[arcOk]

Szolnoknak lett középkora

2018. július 16.

Szentesi, Szegeden diplomázott, Szolnokon dolgozik lassan harminc éve, az első munkahelyén, a Damjanich János Múzeumban. Régészként eleinte a kőkorral foglalkozott, másfél évtizede azonban főleg Szolnok középkorát és kora újkorát kutatja. Kertész Róbert régésszel beszélgettünk.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. január 24-én jelent meg először.)

- A híres szentesiek humoristák vagy az ottani színésznevelő gimnáziumból indultak. Nem érintette meg a színpad?

- Hetedikes koromban tagja voltam egy színjátszó körnek, ami megyei versenyt nyert, és nemcsak egy hetet tölthettünk Pécsen, de a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának a vezetője azt mondta, mindnyájunkat felvesz. Később aztán valóban abba a gimnáziumba kezdtem járni, de nem drámatagozatra, mert a történelem, a múlt megismerése jobban érdekelt.

- De miért éppen a történelem? Volt valami családi indíttatás?

- Édesanyámnak volt egy unokatestvére, Vida Mihály, aki kilencvenévesen halt meg Mindszent díszpolgáraként, és három könyvet írt a település múltjáról. Vele sokat beszélgettem, de inkább a tanáraim miatt kezdtem történelemmel foglalkozni. Nagyon jó töri tanárom volt általános iskolában, ugyanaz Ráfi Péterné Takács Katalin, aki azt a bizonyos színjátszó kört is vezette. Aztán középiskolában Tary Gábor francia-történelem-régész szakos tanár volt az osztályfőnököm, majd negyedikben Dányi László, szintén töri szakos, akik gondolkodni tanítottak, akik mellett nem lehetett nem szeretni a történelmet. Ráadásul Tary tanár úrral voltunk olyan címerező-táborban, ahol a mezőn talált régészeti leletekről is - amikre addig fel sem figyeltünk - hosszasan magyarázott.

- Ha ők nincsenek, akkor lehet, hogy ma nem is történelemmel foglalkozik?

- Egész biztos, hogy nem. Édesanyám ma már megengedő szavaival élve, meglehetősen eleven és makacs gyerek voltam. Rengeteget olvastam, de csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Érettségi előtt, félévkor, például megbuktam oroszból. Ma már tudom, hogy a hozzám hasonló gyerekhez jó pedagógusok kellenek. Emlékszem, Tary Gábor osztályfőnököm, másodikban, elment fél évre ösztöndíjjal Franciaországba, és egy másik történelemtanárt kaptunk, aki lelketlenül ledarálta az anyagot, aztán meg számon kérte az évszámokat. Fantasztikusan izgalmas időszakot tanultunk, mégsem érdekelt, nem kötött le, csak a baj volt velem, és félévkor hármas lettem töriből. Az osztályfőnököm, amikor visszajött, nem akarta elhinni. De hát ennyit tesz, hogy milyen tanár tanítja a gyereket.

- Viszont nem mindenkiből lesz régész, akit a történelem érdekel. Azért ment Szegedre, hogy régész legyen?

- Szentes Szeged vonzáskörzete, ismertem a várost, a nővérem is ott tanult, tehát egyértelmű volt, hogy oda megyek. Meg az is, hogy történelemmel akarok foglalkozni. Aztán, hogy ez a régészettel is kiegészült, azt ismét csak kiváló tanáraimnak köszönhetem: történészprofesszorok, Maróti Egon, Kristó Gyula és Makk Ferenc mellett a régészek, Horváth Ferenc, Trogmayer Ottó, Fodor István, Kürti Béla órái ragadtak meg különösképpen. Persze, akkor kicsit máshogy működött az egyetem, hiszen az öt évfolyamon összesen tucatnyi régészhallgató volt, egy dohányzóasztal körül elfértünk. A Móra Ferenc Múzeumban például úgy tartottak nekünk anyagismeret órát, hogy megvárták a zárást, aztán bementünk a kiállítótérbe, kinyitották a vitrineket és mindent a kezünkbe adtak. A nagyszéksósi hun aranyleletet nem képről ismertem meg, hanem fogtam a kezemben. Hatalmas tanáregyéniségek tanítottak, akik nemcsak művelték ezeket a tudományokat, de a nagy összefüggéseket is képesek voltak megmutatni.

- Nem akart bent maradni az egyetemen?

- Diploma előtt három lehetőség közül választhattam. Maradok az egyetemen kutatni és tanítani, elmegyek Szeghalomra múzeumigazgatónak, vagy megpályázom a szolnoki múzeum régész álláshelyét.

- Miért döntött Szolnok mellett? Kötötte valami ide?

- Legfeljebb a Tisza, hisz Szentes, Szeged és Szolnok is a szőke folyó partján fekszik, de persze mind a három város nagyon más. Addig semmi közöm nem volt Szolnokhoz. Negyedévesként jártam a múzeumban tanszéki kiránduláson, akkor láttam az itteni állapotokat. Kívülről borzalmasak voltak, hisz 1988-ban az egész épület fel volt állványozva, még itt működött a könyvtár, lepusztult, zsúfolt volt az egész. Viszont azon a kiránduláson, meg utána, amikor az ötödéves múzeumi gyakorlatomból két hetet itt töltöttem, azt éreztem, ez egy emberi hely. Úgyhogy megpályáztam a régészállást, és 1989. szeptember 1-jén elkezdtem itt dolgozni. Ami mellett szólt az is, hogy Szegeden leginkább az Alföld régészetével fertőződtem meg, aminek a kutatására itt láttam a legtöbb lehetőséget.

- Mihez kezdett akkoriban egy frissen végzett régész?

- Akkor hat régész dolgozott a megyében, úgyhogy legfiatalabbként körülnéztem, melyik az a korszak vagy terület, amivel nem foglalkozik senki. Kiderült, hogy a Jászságot a kőkor tekintetében nem igazán kutatták még, pedig elsőre is izgalmasnak ígérkezett, hiszen a középhegység és az Alföld találkozása mindig gazdag leletekben. Ráadásul a kollégák mondták, hogy meg fog találni egy amatőr régész, akinek a Jászság a mániája, és komoly gyűjteménye van. Így ismerkedtem meg Kerékgyártó Gyulával, akivel azóta barátok lettünk. Szóval a Jászság szinte adta magát, és egy pályázatnak köszönhetően a következő év tavaszán terepbejárásokat végeztem, majd pedig szeptemberben már áshattam is. Egy olyan korszakból, a mezolitikumból - középső kőkor - származó leletekre bukkantam, amire senki se számított, mert addig azt mondták, ilyen nincs, és nem is lehet az Alföldön. Az akkori egyetlen TV Híradó tudósított róla, az Élet és Tudományban publikáltam, és bár sokan nem hittek benne, az idő engem igazolt. Ráadásul 1996-ban egy nemzetközi konferenciát is rendezhettünk a korszakról, amire nemcsak tizenöt országból jöttek Szolnokra, de itt voltak az időszak legnagyobb kutatói is. Aztán a doktori értekezésemnek is ez lett a témája.

- Az elmúlt években viszont már nem a kőkort, hanem a középkort kötik inkább a nevéhez. Miért váltott?

- Nem váltottam, ez is mindig érdekelt. Az egyik tanárom már az egyetemen is azt mondta, hogy amikkel én foglalkozom, se előttük, se utánuk nincs régészet. Az, hogy komolyabban beleástam magam a szolnoki középkor és a kora újkor kutatásába, igazán a 2003-as rekord alacsony Tisza-vízállásnak köszönhető. Ugyanis akkor bukkant elő a hódoltság kori cölöphíd maradványa, aminek létezéséről ugyan voltak feljegyzések, meg ábrázolások, de soha senki nem akadt kézzelfoghatóan a nyomára. Lakatos László hívott fel 2003. augusztus 19-én, hogy valami kilóg a vízből, nézzem meg. Akkor is sokan kételkedtek abban, hogy az ott Magyarország legkorábbi, állandó folyami átkelőjének a maradványa. Igazán csak akkor hitték el, amikor faévgyűrűs keltezéssel, és az MTA Debreceni Atommagkutató Intézete radiokarbonos vizsgálattal kimutatta a leletek korát. Azóta lényegében mind a két korral foglalkozom, de a kora újkor kutatása talán látványosabb.

- Miért?

- Mert Kaposvári Gyula múzeumigazgató óta igazán senki nem foglalkozott sem Szolnok középkorával, sem kora újkorával, illetve az volt az elfogadott, tudományos álláspont, hogy településünk csupán jelentéktelen kis hely volt azokban az évszázadokban. Aztán jöttek a leletek, amik kezdtek egészen mást mutatni. Nem lehetett véletlen, hogy a törökök ide komoly hidat építettek, aztán meg, amikor a 15 éves háborúban megsemmisült, gyorsan újjáépítették. A vörösmárványból faragott Pálóci-sírkőtöredék - ami egy padlásról, véletlenül került a kutatás látókörébe nemrég - pedig kiindulópontja lett annak a kutatásnak, amelynek eredményeképpen kiderült, hogy Mohács előtt éppen nem a környező települések szorításában tipródtunk, hanem valószínűleg már város voltunk. Amikor elkezdtem erről publikálni, Buzás Gergely, a visegrádi Mátyás Király Múzeum vezetője, a kor egyik elismert kutatója csak annyit mondott, hogy ezek szerint Szolnoknak is lesz középkora?

- Tavaly komoly ásatások indultak az egykori vár, a Gutenberg tér és a Művésztelep területén. Lesz folytatása?

- Amikor 2015 tavaszán elindult a Művésztelep rekonstrukciójának a tervezése, akkor szerencsére sikerült a döntéshozókkal megértetni, hogy nem szabad megfeledkezni a szolnoki várról. A látszat ugyanis csalóka: a felszínen ugyan csaknem minden elenyészett, de alatta ott rejtőzik csaknem az egész. Amit természetesen nem érdemes Patyomkin-faluként felépíteni, de a modern, 21. századi technológiákkal igenis be lehet mutatni, például a Pazirik Informatikai Kft. professzionális alkotómunkájának köszönhetően. Így a beruházás részeként a Zagyva hídfőnél épül majd egy olyan, többszintes látogatóközpont, ahol például 3D-s rekonstrukciók felhasználásával, akár a középkori és kora újkori Szolnokon is szétnézhetünk. Ehhez azonban még kutatnunk kell. Tavaly ősszel volt már egy próbaásatás, és tényleg fantasztikus leletek kerültek elő. Ahogy jön a jó idő, folytatjuk a munkát, és minden eddiginél nagyobb területet, körülbelül ezer négyzetmétert fogunk feltárni. Izgalmas leletekre számítok. Ami azt is jelentheti, hogy végre nemcsak feltettük Szolnokot a középkori és kora újkori Magyarország térképére, de bebizonyíthatjuk, hogy igenis jelentős hely volt már azokban az időszakokban is.

(A kőzépkori rekonstrukciós képek a Pazirik Informatikai Kft. tulajdonai, szíves engedélyükkel használva.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Fura fal a gimi előtt
Nincs kétségem afelől, hogy a Roth Dezső kiadásában megjelent szolnoki képeslaphoz eredeti, tehát nem manipulált, azaz utólag kiegészített vagy átrajzolt fotót használtak. Így megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi lehetett az a fal, ami valamikor 1895 és 1911 között állhatott a Verseghy gimnázium előtti parkban, nagyjából a mai játszótér helyén.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Páratlan Öreg paraszt
Egyáltalán nem biztos, hogy a Szolnoki Művésztelep II-es műteremházának falán lévő dombormű címe az Öreg paraszt. Az azonban igen, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásáról van szó, ami 1912-ben már biztosan létezett. Viszont rejtély, mikor került mai helyére és hol a párja.

A Szoborpark további képei