[arcOk]

Nyár'12: Egy testben több zenész

2012. július 16.

Hetedik alkalommal "felel" a Tiszavirág Fesztivál zenei programjaiért, miközben két formációjával maga is színpadra lép. Zenei pályáját lassan három évtizede kezdte Szolnokon, de nincs olyan magyar város, ahol még ne lépett volna fel Csikány Tamás, azaz Fácán.

NYÁRI ISMÉTLÉS

- Arra emlékszem, hogy már a középiskolában is volt zenekarotok. Jártál zeneiskolába?

- Nem, a hat évvel idősebb bátyámtól, aki dobolt, lestem el az első ütemeket. Meg persze gitároztam is. Akkoriban minden srác az Eddáért, a P. Mobilért, a vadabbak esetleg a Dinamitért rajongtak. Nekem viszont bejött az a fajta zene, amit Fenyő Miki játszott. Igaz, évekkel később megmondtam neki, hogy amennyit használt a rock and rollnak, annyit ártott is azzal, hogy operettet csinált belőle. A kőbányai pálmafák, ahol a Hotel Menthol lépcsőjén a Csók király várja a lányokat, egyszerűen hamis volt. Viszont részben ennek is köszönhető, hogy nyolcadikos koromban felléptem az első zenekarunkkal. Nem rég találtam meg a dobverőmet, amit akkor vettem.

- Ha már általánosban is zenéltél, mit kerestél a Közgé padjaiban?

- A szüleim nyomtak be oda, mert azt szerették volna, hogy legyen egy rendes szakmám. A zenélést, meg az ezzel járó életformát sokára tudták elfogadni, talán csak az ezredforduló után, a Mystery Gang-es időszak vége felé. Viszont középiskolásként is volt egy zenekarom, a Miért ne?, amivel már saját számokat is játszottunk. Meg voltunk győződve, hogy zseniálisak és be fogunk törni velük a zenei piacra. Ma visszahallgatva, inkább csak aranyosaknak mondanám őket. Meg akkoriban csináltuk a Cukrosbácsik zenekart is, ami fogalom volt abban az időben. Minden zenélni tudót megütött a guta, hogy nem tudunk zenélni, ráadásul valami zenei stand up comedyt nyomunk a színpadon, mégis imád a közönség. Törökszentmiklóson is felléptünk az ország utolsó Lenin-szobrának az avatásán, de annyira kivertük a biztosítékot, hogy a párttitkár örökre kitiltott bennünket a városból.

- Amire veled kapcsolatban jobban emlékszem az a Black Cadillac. Az már egy komoly zenekar volt?

- Oly annyira, hogy abból már valamilyen szinten meg is éltünk. A Black Cadillac azért volt fontos, mert nemcsak Szolnokon volt az első rockabilly banda, de országosan is. A rockabilly ugye az a műfaj, amit az ötvenes években az USA déli államaiban élő fehér srácok teremtettek meg, akik lemásolták a bluest a feketéktől és összekeverték az apjuktól tanult countryval. A Black Cadillac-kel nagyon sokat koncerteztünk. Ma már nincs jelentősége, de annak idején Környei Attila (ex R-GO) két zenekar menedzselésén gondolkodott: az egyik voltunk mi, a másik meg az akkor hasonlóan ismeretlen Republic. Persze vitathatatlan, hogy végül jól választott.

- Miért lett vége? Kiléptél?

- Nem. Mentem tovább azon az úton, amit járni akartam. Ez pedig Pestre vezetett. Ha a nyolcvanas évek végén valaki komolyan zenélni akart, a fővárosba kellett mennie, mert ott volt minden és mindenki. Ez még akkor is így volt, ha ott már nem voltak pesti haverjaink, mert velük nem értettük meg egymást, így mindig vidéki srácokkal barátkoztunk. A Gunning Dogs vezetője hívott, hogy le akarják cserélni a dobosukat a lemezfelvételük előtt, rám gondoltak. Összepakoltam és felköltöztem.

- Ekkortól vagy profi zenész?

- Dehogy. Az fantasztikus három-négy év volt, de gőzöm sincs, miből éltünk. Ennek ellenére minden este szórakozni jártunk, volt hol lakni, és éhen se haltunk. Aztán vége lett. Leginkább azért, mert elértünk egy olyan pontra, amikor el kellett dönteni, hogy hobbi zenészek vagy profik akarunk lenni. Akkor már nem lehetett azt csinálni, hogy valakinek van egy polgári foglalkozása, és nem próbálunk meg nem lépünk fel, ha nem ér rá.

- Újra tovább léptél, és jött a Mystery Gang?

- Igen, amire már nemcsak én, de a többiek is felraktak mindent. Az ötvenes évek zenéjét játszottuk, sok saját számmal. Életem legfontosabb tíz éve volt. Keményen megdolgoztunk a sikerért. Ahogy azonban szép lassan kinyílt előttünk a világ, eljutottunk Bécsbe, Párizsba, Amszterdamba, rá kellett jönnünk, lehetünk itthon nagyon jók ebbe a műfajban, de soha nem fogunk világszínvonalon játszani rockabillyt. Ez olyan, mint hogy a magyar népzenét is megtanulhatja egy kanadai, tökéletesen játszhatja, de olyan soha nem lesz, mint amikor egy magyar zenekar szólaltatja meg. Ráadásul a vége felé kezdett leépülni az az autentikus rockabilly, ami számomra fontos volt, úgyhogy 2007-ben megbeszéltük, hogy akkor vége.

- Nem volt túl merész húzás egy jól menő zenekart elhagyni?

- Először úgy volt, hogy feloszlik a banda, végül csak én jöttem el. Mivel azonban mindig én voltam a szervező, én szerveztem a bulikat, a Tom Stormy Trióval sem volt gond a fellépés. Ez a trió már tényleg én vagyok, a neve is a művésznevemből jön, és ha olykor változnak is a tagok, a formáció marad. Életem kedvenc bandája, akikkel a klasszikus rockabillyt ötvözzük egy jó adag mediterrán, mexikói életérzéssel.

- És hogyan illeszkedik ebbe az egészbe az Elvis Live produkció?

- Az egy másik dolog. Az inkább egy zenei színház, ami úgy van felépítve, hogy változhatnak a zenészek. Az a különlegessége, hogy Elvis Presley három korszakából válogat, viszont minden dalt úgy játszik, ahogy Elvis az első éveiben tette. Ezért is viseljük az uniformist, utalva arra az időszakra, amikor Elvis katona volt.

- Két sikeres zenekar hány fellépést jelent egy évben?

- Nyáron rengeteget, hiszen ilyenkor már nemcsak pénteken és szombaton vannak koncertek. Igaz, télen meg a céges rendezvények miatt játszunk sokat. Mostanában éves átlagban 110 koncertem biztos van. Nem rég számoltam egyébként össze, hogy túl vagyok az 1800-dik fellépésen.

- Van olyan település az országban, ahol még nem léptél fel?

- Persze, az kisebb falvakban. Város viszont nem hiszem, hogy lenne. És ehhez vedd hozzá, hogy soha nem voltam olyan, aki lemegy valahová, lenyomja a koncertet, és már ott sincs. Szeretek jóval előbb érkezni, mert mindenütt van egy-két haver, akikkel le kell ülni egy kicsit beszélgetni a buli előtt.

- És mindezek tetejében még itt a Tiszavirág Fesztivál. Miért vágtál bele?

- Egy közös ismerősünk szólt, hogy Ákos (Kovács Ákos, a Tiszavirág Fesztiválok kitalálója és főszervezője - a szerk.) fesztivált akar csinálni, és segíteni kellene összeállítani a programot. Előtte is szerveztem már kisebb-nagyobb fesztiválokat, és a világban is mindig nyitott szemmel jártam, így bele mertem vágni. Mást a lakberendezés érdekel, engem meg az izgat, hogy mitől működik egy buli, mitől jó külföldön egy kocsma. Kívülről nézve talán fel sem tűnik, hogy a Tiszavirág Fesztivál programja úgy van összerakva, hogy a buli elején, közben és végén is a megfelelő hangulatú legyen a zene. Az elején rá kell hangolnunk, a végén pedig be kell tudnunk zári a bulit.

- Nincs vita Ákossal a fellépők tekintetében?

- Amikor összeraktam az első fesztivál programját, Ákosnak tetszett, és bár nála van a kassza kulcsa, azóta szabad kezem van. Azzal együtt, hogy Ákosnak egy nagyon határozott elképzelése van a fesztiválról, ami látszik is az egész rendezvényen.

- Miért működik ez a fesztivál?

- Mert magunknak csináltuk. Nemcsak mi, de nagyon sok szolnoki is. Megálmodtuk és megcsináltuk. Ráadásul nagyon jókor, hiszen amikor kezdtük, sok szolnokinak már elege volt a helyi rendezvényekből, nem szeretett kijárni, mert nem azt találta, amire igénye lett volna. Itt viszont megkapta, és elmondta az ismerőseinek, a barátainak, akik aztán szintén kijöttek, és törzsvendégek lettek. A fesztiválnak hatalmas a közösségteremtő ereje, itt nem magányosan szórakozol a tömegben.

(A cikk először 2012. június 14-én jelent meg.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Élt 93 évet?
A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kőbe zárt történelem
A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

A Szoborpark további képei