Felénk

Irodapálya

2021. augusztus 04.

Egy irodai munkahely megteremtése a vendéglátásban és a kereskedelemben teremt további munkahelyeket és generál forgalmat. Szolnok 19. századi történelmében épp úgy van erre példa, mint a 20. században. Talán Szolnokon is túl lehetne lendülni az ipari parkok mindenhatóságán.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. február 10-én jelent meg először.)

Szerintem a történelemből lehet tanulni. Szolnok múltjából is. Mert például, amikor Szolnok Jászberénnyel és Karcaggal szemben elnyerte a megyeszékhely rangot - azaz az addigi falusias települést teljesen új pályára állították elődeink -, az akkoriak számára az is világos volt, hogy a döntés miatt ide érkező hivatalnokok íróasztalainak irodák kellenek. Ennek következtében született meg előbb a megyeháza, majd épült fel a városháza, pár évre rá pedig a pénzügyigazgatóság és a bíróság. És bár ezeknek konkrét államhatalmi funkcióik voltak, azért alapvetően irodaházaknak tekinthetők. Nekem pedig nincs kétségem afelől, hogy ezeknek az irodaházaknak is köszönhetjük a Vármegyei kaszinót, a Nemzeti nagyszállót, az akkori Gorove és Baross utcai kávéházakat, de a város első aranykorára annyira jellemző bankházakat (például a Mezőgazdasági Takarékbankot) és modern bérházakat (például a Barta-palotát). Nem eltagadva a vasút és a Tisza által generált ipari fejlődés hozadékait, azt gondolom, a tömegesen megjelenő hivatalok - és ebbe a bankokat is beleértem - nélkül Szolnok nem járhatta volna be azt a pályát, amit a dualizmus idején megtett.

A szocializmus időszaka sok tekintetben más volt. Azonban, ha körülnézünk Szolnokon, azt kell látnunk, hogy az ötvenestől a nyolcvanas évekig nemcsak az ipar fejlődött a városban, azaz főleg a déli területeken. A Kossuth tér átalakítása az ötvenes évek elején az 1. számú irodaházzal, a vasútállomás átépítése 1956-ban egy új irodaház megépítésével kezdődött. A hatvanas években sorra épültek a belvárosban a kisebb-nagyobb irodaházak: térképészeti hivatal, megyei tervezővállalat, a kaszinó mögötti tömb. Nem is beszélve a hetvenes évekről, amikor a Volán városszéli toronyháza mellett elkészült a vízügyi székház, majd pár évre rá a kőolajosok irodaháza. A nyolcvanas éveket - kicsit kilógva az időbeli korlátokból - újra bankok építése fémjelezte a Szapáry úton, a Sütő utca sarkán vagy éppen a Hősök terénél. És nincs kétségem afelől, hogy ezek az íróasztalhelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szolnok elérje a valaha volt legnagyobb lakosságszámát, illetve sorra épüljenek és nyíljanak a modern üzletek és szórakozóhelyek. Minden példa sántít egy kicsit, de, aki élt már akkor, idézze fel, hogy Szolnok belvárosában hány helyre lehetett beülni a nyolcvanas években egy hétköznap este!

Az elmúlt évtizedekben a két ügyészségi épülettől eltekintve új irodaház nem épült Szolnokon. Sőt, az imént felsorolt - vagy esetleg kifelejtett - irodaházaink többsége üresen áll. Miközben a város lakossága minimum tízezerrel kevesebb, mint a rendszerváltáskor, a város minőségi kereskedelme és vendéglátása - vírustól függetlenül - hosszú ideje csak vergődik vagy vegetál a megfelelő mennyiségű vendég vagy fizetőképes vásárló hiányában. Úgy, hogy közben azt látjuk, az ipari parkjaink - nagyon helyesen - fejlődnek, megtelnek, újra kezdenek olyan termékeket előállítani, amelyeket ugyanúgy össze lehet kötni Szolnokkal, mint anno a Tomi mosóport. Csakhogy ettől még pont az az íróasztal mellett dolgozó réteg hiányzik, amelyik a belvárosban dolgozik, él, szórakozik és költ.

Nagyon leegyszerűsítve úgy is megközelíthetjük, hogy betanított munkásokat foglalkoztató összeszerelő üzemekre vagy tudásalapú, szellemi munkát végző irodákra akarjuk alapozni Szolnok jövőjét. Azzal együtt, hogy a kettő nem zárja ki egymást, és nem vagy-vagy a kérdés, hanem az arányok.

Pécs, Debrecen, Szeged, Kecskemét példáját látva a magam részéről az utóbbira, pontosabban a tudásalapú, szellemi munkahelyek részarányának látványos emelésére szavaznék. Azon egyszerű oknál fogva, mert minden megteremtett irodai munkahely - mint az előző évszázadokban oly sokszor - a helyi vendéglátással, kereskedelemmel, szolgáltató szektorral, de akár a bérlakás-piaccal szemben is generál keresletet. Ha tehát ezekkel a szektorokkal jót akarunk tenni, akkor nem azon kellene versengeni, ki lenget be nagyobb kedvezményeket, vagy miként lehet ekézni a másik ötleteit, ugyanis mindezek nem a piacot növelik, hanem a meglévő tortából hagynak picit többet a csőd szélén táncolóknál. Vendégeket, vásárlókat, keresletet kellene teremteni!

Budapesttől, Ferihegytől autón, vonaton egy órára vagyunk. Kecskeméttől, Debrecentől szintén. És hegyekben állnak a városban az üres irodák, amelyekben modern munkaállomások tömegeit lehetne kialakítani. De ehhez nagyjából ugyanúgy kellene gondolkodni ezekről az erőforrásokról, mint az ipari parkok esetében a szántóföldekről. Nem egy irodaház tulajdonos vagy magányos befektető dolga, lehetősége, hogy kedvet csináljon Szolnokhoz. Hanem Szolnoké. Kérdés tehát, hogy képesek vagyunk-e olyan új, a város egészét évtizedekre meghatározó pályára állítni a várost, mint sikerült azoknak, akik 1876-ban megyeszékhellyé tették Szolnokot.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A rövidéletű Tisza-híd
Igazságtalan egyszerűen kijelenteni, hogy ez volt az eddigi legrondább Tisza-híd Szolnokon. Hiszen illik hozzátenni, hogy ezt ideiglenes átkelőnek szánták, ám így is 16 évig szolgálta a várost, és a lassan élénkülő közúti közlekedést.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A hídépítés záróköve
A belvárosi Tisza-híd Verseghy park felőli oldalán, a rámpa alatti átjárótól balra egy gránitszínű emléktábla található, amit nyugodtan tekinthetünk az 1959-62-es beruházás zárókövének. Még akkor is, ha a "híd épült" kifejezés ez esetben kicsit megtévesztő, bár az évszám is lehet félrevezető.

A Szoborpark további képei