Album



Túlélő képeslap

2013. február 09.

Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Ezt a korabeli levelezőlap az érdekes nevű "Hírlap elárusítás" kiadásában jelent meg valamikor a múlt század első éveiben Szolnokon. Kaposváry Gyula szerint a fotó 1905 körül készülhetett. A nyárias kép - lombos fák a túlparton - miatt biztosak lehetünk abban, hogy legkésőbb 1908 nyarának végén meg kellett történnie a fotózásnak, hiszen a következő télen vitte el a jeges ár a képen látható fahidat. A pontosabb datálásban talán a Móricz-liget végében álló egykori Aranylakat építésének dátuma segíthetne.

Az bizonyos, hogy tekintetes Somorry Béla fia 1915 júniusában adta postára ezt a képeslapot, hogy a budapesti Üllői úton élő szüleit - a megszólítás a szöveg elején "Mama" - tájékoztassa utazása egyik állomásáról.

Az sajnos nem derül ki, hogy Pestről jött, vagy oda tartott a fiatalember, az azonban igen, hogy Szolnoknál kellemetlenség érte. Mert, mint írja, "kellemes utazásra számítottam, de sajnos itt Szolnoknál le kellett szállni". Minden bizonnyal vonaton utazhatott, hiszen a világháború első éveiben az autós utazás még luxusnak és kalandnak számított, ahogy folyami közlekedés is inkább helyközi volt, sem mint távolsági. Szóval nem tudjuk, hogy miért is kellett a fiatalembernek 200 métert gyalog megtennie, és miként lehetett közben még arra is ideje, hogy lapot írjon. Egyetlen megoldásnak azt tudom elképzelni, hogy a gyaloglás a vasútállomás környékén történhetett, és itt férhetett bele az idejébe a postázás.

Amennyiben az utazás így történt, akkor nem lepődhetünk meg azon, hogy a fiatalember egy olyan képeslapot adott postára, aminek a fotója évekkel korábban készült. Vonatról ugyanis nem láthatta az akkor már álló, a budapesti Ferenc József-híddal vetélkedő tiszai átkelőnket. De, ha járt is volna a Tisza-parton, nagyjából a mai Tisza Szálló környékén, azt hiszem, akkor sem láthatta volna a folyót keresztbe átszelő gőzhajót. A bőgőshajókat, a helyi fűrészüzemeknek úsztatott fatutajokat igen. Viszont Boriskához hasonlóan, ez a gőzös sem közlekedett a Tiszán.

A gőzöst kitakarva azért a képeslap alapján fogalmunk lehet arról, milyen is lehetett a város alatti Tisza-part bő száz évvel ezelőtt. Akkor, amikor a hídfő mellett még nem korzó, park és szálloda volt, hanem hatalmas vásártér, alatta meg kvázi rakodópart.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Színes Baross utca
Akár festmény is lehetne ez az 1915-ben postára adott képeslap. Ám a reklámtáblák és a le nem mázolt feliratok miatt tűnik egyértelműnek, hogy egy fekete-fehér fotót próbáltak utólag színessé varázsolni. Hinni szeretném, hogy a piktor a házak színét illetően nem hazudott.

Az Album további képei
 

AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Híres szobrász eldugott Trombitása
Kérdezhetném, mi köti össze a Dunánál üldögélő József Attilát, a Vigadóval szemben, a korláton egyensúlyozó Kiskirálylányt, az Operaház tetején álló Mozartot és a szolnoki, a megyei rendőrkapitányság előtt ücsörgő trombitás lányt. Nem nehéz kitalálni. Elképesztően termékeny alkotója.

A Szoborpark további képei