Album



Túlélő képeslap

2013. február 09.

Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Ezt a korabeli levelezőlap az érdekes nevű "Hírlap elárusítás" kiadásában jelent meg valamikor a múlt század első éveiben Szolnokon. Kaposváry Gyula szerint a fotó 1905 körül készülhetett. A nyárias kép - lombos fák a túlparton - miatt biztosak lehetünk abban, hogy legkésőbb 1908 nyarának végén meg kellett történnie a fotózásnak, hiszen a következő télen vitte el a jeges ár a képen látható fahidat. A pontosabb datálásban talán a Móricz-liget végében álló egykori Aranylakat építésének dátuma segíthetne.

Az bizonyos, hogy tekintetes Somorry Béla fia 1915 júniusában adta postára ezt a képeslapot, hogy a budapesti Üllői úton élő szüleit - a megszólítás a szöveg elején "Mama" - tájékoztassa utazása egyik állomásáról.

Az sajnos nem derül ki, hogy Pestről jött, vagy oda tartott a fiatalember, az azonban igen, hogy Szolnoknál kellemetlenség érte. Mert, mint írja, "kellemes utazásra számítottam, de sajnos itt Szolnoknál le kellett szállni". Minden bizonnyal vonaton utazhatott, hiszen a világháború első éveiben az autós utazás még luxusnak és kalandnak számított, ahogy folyami közlekedés is inkább helyközi volt, sem mint távolsági. Szóval nem tudjuk, hogy miért is kellett a fiatalembernek 200 métert gyalog megtennie, és miként lehetett közben még arra is ideje, hogy lapot írjon. Egyetlen megoldásnak azt tudom elképzelni, hogy a gyaloglás a vasútállomás környékén történhetett, és itt férhetett bele az idejébe a postázás.

Amennyiben az utazás így történt, akkor nem lepődhetünk meg azon, hogy a fiatalember egy olyan képeslapot adott postára, aminek a fotója évekkel korábban készült. Vonatról ugyanis nem láthatta az akkor már álló, a budapesti Ferenc József-híddal vetélkedő tiszai átkelőnket. De, ha járt is volna a Tisza-parton, nagyjából a mai Tisza Szálló környékén, azt hiszem, akkor sem láthatta volna a folyót keresztbe átszelő gőzhajót. A bőgőshajókat, a helyi fűrészüzemeknek úsztatott fatutajokat igen. Viszont Boriskához hasonlóan, ez a gőzös sem közlekedett a Tiszán.

A gőzöst kitakarva azért a képeslap alapján fogalmunk lehet arról, milyen is lehetett a város alatti Tisza-part bő száz évvel ezelőtt. Akkor, amikor a hídfő mellett még nem korzó, park és szálloda volt, hanem hatalmas vásártér, alatta meg kvázi rakodópart.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Tanácsköztársaság útja 40 éve
A talán még át sem adott Jubileum téri toronyház tetejéről készült ez a fotó, ami a Szolnok alapításának 900. évfordulójára kiadott könyvben jelent meg 1975-ben. A könyvből kimásolva nem a legjobb minőségű, de annyi érdekességet látni rajta, hogy nem bírtam kihagyni a bemutatását.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A mi József Attilánk
Lehet azon vitatkozni, hogy a szolnoki József Attila szobor hasonlít-e a költőről ismert portrékra, bennünk élő képre vagy sem. Azt azonban ne vonjuk kétségbe, hogy az egyik legtöbbször megmintázott költőnknek Szolnokon is helye van. Azt meg fogadjuk el véleményként, hogy a mainál talán jobb helyen is állhatna a mi József Attilánk - de hozzá ne nyúljon valaki!

A Szoborpark további képei