Album



Túlélő képeslap

2013. február 09.

Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Ezt a korabeli levelezőlap az érdekes nevű "Hírlap elárusítás" kiadásában jelent meg valamikor a múlt század első éveiben Szolnokon. Kaposváry Gyula szerint a fotó 1905 körül készülhetett. A nyárias kép - lombos fák a túlparton - miatt biztosak lehetünk abban, hogy legkésőbb 1908 nyarának végén meg kellett történnie a fotózásnak, hiszen a következő télen vitte el a jeges ár a képen látható fahidat. A pontosabb datálásban talán a Móricz-liget végében álló egykori Aranylakat építésének dátuma segíthetne.

Az bizonyos, hogy tekintetes Somorry Béla fia 1915 júniusában adta postára ezt a képeslapot, hogy a budapesti Üllői úton élő szüleit - a megszólítás a szöveg elején "Mama" - tájékoztassa utazása egyik állomásáról.

Az sajnos nem derül ki, hogy Pestről jött, vagy oda tartott a fiatalember, az azonban igen, hogy Szolnoknál kellemetlenség érte. Mert, mint írja, "kellemes utazásra számítottam, de sajnos itt Szolnoknál le kellett szállni". Minden bizonnyal vonaton utazhatott, hiszen a világháború első éveiben az autós utazás még luxusnak és kalandnak számított, ahogy folyami közlekedés is inkább helyközi volt, sem mint távolsági. Szóval nem tudjuk, hogy miért is kellett a fiatalembernek 200 métert gyalog megtennie, és miként lehetett közben még arra is ideje, hogy lapot írjon. Egyetlen megoldásnak azt tudom elképzelni, hogy a gyaloglás a vasútállomás környékén történhetett, és itt férhetett bele az idejébe a postázás.

Amennyiben az utazás így történt, akkor nem lepődhetünk meg azon, hogy a fiatalember egy olyan képeslapot adott postára, aminek a fotója évekkel korábban készült. Vonatról ugyanis nem láthatta az akkor már álló, a budapesti Ferenc József-híddal vetélkedő tiszai átkelőnket. De, ha járt is volna a Tisza-parton, nagyjából a mai Tisza Szálló környékén, azt hiszem, akkor sem láthatta volna a folyót keresztbe átszelő gőzhajót. A bőgőshajókat, a helyi fűrészüzemeknek úsztatott fatutajokat igen. Viszont Boriskához hasonlóan, ez a gőzös sem közlekedett a Tiszán.

A gőzöst kitakarva azért a képeslap alapján fogalmunk lehet arról, milyen is lehetett a város alatti Tisza-part bő száz évvel ezelőtt. Akkor, amikor a hídfő mellett még nem korzó, park és szálloda volt, hanem hatalmas vásártér, alatta meg kvázi rakodópart.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Boldog békeidők
"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei