Felénk

Helló 14!

2023. március 01.

Szolgálati közlemény. Itt és most egy kis önünneplés és önfényezés következik, merthogy március első napjaiban a tizennegyedik évét kezdi a blogSzolnok, amit valamikor 2010. március 1-je környékén kezdtem írni és tölteni. Azóta pedig 13 év minden hétköznapjára jutott egy új bejegyzés.

1. A tények nemcsak makacs, de olykor megdöbbentő dolgok

A blogSzolnok admin felületén gyorsan visszakereshető, hogy az indulás óta hány önálló poszt, cikk került fel az oldalra. Meglepődtem. Ez a 3434. írás az oldalon, amelyek között talán tíz darab lehet, amiket nem én írtam.

 

2. Milliomos vagyok betűkből

Mindez azt is jelenti, hogy mivel egy cikk átlagos hossza 4-5 ezer karakter, az elmúlt évben nagyjából 12-15 millió betűt írtam Szolnokról, Szolnok kapcsán. Meg azt is, hogy átlagban évente 265 napon jelent meg új cikk az oldalon. Mindkét nagyapám grafomán volt. Nem csodálkozom.

 

3. Arra van időnk, amire akarjuk

A fentiek némi elszámolásra is ösztönöznek. Tudom, hogy egy-egy cikk megírása és elhelyezése az oldalon minimum másfél óra, de olykor három-négy is van. Azaz eddig körülbelül 7 ezer órát, nagyjából 300 napot töltöttem a blogSzolnokkal. Amikor csinálhattam volna mást is. De hát az embernek kellenek hobbik. És arra jut ideje, amire akarja. Írni meg szinte bárhol és bármikor lehet, inkább a felkészülés, az adat- és információgyűjtés visz el sok időt, ezeknek nehéz helyet találni a napokban. Sükösd Mihály tanár úr három évtizeddel ezelőtt Kosztolányi Dezső kapcsán azt tanította: az újságíró felkeléstől lefekvésig újságíró.

 

4. One man show

Egy-egy bejegyzés kapcsán olykor még most is előfordul, hogy valaki azzal kezdi a vitát: miért nincs aláírva egy cikk, meg ki van egy-egy írás mögött. Azért nincsenek aláírások, mert szerintem vicces lenne minden bejegyzés alá odaírni, hogy Bajnai Zsolt. A blogSzolnok ugyanis tényleg one man show. Bajnai Zsolt vagyok, 1973 óta van közöm Szolnokhoz, 1985-től megszakításokkal, 2009 óta folyamatosan lakója vagyok. Ide jártam középiskolába, itt volt az első munkahelyem, Szolnokon csináltam az első újságomat, hogy ezer egyéb szálat most ne is soroljak.

 

5. A pénz máshol beszél

A blogSzolnok nekem tényleg hobbi. Nem kapok érte pénzt, nem keresek vele pénzt, szabadidőmben, olykor a pénzkeresés rovására írom és szerkesztem. Egyébként kommunikációval és könnyűzenével foglalkozom. E cikk megjelenése idején éppen egy erdélyi rockzenei konferenciára készülök, egy fotókiállítást szervezek, színészlemezekről szerkesztek podcastet, miközben néhány könyv és rendezvény várja, hogy sínre tegyem őket.

 

6. Minek ez a cirkusz?

Mert szeretem, szeretném tudni, hogy hol élek. És, ha már valamit megtudok, vagy valamiről valamit gondolok, azt nem tudom magamban tartani. Ráadásul sokkal több mindent megtudhat az ember újságíróként. Arról nem is beszélve, hogy Kosztolányinak nagyon igaza volt. Az én fejemben reggeltől estig pörögnek a következő blogSzolnok cikkek, amelyekből néhány lehet, hogy csak évek múlva születik meg.

 

7. Kiknek ez a cirkusz?

Próbálom számszerűsíteni, hányan olvasnak. A Google szolgáltatásának köszönhetően napi szinten látom, és harminc napra visszamenőleg keresni is tudom a látogatottságot. Vannak napok, amikor csak száz olvasóm van, és volt már olyan, amikor háromezren látogattak meg. És mindkét szám előfordult már olyan napokon is, amikor nem is tettem fel új írást. Az átlag valahol 200-400 között lehet. Ami meg azt jelenti, hogy közel 1 millió felkeresést - talán olvasást - generáltam az elmúlt 13 évben? Köszönöm.

 

8. Ezért is lettek sokan barátok

Azt meg különösen köszönöm, hogy a blogSzolnok olvasói révén rengeteg új ismerősöm, félig-meddig vagy teljesen barátom lett. Ha semmi másért, hát ezekért az emberi kapcsolatokért megérte és megéri a blogSzolnokot írni.

 

9. Az éremnek azért mindig két oldala van

Valaki, valahol azt írta, hogy a Jóisten a végére mindent döntetlenre hoz ki. Esetemben kár lenne tagadni, hogy ahol barátok teremnek, ott ellenségek is nőnek. Tudom, sokan, sokszor a ?pokolra? kívánnak, sokszor szívesen betiltanának, elkergetnének, befognák a világhálós számat. Próbálok ezzel élni. Hozzátéve, hogy a blogSzolnok hasábjain szándékosan soha, senkit nem akartam megbántani, a személyeskedéstől igyekeztem magam mindig távoltartani, a magánélet pedig számomra szent és sérthetetlen.

 

10. Jó pillanatok

A barátságokon túl a tanulás és a tudás, hogy ebben a 13 évben mennyi mindent tanulhattam Szolnokról, az egykor és most itt élőkről. És még mindig lázba tud hozni, ha valami új ismeret, összefüggés kerül az utamba. Szolnok egy olyan könyv, aminek soha nem lehet a végére érni.

 

11. Bosszantó

Nehezen emésztem meg a közösségi média mindenhatóságát. Nem tehetek egyebet, mint elfogadom: ha valamit oda nem teszek fel, akkor az olyan, mintha meg sem írtam volna. És leginkább az tud felbosszantani - bár megtanultam elfogadni -, hogy még mindig vannak, akik azt hiszik, annyi egy írásom, ami a közösségi felületre felkerült. És egyetlen fotó vagy a néhány soros lead alapján kommentelnek.

 

12. Büszkeség

Nem vagyok jó fotós, sajnos nem tudok jó képeket csinálni. Viszont az elmúlt 13 évben többezer fotót készítettem a városról, amelyek között már most is vannak megdöbbentők, hiszen ennyi idő alatt is rengeteget változott Szolnok. Ez az archívum nekem kincset ér. Miként az ebben a 13 évben Szolnokról összegyűjtött könyvek, kiadványok, képeslapok és mindenféle ?csetreszek?. Sok kérdésem kapcsán van mihez nyúlnom.

13. Ne hallgassuk el hibákat!

Például a túl hosszú cikkek. De hát bizonyos dolgokat nem lehet röviden elmondani. Pedig tudom, hogy az átlagolvasó egyre kevesebbet és rövidebbet olvas. Kicsit ósdi, amit csinálok. Legyen!

 

14. 2023

Ha rajtam múlik, akkor egy év múlva ilyenkor a bejegyzések száma 3700 körül lesz. Hogy a 15. születésnapot majd a négyezredik cikkel ünnepelhessem. Mert van még mit írni.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Titkok a háborúban
Vajon mi lehetett az a Mariházi társulat? Honnan hozták és hová vitték az ifjú Macskásyt? Aki Szolnokig kényelmesen utazott, majd társaival bement a városba, hogy ott a korzózókat szemléljék. Három nap híján négy évvel az első világháború kitörése után.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hiányzó Örkény
Fél évszázaddal ezelőtt olyan színházi előadást láthatott a szolnoki színház közönsége, ami mindörökre megérdemli a világpremier jelzőt. A Macskajátékot író Örkény István nemcsak a Szigligeti "házi szerzője" volt, de családi kötődése révén szolnoki is. És éppen neki nincs szobra a városban.

A Szoborpark további képei