Felénk
bSZ2011: Egyetlen bauhaus
2011. december 27.
A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.
Petróczki Ferenc fotóján, amelyik a vízügyi székház tetejéről készült, jól látszik a szolnoki nagyposta - 1-es posta, főposta, ki hogy szereti említeni - épületének különlegessége. Modern, funkcionalista, ugyanakkor van benne valami szépség és egyediség. Ahogy a múltszázad első felének legjelentősebb képzőművészeti és építészeti irányzatának alkotásaiban általában. A szolnoki főposta épületét ugyanis bauhaus stílusban emelték, és úgy tudom, ez az egyetlen ilyen jegyeket magán viselő ház a városban.
Németországban, Hollandiában műemléki védelmet élveznek a bauhaus lakóházak és középületek, de Budapesten is a legtöbb ilyen épületet igyekeznek védetté nyilvánítani. Márpedig a fővárosban van belőlük bőven. Nem úgy vidéken.
A nagyposta építésének történetére vonatkozó dolgozattal eddig nem találkoztam. Annyi bizonyos, hogy a város fejlődésének második aranykorában, a két világháború között, 1927-ben emelték. Egy leírásból úgy tűnik, hogy a vasútállomástól a belvárosi Tisza- és Zagyva-hídig futó "főutca" egyik impozáns épületeként tartották számon a harmincas években. Hogy mi indokolta a szűken vett belvároson kívül történő felépítését, nem igazán értem, maximum a korabeli telekárakkal és tulajdoni viszonyokkal tudom magyarázni. A húszas évekből ismert képeslapokat nézegetve ugyanis a mai Kossuth téren, vagy a Szapáry utcában is lehetett volna olyan földszintes, nem éppen városias házat találni, aminek a helyére odaképzelhető ez a kétszintes, íves épület.
Amikor elterveztem, hogy írok erről a különleges szolnoki házról, azt gondoltam, dúskálni fogok a különböző korszakokba készült fotókban. Tévedtem. Amit nem igazán értek. A saját, mintegy 150 darabos képeslapgyűjteményemben mindössze 2 darab olyan lapot találtam, amelyiken feltűnik a nagyposta. Ezeken is csak a városról készül képösszeállítások egyik elemeként, valamikor a negyvenes években készült fotókon. A neten elérhető valamennyi szolnoki képgyűjteményt átbogarászva, az agyamból kipattanó valamennyi kombinációra rákeresve sem sikerült több képet szereznem. És sajnos egyéb információt sem.
A Magyar Posta egyik közleményéből is csak annyi derült ki, hogy az 1927-ben emelt épületet 2006-ban újították fel és adták vissza a nagyközönségnek.
És, ha nem tévedek, ezzel a felújítással veszett el a város egyik műszaki- vagy ipartörténeti kincse is. A főposta sárgarézből készült csőposta rendszere. Talán rajtam kívül más is emlékszik az ügyféltérből is látható sárga rézcsövekre, amelyekbe a postáskisasszonyok egy kis tartályt dugtak mindenféle küldeményekkel, aztán sűrített levegővel továbbították azokat az épületen belül. Még középiskolásként is elbűvölve néztem ezt az elmés szerkezetet, amelyért napjaink minden postalátogatásakor vérzik a szívem.
EZ A CIKK ELŐSZÖR 2011. AUGUSZTUS 4-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.
Album
Munka a korzón
A huszadik század első évtizedének valamelyik napján komoly útkarbantartási munkák zajlottak Szolnok korzóján. A serénykedést valaki megörökítette, hogy aztán egy 1911-ben postára adott képeslap halhatatlanná tegye.
AKB
Szolnokon is lehetne
Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.
SzoborPark
Czibulás-kút
A Szolnokon élőknek ma még egyértelmű, hogy kiről kapta a nevét a színház hátsó falán lévő kút. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a városba tévedő turisták, vagy azok, akik már nem láthatták őt színpadon, tudják, ki volt Czibulás Péter.


