Album



Zsánerképeslap

2012. szeptember 10.

Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ez a fotó bő száz évvel ezelőtt Szolnokon készült. Annak ellenére sem, hogy a feliraton kívül semmi konkrétum nem utal erre. Azt viszont el kell ismerni, hogy díjazandó sajtófotónak is beillő képből lett korabeli anzix.

Nézzék meg azt a pincsi kalapos, bajszos embert a kép előterében! Egyik lábát felhúzva, másikat lógatva ül a méretes ladik pallóján, és a semmibe révedve bámulja a partfalat. Mozdulatlanságában ott a reménykedő várakozás. Körülötte szinte áll a levegő. Nem tudom, ki lehetett ő: rakodó, hajó tulajdonos, kereskedő, vagy lehetőségre váró munkanélküli. Sovány arcán azonban ott egy egész élet, ami a folyóhoz köthette.

Ilyen fotót száz éve nem lehetett csak úgy elkészíteni. Nézzék végig a Szolnokot az előző századfordulón ábrázoló képeket! Amelyiken emberek is láthatóak, azon szinte mindenki a kamerába bámul, azaz valószínűleg az ördögi masinájával babráló fotós ügyködését figyeli. Ami érthető is, hiszen a korabeli, hatalmas masinákkal nem nagyon lehetett titokban fotózni. E kép készítőjének mégis sikerülhetett.

Pedig, ha jobban belegondolunk, nem állhatott túl stabilan a lábán. Csak tippelem, hogy az ismeretlen fotós valahol a mai Tiszaparti sétány környékén - a piacok, a malom és a raktárak alatt -, a mederben dolgozott. A túlparton lévő fák alapján, nyáron, a partfalat nézve, viszonylag száraz időszakban. Mégsem lehetett egyszerű megállni a hajósok mellett, biztos, hogy embert próbáló feladat volt a kamerát ott tartani vagy lábra állítani. És elbújni sem tudott, hiszen a korabeli objektívek nem tették lehetővé, hogy mondjuk távolabbról, vagy valaminek a takarásából készüljön kép.

Tehát a pincsi kalapos, bajszos úrtól nem messze kellett állnia a fotósnak. Akinek, ennek ellenére sikerült egy olyan képet készítenie, amin az azon egyedül jól kivehető ember nem a kamerába bámul, hanem magával van elfoglalva. Nem tudom, mióta állhatott ott a fényképész, vagy hány kép készült már erről a pincsi kalapos úrról, az azonban biztos, hogy a kattintáskor már nem foglalkozott a kamerával, és a mögötte álló fotóssal.

Olyan ez a kép, mint egy festmény. Állnak a bőgős hajók a Tiszán, ki- vagy berakodásra várnak, körülöttük pallók, tutajok, kisebb csónakok, és egy ember, aki valamire vár. Akinek láthatóan valami köze van a hajókhoz, a vízi szállításhoz, a Tiszához. Aki bő száz éve vagy Szolnokon élt, vagy ott járt, de az biztos, hogy zseniális zsánerkép alanya lett.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Iskola a háború határán
A Belvárosi iskolát ábrázoló képeslapot Róth Dezső papíráruháza hozta forgalomba 1942 kora nyarán, és minden bizonnyal egy a frontra indulást nálunk váró hódmezővásárhelyi illetőségű fiatalember küldte egy számára kedves hölgynek Szolnokról.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Czibulás-kút
A Szolnokon élőknek ma még egyértelmű, hogy kiről kapta a nevét a színház hátsó falán lévő kút. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a városba tévedő turisták, vagy azok, akik már nem láthatták őt színpadon, tudják, ki volt Czibulás Péter.

A Szoborpark további képei