Felénk

60 gyertya

2023. január 13.

Hossza 189,14, szélessége 14 méter. Elvileg az első állandó Tisza-híd elkészülte után 400 évvel avatták fel, a valóságban a jubileumi esztendő után 13 nappal. A harmadik vasbeton szerkezetű műtárgy ezen a helyen, elődei 33 és 16 évet éltek meg. A neve nincs szolnoki, belvárosi híd éppen 60 éves.

Az első, állandó tiszai átkeltőt a törökök létesítették Szolnoknál 1562-ben. Az átkelő többször gazdát cserélt, sokszor megsérült, és olykor elpusztult. Az utolsó fahidat Obermeyer Lajos építette a XIX. század közepén, ami aztán 1909. március 15-ig szolgálta a Tisza két partja között közlekedőket, amikor is a jeges ár elsodorta. A következő közel két évben komp kötötte össze a folyó két oldalát.

Az elsodort híd helyén 1911-ben adták át az első vasból és betonból készült szolnoki közúti hidat. (Vasúti híd közel negyedszázaddal korábban épült ilyen technológiával Szolnoknál a Tisza fölött.) Az úgynevezett Gerber-féle mérlegtartós hidat - ami leginkább a budapesti Szabadság (korábban Ferenc József) hídra hasonlított - nem kímélte a történelem: először 1920-ban, a magyar-román háborúban, majd 1944-ben a visszavonuló németeknek "köszönhetően" sérült meg.

A front elvonulása után a megsérült hídtól nyugatra kompátkelőt, illetve pontonhidat létesítettek - miként ez a fenti fotó bal oldalán látható -, hiszen a közlekedést valahogy biztosítani kellett a két part között. Minden bizonnyal meglehetősen sok hadianyag, illetve a másik irányba jóvátétel és hadifogoly haladhatott át ezeken az ideiglenes szerkezeteken.

A "szép Tisza-híd" menthetetlen volt, csupán a mederben álló pilléreinek az alsó részét lehetett felhasználni a budapesti Kossuth-híd - a parlamenttel szemben vezetetett át a Batthyány térre - mintájára készülő csővázas szerkezetű átkelőhöz. A deklaráltan "ideiglenesnek" tekintett, háromnyílású mederhidat 1946. május 19-én adták át a személy- és a gépkocsiforgalomnak, majd 28-ától a teherautók is igénybe vehették. Tulajdonképpen 16 évig tartott ez az ideiglenes állapot.

Az új híd építése 1958-ban kezdődött, amikor az akkori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jóváhagyta a beruházást, biztosította a mintegy 100 millió forintos költségkeretet, és az év végén elindult a beruházás előkészítése. Ennek első mozzanata az építők szállásának, ellátásának megszervezése, az építőanyag helyszínre szállításának és tárolásának biztosítása volt. Mint a fenti, 1960-as légifelvétel mutatja, a híd építése érdekében nemcsak a Tiszaliget végénél lévő Vidámpark és Halászcsárda környékét, de a Verseghy park (akkor Marx park) hídhoz közelebbi részét is feláldozták. Emlékezők szerint a második békás szökőkút ennek esett áldozatul.

Az új, szolnoki, belvárosi Tisza-híd építése nem véltelenül húzódott majdnem fél évtizeden át. A mederhíd mellett ugyanis meg kellett építeni az új, közel 260 méter hosszú, 14 méter széles, 15 nyílásos ártéri, a szolnoki köznyelvben "százlábú" hidat is. Illetve a belvárosi és a "százlábú" híd között egy 400 méter hosszúságú, új töltést is ki kellett alakítani, amihez 130 ezer köbméter földet mozgattak meg. És nem feledkezhetünk meg a közút, a járdák, a közművek és a közvilágítás, vagy éppen a tiszaligeti lehajtó kialakításáról.

A híd és a kapcsolódó műtárgyak építése során a legnagyobb kihívás az lehetett, hogy a forgalmat nem volt hová terelni, és leállítani sem lehetett. Ezért a megőrzendő pillérek mellé ideiglenes pilléreket építettek a mederbe, amire aztán áthúzták az 1946-os hídszerkezetet, így a művelet miatti 36 órás lezárástól eltekintve - úgy tudom - az építkezés nem akadályozta a forgalmat. Ugyancsak a forgalom leállítása nélkül alakították ki a híd belváros felöli feljáróját, amibe gyalogos alagút, raktár, transzformátorház és közvécé (ma Fregatt) került, és alapvetően átformálta a Szabadság teret is.

Az új hidat 1963. január 13-án adták át a forgalomnak, de a kiegészítő létesítmények befejezése, illetve az építkezés nyomainak eltüntetése még majdnem egy évet vett igénybe. A 4-es főút részét képező, Szolok egyetlen közúti átkelője a város egyik jelképe lett. Nem véletlen, hogy a hatvanas években megalkotott szolnoki címerbe a pelikán alá, a csillag és a folyó fölé is bekerült. Az elmúlt évtizedekben többször is felújították, de igazán talán akkor "könnyebbült meg", amikor átadása után 29 évvel megépült a második, szolnoki Tisza-híd, a Szent István-híd.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Korszakok találkozása
Az ehhez a szolnoki laphoz felhasznált fotók még a Szapáry utcát örökítették meg, ami az anziksz feladásakor már Ságvári nevét viselte. Valószínű, hogy Weinstock Ernő valamikor a harmincas évek végén készítette ezeket a felvételeket, amelyeket tíz évvel később küldtek Szolnokról Pestre.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szentháromság torzó
Talán egyetlen olyan települése sincs az országnak, de városa egész biztosan nincs, ahol ne állna Szentháromság szobor. Szolnok is így van ezzel, igaz a mi szobrunk ma már csak torzóban van meg, és nem ott, ahol a XX. század első felében állt.

A Szoborpark további képei