére szavaznék. Azon egyszerű oknál fogva, mert minden megteremtett irodai munkahely - mint az előző évszázadokban oly sokszor - a helyi vendéglátással, kereskedelemmel, szolgáltató szektorral, de akár a bérlakás-piaccal szemben is generál keresletet. Ha tehát ezekkel a szektorokkal jót akarunk tenni, akkor nem azon kellene versengeni, ki lenget be nagyobb kedvezményeket, vagy miként lehet ekézni a másik ötleteit, ugyanis mindezek nem a piacot növelik, hanem a meglévő tortából hagynak picit többet a csőd szélén táncolóknál. Vendégeket, vásárlókat, keresletet kellene teremteni!

Budapesttől, Ferihegytől autón, vonaton egy órára vagyunk. Kecskeméttől, Debrecentől szintén. És hegyekben állnak a városban az üres irodák, amelyekben modern munkaállomások tömegeit lehetne kialakítani. De ehhez nagyjából ugyanúgy kellene gondolkodni ezekről az erőforrásokról, mint az ipari parkok esetében a szántóföldekről. Nem egy irodaház tulajdonos vagy magányos befektető dolga, lehetősége, hogy kedvet csináljon Szolnokhoz. Hanem Szolnoké. Kérdés tehát, hogy képesek vagyunk-e olyan új, a város egészét évtizedekre meghatározó pályára állítni a várost, mint sikerült azoknak, akik 1876-ban megyeszékhellyé tették Szolnokot.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szigeti kitekintett
Korán kitavaszodhatott 1905-ben Szolnokon. Szigeti Henrik, aki akkor már közel másfél évtizede volt a város megbecsült fényképésze, azon a tavaszon kitekintett új műterme ablakán, és megörökítette a város főutcáját. A lábai, és így a szemünk előtt, a fák árnyékában az a mai Kossuth utca.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Dózsa György domborműve
Dózsa képzelt portréja 42 éve került a bíróság falára, az akkor ötszáz éve született parasztvezér emlékére. Mivel a Dózsa György nevéhez köthető parasztfelkelésnek idén ünnepelhetnénk a félezredik évfordulóját, talán érdemes szót ejteni Nagy István bronz munkájáról.

A Szoborpark további képei