Felénk

Bringát letenni Szolnokon

2019. június 11.

Szolnokon is vannak olyan utcai kerékpártárolók, amelyekbe soha nem tenném a bringám kerekét. És olyanok is, amelyekhez szívesen hozzálakatolom a biciklimet. Úgy tűnik, bármilyen vacak hajlított fém kinevezhető kerékpártárolónak. Szubjektív szolnoki körkép bringamegállókról.

Aki nem csupán úgy szokott Szolnokon bringázni, hogy elindul otthonról, sportolási céllal teker valamennyit, majd visszatér a kiindulópontjához, esetleg szintén megállás nélkül csak kopóként körbeszemlézi a várost, az talán osztja a megállapításomat: a kerékpáros közlekedés legnagyobb kihívása a kétkerekűek városon belüli tárolása. Az, amikor az autózás és a közösségi közlekedés helyett cangával megy az ember munkába, avagy próbál minél több dolgot elintézni, így óhatatlanul leteszi, és hosszabb-rövidebb időre magára hagyja a gépét. Amihez azonban előbb keresnie kell valami olyan stabil pontot, amihez hozzá lehet lakatolni a kerékpárt. Lehetőleg úgy, hogy onnan ne lehessen egykönnyen ellopni, a lakatolással ne kenjük össze magunkat, és még a bringába se keletkezzen kár. Ezeknek a kívánalmaknak azonban nem minden kerékpártárolónak mondott szolnoki szerkezet felel meg.

Nézzünk néhány rossz példát!

 

A postai gyilkos

A nagyposta előtt található egyik példája azoknak a bringatárolóknak, amelyeket egyszerűbb a kerekek gyilkosának nevezni. A viszonylag alacsony, a különböző vastagságú kerekekre fittyet hányó tárolóba elvileg be kell tolni a járgány első vagy a hátsó kerekét, majd vagy kitámasztani, vagy bízni abban, hogy magától megáll. A gyakorlott bringás tudja, hogy ha ide betolja a járgányát, akkor a támasztó csak úgy fog leérni a földre, ha kicsit megdönti a gépét, azaz feszíti a kerekét. Meg azt is, hogy ha egy ilyen tárolóba több bringát is betesznek - ami egyébként nem kis tornamutatvány -, akkor nagy esélye van a dőlésnek, azaz a vasak közé rakott kerék kinyírásának. Ha pedig ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az ilyen tárolóhoz csak úgy lehet hozzálakatolni a kerékpárt, ha földig hajolunk, és a bringa legkoszosabb részével, azaz a kerékkel matatunk, akkor talán megállapíthatjuk: soha nem járt bringával az, aki egy ilyet megtervezett, megrendelt és kifizetett.

Közintézmények kedvence

A közpénzből fenntartott intézményeink körül nézelődve számtalan hasonló tárolóra bukkanhatunk. Esküszöm, kicsit olyan, mintha évtizedek óta - mert vannak eszközök, amelyek szerintem még Kádárt is látták - csak olyan emberek gyártanának és rendelnének kerékpártartó alkalmatosságokat, akiknek soha nem volt kétkerekűjük, vagy gyerekként csúfolták őket a bringások, ezért feltett szándékuk bosszút állni.

A szolnoki Vasútállomás előtt, a kerékpárút és az épület fala közötti szerkezet tipikus példája ennek. Ha ott véletlenül dőlni kezd egy bringa, akkor nagyjából húsz-harminc kerékben lesz javítandó nyolcas.

De ne bántsuk csak a MÁV-ot! Az SZTK előtt vagy a pár éve felújított piacon háromdarabos gyűjtemények találhatóak a totálisan alkalmatlan kerékpártárolókból. Mind a két helyen van a szocializmusból itt maradt vasháromszögből, amikhez ugyan nem kell akkorát hajolni, de nagy eséllyel nyírja ki a kerekeket, ráadásul rettentő ronda. Ugyanakkor van a modernnek gondolt alacsony, "szék" formájúból is, ami minden rossznak a mintapéldája. (Bár tegyük hozzá, nem ez a műfaj legalja.)

És az SZTK előtt ott a kedvencem, a szinte kerékméretű kört formázó tároló, amiknek a tetején reklámtábla található. Ez egy olyan eszköz, ami senkinek sem jó, kivéve a felületeket értékesítő cégnek. Amelyik egyébként tele is szórta a várost ezzel a kerékgyilkos eszközzel, hiszen az Árkádoknál, a Hild tér környékén és a Vasútállomásnál is találni ilyet. Remélem, legalább a hirdetési pénzekről döntők között van néhány kerékpáros, akik messze elkerülik ezeket a szerkezeteket, és nem adják a nevüket egy-két kerék kitöréséhez.

Persze, ne legyünk igazságtalanok: ennek a fajta tárolónak van legalább olyan része, amihez normálisan is oda lehet kötni a járgányt. Igaz, csak kettőt, az állvány két oldalára. De olykor a kis eredményeknek is örülni kell.

 

Kategóriája győztese

Ha létezne az utcabútorok Málna-díja, akkor a leghaszontalanabb, legrosszabb kategória vitathatatlan győztese az a fektetett rugóra emlékeztető bringatartó lenne, amit annak idején a Skála és az Olajos székház között, a buszpályaudvar felé vezető járdán fotóztam. Nem tudom, a helyén van-e még, hisz nagyívben elkerülöm. Az viszont biztos, hogy a csak nagyon vékony kerekek befogadására alkalmas szerkezetbe nem nagyon lehetett betolni a bringát, vagy ha igen, akkor a sárhányó vagy annak tartója volt útban, illetve képtelenség volt a lakatot odagyömöszölni. Szóval tekintsük inkább a "Tervező tévedése" című utcai alkotásnak.

Amit nagy eséllyel foszthatott volna meg a Málna-díjtól a Tiszavirág-hídhoz tervezett bringatartók, amiket szintén régen láttam a fenti okok miatt. Ez esetben se tudom eldönteni, hogy mire gondolt a tervező. Vagy látott-e korábban kerékpárt, esetleg volt-e kéznél, hogy kipróbálja a prototípust. Hiszen ki kellett volna derülnie, hogy egy ilyen tároló szintén a kerékgyilkos kategóriába tartozik. De itt még a lelakatolás is problémát okoz, hiszen hiába van megdöntve a felső korlát, egy csomó bringát sem orral, sem tolatva nem lehet úgy belehelyezni, hogy még a lakat is használható legyen. Hacsak nem több méteres lakatot hord magánál az elszánt kerékpáros.

A múlt gyöngyszeme

Azért nehogy azt gondoljuk, hogy fura kerékpártárolót csak a rendszerváltás után tudtak fejleszteni. Készült ilyen a szocializmus éveiben is, bár nem vagyok biztos abban, hogy azokat is tömegesen gyártották, közbeszerezték és jó pénzért eladták. A Vasútállomás irodaháza és a Csomóponti Művelődési Ház között ma is álló, szerintem több évtizedes eszköz inkább a helyi lelemény, és a megmaradt anyagok szüleménye.

Ezen a képen nem látszik, hogy ebbe a tárolóba eredetileg ágaskodva gondolták elhelyezni a bringát. Vagyis a hátsó kereket az ívelt vasba beállítva, majd nagyjából negyvenöt fokos szögben megemelve kellett betenni a járgányt. Ami a korabeli cangák súlyának ismeretében, egy-két törékenyebb hölgy esetében nem lehetett egyszerű mutatvány.

Az azonban érdemes megjegyezni, hogy a Tiszaligeti strandnál lévő - egyébként ugyancsak nem túl praktikus - bringatárolótól eltekintve ez Szolnok egyetlen fedett kerékpármegőrzője. Holott se a megázott, se az átforrósodott nyeregre nem kellemes ráülni, márpedig ezen az éghajlaton mindkettőre van esély.

 

Jó példák

Kedvenc kerékpártárolóim azok, amelyekbe nem kell betolnom a gépemet, hanem egyszerűen nekitámaszthatom. Az ilyeneknél ugyanis nem mehet tönkre a kerék, ráadásul nagyon praktikusan lakatolható a váz a stabil állványhoz.

És bár a fentiek talán félrevezetik az olvasót, a gyakorlott szolnoki bringások azt is tudhatják, hogy ilyen tárolóból is egész sok van a városban. (Igaz, lehetne jóval több. Vagy inkább mondjuk azt: csak ilyennek szabadna lennie Szolnok utcáin.) Ennek a tárolónak a szögletes verzióját építették a Mészáros Lőrinc utca végéhez, az Agóra elé két helyre - igaz azok kicsit lejtősek, és kigurul belőlük a bringa -, a volt Pártházhoz. Kerek verziója van a könyvtárnál, az 1-es számú irodaház tövében, a Városháza körül és a Kossuth téren is. A kerek verzió extra változata található a Hild téren, amihez kisebb és nagyobb bringát is könnyű lakatolni. De ilyen van a volt Pártház mögött is.

A nagy kedvencem, sőt "szolnoki bringás díjjal" kitüntetett verzióm a Centrum mögötti DM előtt található. Ami nem tolakodó, mert vékony és pici helyet foglal el. Ellenben kisebb és nagyobb bringák kikötésére is alkalmas, ráadásul egy minimális reklámnak is helyet ad.

Azt persze ne kérdezze senki, hogy az ilyen remek tárolók mellett valaki miért köti mégis egy villanyoszlophoz a gépét. Magam se értem. Talán abban bízik, hogy sikerül egy kis energiát leszívni a tekeréshez. De persze lehet, hogy tévedek.

Az azonban biztos, hogy mivel ezek a tárolók közterületen vannak, nem lenne szabad bármilyen vacak, használhatatlan, ronda eszközt hagyni felállítani. Illetve a most kint lévőket is úgy kezelni, mint szükséges rosszakat. A városképhez, a várost használók komfortérzetéhez is pozitívan járulhatnak hozzá a normális bringatárolók.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Épülget a Pelikán
Amilyen felesleges presztízsberuházás volt, olyan nehezen is készült el, a majdnem fél évtizeden keresztül épülő Hotel Pelikán, amit a hetvenes évek első felében biggyesztettek a Jászkürt utca kellős közepére. Nagy Zsolt 1973 nyarán örökítette meg az akkor már évek óta zajló, és még évekig tartó kiemelt, szocialista beruházást.

Az Album további képei
 

AKB

Bringázz a dzsungelben?
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kandó Kálmán emléktábla?
A róla elnevezett téren álló épület falán találjuk Kandó Kálmán szolnoki emléktábláját. Tudja, hogy merre keresse ezt a teret? A közterületet megtalálva sem biztos, hogy észreveszi az emléktáblát. Ha pedig elolvassa, talán önben is felmerül néhány kérdés.

A Szoborpark további képei