Garázsváros

(Nyári ismétlés: Ez az írás 2022. május 25-én jelent meg először.)

Kolozsvári út, Gárdonyi út, Tófenék út, Fiumei út, Kassai út, Vitorla utca, Pozsonyi út, Malom, Aranyi Sándor, Orosz György út, Bartók Béla út, Vásárhelyi Pát utca, Bimbó út, Jósika út, Jubileum tér, Bálvány utca, Mikszáth Kálmán út. A sor nem teljes. Nagyjából eddig jutottam, amikor megpróbáltam összeszámolni, hogy Szolnokon hol találhatóak önálló garázssorok. Az elsőket valószínűleg a Kolozsvári és a Gárdonyi úton építették, a legújabbak pedig éppen átadás előtt állnak a Széchenyi lakótelepen, a Botár Imre utca végén. Hogy pontosan hány darab garázssori autótároló lehet Szolnokon, szerintem senki sem tudja megmondani. Közel fél évszázaddal ezelőtt 500 körül volt a számuk, négy évvel később viszont már a hatszorosáról beszéltek. Ha tippelnem kellene, a nem lakóingatlanon álló vagy lakóépületek földszintjére, pincéjébe épített, hanem különálló telkeken lévő, garázssorban lévő szolnoki autótárolók számáról, akkor valahol 5-6 ezerre tenném ezt.

A garázssorok hivatalos építése valamikor a hetvenes évek elején kezdődhetett Szolnokon. Az első garázsépítő és fenntartó szövetkezet ugyanis 1971-ben alakult meg a városban, és a Tallinn városrészben, a mai Pozsonyi - akkor Keskeny János - utcában, illetve a Kolozsvári és a Gárdonyi úton kaptak területeket a helyhatóságtól, hogy azokon autótárolókat építsenek. Ezek a szövetkezetek anno hasonló módon működtek, mint a lakásszövetkezetek: az áhított ingatlan építésére lehetett összeállni, "szövetkezni", hogy ne a tanácsra vagy az államra kelljen várni a lakhatás, tárolás megoldásával. A valóságban ez annyit jelentette, hogy a szövetkezetek vezetősége intézte a beruházásokat, miközben bizonyos munkákat a tagok közösen, kalákában is elvégezhettek, ami állami vagy tanácsi építkezéseken is előfordulhatott, de azt társadalmi munkának hívták, amit általában nem a későbbi tulajdonosok, lakók, használók végeztek. Annyi bizonyos, hogy 1973 nyarán mintegy kettőezer magánautót tartottak számon Szolnokon, amikhez 500 darab garázs tartozott. De már 1972-ben érzékelte az akkori városi tanács, hogy ebből baj lesz.

Magánszemélyek 1957-ig csak nagyon ritkán vásárolhattak személygépkocsit Magyarországon. Utána meg jó évtizeden keresztül az autókínálat és a fizetőképes kereslet akadályozta a személygépkocsik elterjedését, ami majd a hetvenes évektől változik meg. Ezt jól mutatja, hogy míg a C-vel kezdőd, magánautó rendszámsorozat több mint egy évtizedig volt elég, a hetvenes években az I, U, Z és részben a P sorozatokat is ki kellett adni. Magyarul, a hatvanas évek végén körülbelül negyedmillió autó közlekedett az országban, míg 1980-ra a számuk ennek a négyszeresére emelkedett. Ráadásul az autó egyfajta státuszszimbólum, sokszor a családok legértékesebb vagyontárgya volt, amit az alkatrészhiány miatt sem ártott megfelelő módon védeni. Azaz az autók számának a növekedése a városokban a garázsok iránti igény drasztikus emelkedését hozta magával.

A szolnoki garázsgondokat talán jól szemlélteti, hogy a város tanács végrehajtó bizottsága már 1972-ben közzétett egy állásfoglalást, miszerint garázsok és garázssorok csak a környezettel összhangban, a városrendezési terveknek megfelelően, esztétikusan épülhetnek. Miként az is sokat elárul, hogy miközben 1973 nyarán 500 garázs volt a városban, a tanács 300 igénylést tartott nyilván. A korabeli megyei lap írásaiból pedig az is kiderül, hogy egyre nehezebb volt garázsoknak helyet találni a belvárosban, mert az alkalmas ingatlanok tulajdonosai "nyerészkedni" akartak, azaz a kereslethez igazodóan, a lehető legdrágábban adták a telkeket. Mindebből és a magyar mentalitásból pedig a teljes káosz következett, amit az újabb és újabb tanácsi ígéretek ellenére sem sikerült rendezni, pedig Kukri Béla, a városi tanács elnöke - azaz Szolnok első embere - már 1973-ban azt mondta: "Ha most nem csinálunk rendet, olyan zűrzavar lesz, amiből később még nehezebb a kiút."

A városi tanács 1977-ben már nem tudta pontosan megmondani, hogy hány garázs van Szolnokon. Viszont azzal tisztában voltak, hogy sokan és sok helyen illegálisan építettek, bízva a fennmaradás lehetőségében. Az ügyesebbek pedig az ideiglenes engedélyekre utaztak, amelyeknél bontás esetén nem járt kártérítés a tulajdonosoknak, ám így is közel 1000 garázs így állt Szolnokon. Sokan a szövetkezeti formában sem bíztak már, és például a mai Bercsényi és Konstantin utcák között lévő garázssoron a 11 szövetkezeti mellé 80 maszek garázs épült, pedig az előbbiek 3, az utóbbiak viszont 20 ezer forintért jutottak ugyanahhoz a 13-18 négyzetméternyi területhez. Az sem véletlen, hogy míg az évtized elején pár ezer forintból hozzá lehetett jutni egy szolnoki garázshoz, 1977-ben már 60-80 ezer forint volt egy jobb hely, azaz egy új Skoda vagy Lada árával vetekedett.

A garázssorokat mostanában nézegetve az az érzésem, hogy Szolnok városa a hetvenes években elvesztette a "csatát" a garázst akaró polgáraival szemben, és lemondott arról, hogy a városképre vagy a városfejlesztésre hivatkozva ne engedélyezzen vagy felszámoljon garázssorokat. Így ma Szolnok legdrágább belvárosi utcáiban garázsok sorakoznak, és ahelyett, hogy ezek helyére épülnének modern társasházak, a város megmaradt régi házait pusztítják a beruházók. Ami nem is csoda, hiszen az ingatlanhirdetések alapján, ma Szolnokon egy garázssori autótároló helytől, mérettől és állapottól függően 2,8-4,2 millió forint között van, már, ha akad hirdetés. Azaz, mondjuk a város telkén álló Gárdonyi úti garázssor felszámolása, és a helyére egy akár ötvennél több autó tárolására alkalmas mélygarázsos társasház felépítése is úgy kezdődne, hogy a lassan fél évszázados garázsokat 200 millió forintért meg kellene váltani. Pedig a garázssorok többségével valamit kezdeni kell vagy kellene. Részben azért, mert életkoruk szép lassan az ötvenhez közelít, és többségük láthatóan egyénileg karbantartott, azaz állapotuk együttesen egyre labilisabb.

Ilyen irányú megfigyeléseket más városokban még nem végeztem, de van egy olyan szubjektív érzésem, hogy Szolnok tényleg egy garázsváros. És most elsősorban nem a kevésbé frekventált helyen lévő, a házak között szinte észrevétlenül megbújó garázssorokról beszélek. Hanem például a zárt sorúan beépített utcák telkein lévő, az elmúlt évtizedekben külvárosiból inkább belvárosivá lett garázssorokról, vagy éppen a tényleg a szűken vett belvárosban, a legdrágább helyeken álló, se nem korszerű, se nem esztétikus építményekről. Meg a városképről. Már, ha ennek a szónak még van bármi értelme Szolnokon. Vagy a városrendezésről és várostervezésről, azaz arról, milyennek képzeljük Szolnokot tíz, húsz vagy ötven év múlva. És lehetünk-e sikeresebbek a hetvenes évek városvezetőinél a közérdekében a magánérdekkel szemben?