Album



Zsánerképeslap

2012. szeptember 10.

Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ez a fotó bő száz évvel ezelőtt Szolnokon készült. Annak ellenére sem, hogy a feliraton kívül semmi konkrétum nem utal erre. Azt viszont el kell ismerni, hogy díjazandó sajtófotónak is beillő képből lett korabeli anzix.

Nézzék meg azt a pincsi kalapos, bajszos embert a kép előterében! Egyik lábát felhúzva, másikat lógatva ül a méretes ladik pallóján, és a semmibe révedve bámulja a partfalat. Mozdulatlanságában ott a reménykedő várakozás. Körülötte szinte áll a levegő. Nem tudom, ki lehetett ő: rakodó, hajó tulajdonos, kereskedő, vagy lehetőségre váró munkanélküli. Sovány arcán azonban ott egy egész élet, ami a folyóhoz köthette.

Ilyen fotót száz éve nem lehetett csak úgy elkészíteni. Nézzék végig a Szolnokot az előző századfordulón ábrázoló képeket! Amelyiken emberek is láthatóak, azon szinte mindenki a kamerába bámul, azaz valószínűleg az ördögi masinájával babráló fotós ügyködését figyeli. Ami érthető is, hiszen a korabeli, hatalmas masinákkal nem nagyon lehetett titokban fotózni. E kép készítőjének mégis sikerülhetett.

Pedig, ha jobban belegondolunk, nem állhatott túl stabilan a lábán. Csak tippelem, hogy az ismeretlen fotós valahol a mai Tiszaparti sétány környékén - a piacok, a malom és a raktárak alatt -, a mederben dolgozott. A túlparton lévő fák alapján, nyáron, a partfalat nézve, viszonylag száraz időszakban. Mégsem lehetett egyszerű megállni a hajósok mellett, biztos, hogy embert próbáló feladat volt a kamerát ott tartani vagy lábra állítani. És elbújni sem tudott, hiszen a korabeli objektívek nem tették lehetővé, hogy mondjuk távolabbról, vagy valaminek a takarásából készüljön kép.

Tehát a pincsi kalapos, bajszos úrtól nem messze kellett állnia a fotósnak. Akinek, ennek ellenére sikerült egy olyan képet készítenie, amin az azon egyedül jól kivehető ember nem a kamerába bámul, hanem magával van elfoglalva. Nem tudom, mióta állhatott ott a fényképész, vagy hány kép készült már erről a pincsi kalapos úrról, az azonban biztos, hogy a kattintáskor már nem foglalkozott a kamerával, és a mögötte álló fotóssal.

Olyan ez a kép, mint egy festmény. Állnak a bőgős hajók a Tiszán, ki- vagy berakodásra várnak, körülöttük pallók, tutajok, kisebb csónakok, és egy ember, aki valamire vár. Akinek láthatóan valami köze van a hajókhoz, a vízi szállításhoz, a Tiszához. Aki bő száz éve vagy Szolnokon élt, vagy ott járt, de az biztos, hogy zseniális zsánerkép alanya lett.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Tanár úr jókívánsága
Dr. Ferencsik főgimnáziumi tanár urat nagyon szerethették egykori tanítványai. Legalábbis erre utal, hogy a Zomborról Szolnokra került pedagógusnak újévi jókívánságot küldtek volt diákjai, amire ő válaszul egy szép, szolnoki lapot küldött. A boldog békeidők utolsó előtti évében járunk.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Centrum-sarok tűz tábla
Senkit sem szeretnék megbántani, de úgy érzem, a történelmi hűség kedvéért néhány gondolattal fontos kiegészíteni azt az emléktáblát, amit tisztelendő módon, április 11-én helyezett ki az Árkádra a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság.

A Szoborpark további képei