Idei évfordulók

A második világháború szolnoki eseményeinek felidézését valahogy senki sem tartotta fontosnak 2024-ben, így legyünk optimisták, és bízzunk abban, hogy mindez csak azért történt így, mert az illetékesek az európai béke 80 éves évfordulója kapcsán akarnak majd erről is beszélni. Mert tény, hogy bár Szolnokon 1944 novemberében véget értek a harcok, a "felszabaduláshoz" kapcsolódó új rendszer 1945. január 18-án jött létre, amikor kommunista vezetéssel megalakult a város új önkormányzata. Így a magyarországi harcok vége, az európai és a világbéke Szolnokra már úgy köszönhetett be, hogy például az első világháborús emlékművet a Hősök (Tiszai István) térről a Tiszai hajósok terére "száműzték", és talán már a "Szivar" is állt a színház közelében.

Szolnokon talán érdemes lenne számot vetni azzal a 105 évvel ezelőtti eseménnyel is, hogy nálunk tulajdonképpen csak 1920-ban "ért véget" az első világháború. Mert bár harci cselekmények 1918. november 11-e, a fegyverszünet napja előtt nem folytak Szolnokon, a következő két évben mégis igazi frontváros lett a településből. Mindennek zárásaként pedig a romám királyi hadsereg 1920 februárjáig nem is hagyta el a várost, sőt, ha csak rajtuk múlik, a két ország között ma a Tisza lenne a határ. Az első világháború utáni helyi háborúban komoly károkat szenvedett a város, gondoljunk csak a Vártemplomra, a felrobbantott "szép" Tisza-hídra, a megsérült református templomra vagy éppen a Szegő iskola találatot kapott épületére! Talán pár gyertyát, egy megemlékezést ennek a háborúnak a vége is megérne. (Az illusztráció a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből való.)

Miként érdemes lenne felidézni 1710 őszét is, amikor az osztrák császári csapatok ismét ostrom alá vették a Rákóczi felkelői által elfoglalt szolnoki várat, és majd ezzel a 315 évvel ezelőtti "csatával", a majdnem kihalt város számára, véget ért a Rákóczi-szabadságharc. Erre emlékezve talán abba is érdemes lenne belegondolni, hogy ha volt olyan szolnoki felnőtt, aki ezt megérte, akkor talán azt is elmondhatta, hogy negyedszázaddal korábban - 1685-ben, azaz 340 évvel ezelőtt - látta a város török alóli felszabadulását is.

Szerencsére nemcsak háborúkhoz és szolnoki ütközetekhez kapcsolódott rendszerváltás Szolnokon (sem). Hetvenöt évvel ezelőtt - abban az évben, amikor Szandaszőlős önálló község lett -, nálunk is megtartották az első tanácsi választásokat, aminek eredményeként az addigi önkormányzatok és polgármesterek helyére tanácsok és tanácselnökök kerültek. És ez így is maradt kerek négy évtizeden át, hiszen 1990 tavaszán megválaszthattuk azt az országgyűlést - tagjai között Szolnok két egyéni képviselőjével Petronyák Lászlóval és Halász Istvánnal -, amelyik visszaállította és újragondolta a helyi önkormányzatiságot, így 35 évvel ezelőtt Kőnig László polgármester vezetésével ismét önkormányzata lett a városnak. De, ha már választások, talán érdemes lenne emlékezni az 1985-ös - akkor még nem sejtett, hogy utolsó - szocialista országgyűlési választásra is, amely először tette lehetővé a többes jelölést. (A mellékelt kép az új szolnoki önkormányzat 1990 őszi alakuló ülésén készült.)

Ám, ha már kerek évfordulókra akarunk emlékezni - szerintem ráférne a városra - akkor inkább maradjunk a helyi sikereknél. Szvitek Márton ácsmester 190 évvel ezelőtt készült el a mai Szentháromság téren a kisgimnázium épületével, ami a szolnoki középfokú oktatás bölcsője lett. Obermayer Lajos 165 éve adta át a Magyar Király Szálloda épületét a Kossuth téren, amiben ma már a Damjanich János Múzeum működik. Három és fél évtizeddel később, azaz éppen 130 évvel ezelőtt nyitotta meg Fischbein (Fodor) Dániel a 250 ezer koronából épített Nemzeti szállót a Szapáry utcában, ami egyben a szolnoki villanyvilágítás születésnapját is jelenti. És, hogy az első világháború előtt maradjunk, de könnyedebb "beruházást" is említsünk: a Szolnoki Művésztelepen járva jusson eszünkbe, hogy állítólag 120 évvel ezelőtt építették fel a lakók azt a művártornyot, aminek tetején kilátó, pincéjében pedig talán borozó működött.

A két világháború közötti időszak legfontosabb - kerek évfordulós - beruházása az idén 90 esztendős Nostra tárház átadása. Az 1933-ban elhatározott építkezés nem kevesebb, mint 600 ezer pengőjébe került a korabeli földművelésügyi minisztériumnak, aminek révén 1935. július 18-ára elkészült a Nostra Általános Közraktár Kereskedelmi Rt. folyami, vasúti és közúti szállítást összekapcsoló tárháza. Ugyancsak kevés kerek évforduló említhető a Rákosi-korból, de azért ne feledkezzünk meg a 75 évvel ezelőtti nagy közterület átnevezési hullámról, illetve az 1955-re elkészült első szocialista iskolaépületünkről, az Áchim útiról. De valószínű, hogy ugyanebben az évben került helyére a sok csúszás után átadott SZTK aulájában Megyessy Ferenc Anyaság című alkotásának egyik változata, és szintén hét évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését a Tisza mozi, a korábbi Móricz Zsigmond Művelődési Ház, pontosabban a hitközségi kultúrház helyén. (Az Áchim iskola képe Szabóné Éva gyűjteményéből származik.)

A Kádár-kor nagy beruházásai közül az öt évtizeddel ezelőtt, 1975-ben, Szolnok első írásos említésének 900 éves évfordulójára átadott épületektől most tekintsünk el, mert idén lesz még róluk szó bőven. Viszont ne feledkezzünk meg például az ÉPFA - MTH/633-as/Petőfi - épületről, ami 1960-ra lett kész. Ugyancsak vessünk egy pillantást az új városközpont első objektumára, az úgynevezett "fehérházra" is a Baross utca és a Boldog Sándor István körút sarkán, amit hazánk "felszabadulásának" 20. évfordulóján adtak át a Magyar Szocialista Munkáspárt és szatelit szervezetei részére. Hat évtizeddel ezelőtt nyithatta meg kapuit hivatalosan is a Tiszaligeti strand, illetve a "hozzá kapcsolódó" camping, amik ugye egy közel évtizedes beruházási dömping első állomásai voltak.

Szerintem érdemes megemlíteni, hogy 55 évvel ezelőtt készült el Szolnok első magasháza, amit aztán még három követett. A Várkonyi téri 18 emeletest ugyancsak a "felszabadulás" évfordulójára adták át. Másfél évtizeddel később azonban már nem annyira fontos ehhez az évfordulóhoz kötni a Nerfeld-palota helyére, az úgynevezett Centrum-sarokra épített Árkád átadását. Talán mert örültek, hogy négy évtizeddel ezelőtt, 1985 elején egy 16 éves történet ért véget.

(A Várkonyi téri 18 emeletes alapozását mutató kép Nagy Zsolt munkája.)

E nem teljes évfordulós felsorolást zárjuk néhány "különleges", talán érdekes vagy fontos dátummal.

A Kossuth téren 125 éve állították fel az új Szentháromság-szobrot, ami a korábbit volt hivatott pótolni, de csak az ötvenes évek elejéig állhatott a helyén. Negyven évvel ezelőtt, 1985. május 1-jén indult el a Széchenyi lakótelep 2500 lakásában a helyi tévé egy 20 perces adással. Ugyanebben az évben lett másodszor, és immár hosszabb időre a szolnoki teátrum igazgatója Schwajda György, aki 35 évvel ezelőtt belevágott a színház totális újjáépítésébe, nem sejtve, hogy mandátuma lejárta után nem sokkal, 30 évvel ezelőtt ismét át kell vennie a társulat irányítását. A magam részéről erre épp úgy alaposabban visszaemlékeznék, mint a 30 évvel ezelőtti Bokros-csomagra, amiről oly sok mindent mondanak, vagy éppen az 55 és 25 évvel ezelőtti nagy árvizekre. És rohan az idő, az öt évvel ezelőtt kezdődött covid áldozatai és nem kevésbé hősei előtt is fejet hajthatnánk idén, Szolnokon is.