Album



Szolnoki tengerész?

2014. március 29.

Hajókatasztrófa a Zagyván? Fotó, festett fotó vagy inkább festmény? Romantikus képeslap egy évszázaddal ezelőttről, amikor talán kevésbé csodálkoztak azon a szolnokiak, ha egy itteni férfi esetleg a tengerészetnél egy hadihajón szolgált.

Ezt a színes képeslapot 1915-ben jelentette meg a szolnoki Gettler József hírlapelőfizetési irodája - akkoriban még ilyenre is szükség volt -, és 1916. szeptember 11-én adták postára a városban. A felhasznált képet nézegetve azonban nagyon gyanús, hogy nem egy eredeti fotóval van dolgunk, hanem inkább több kép montírozásával készített, romantikus, már-már művészi alkotást nézegethetünk.

Nekem ugyanis az az érzésem, hogy ezen a képeslapon a Művésztelep házai és az épített vártorony túlságosan messze vannak a Damjanich-szobortól. Ráadásul, ha megpróbálnánk a Zagyva túlpartjáról így befogni a torony maradékát és az emlékművet, akkor a szobrot nem ilyen szögben látnánk. Tehát szerintem az történhetett, hogy a kiadó feltétlenül egy képre akarta tenni ezt a két elemet, de csak valamiféle trükkel tudta megoldani. Hogy nem valódi fotóról van szó, azt egyébként egy hiányzó elem is bizonyítja. Ha ugyanis lehetne ilyen szögből fotózni a Művésztelepet és környékét, akkor már 1915-ben is látszania kellene a vártemplomnak. Valahol a kép jobb oldalán.

Ugyancsak a montírozásra utal a kép előterében, nagyjából a folyó közepén elsüllyedt hajó, aminek a vízből kiálló vége egy Szolnok jellegzetességének számító bőgőhajóra emlékeztet. Azt nem vitatom, hogy a Zagyván is felbukkanhattak ilyen hajók, de itt valahogy a méretek nem stimmelnek. Ráadásul, ha jobban megnézzük a folyóban tükröződő partszakaszt, és a vízből kiálló hajóorr tükörképének a hiányát, akkor már tényleg azt kell mondanunk, hogy ez a kép egy ügyes trükk. Egy lassan száz évvel ezelőtt, szerintem nem kis munkával, legalább három kép összevágásával született ez a festett képeslap.

Aminek legalább annyira érdekes a hátlapja is, mint a képes oldala. Gyönyörű - igaz, ma már szinte olvashatatlan -, cirkalmas betűkkel írta valaki 1916. szeptember 10-én a barátjának. És nem máshová küldte, mint Pola-ba, azaz a mai Horvátország területén lévő, Isztria-félszigeten található Pulába. Ahol az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének a fő bázisa működött. Így ott állomásozott az SMS Tegetthoff nevű csatahajó is, ahová ezt a képeslapot címezték. Mivel a feladó által írt rövid szövegben szénről és kihajózásról is szó esik, a magam részéről azt gondolom, hogy egy a hadiflottához besorozott szolnoki katona képeslapjáról lehet szó. Aki hazaérvén - "kihajózom" - pár sort küldhetett a pulai kikötőben maradt bajtársának.

Nem tudom, hogy hajós körökben rossz ómennek számít-e elsüllyedt hajót ábrázoló képeslapot küldözgetni, mindenesetre megnyugtatok mindenkit, hogy az SMS Tegetthoff nem szenvedett komolyabb sérülést a háborúban. A békeszerződések után Olaszországhoz került, ahol 12 évvel a vízrebocsátása után, 1925-ben egyszerűen feldarabolták. Amiről remélem, a két bajtárs is tudomást szerzett még, és talán valamelyik szolnoki kisvendéglőben nosztalgiáztak könnyes szemmel azokról a daliás időkről, amikor az alföldi fiúk akár haditengerészek is lehettek.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Képnyomozás
A szolnoki képeslapgyűjtemények egyik gyakran felbukkanó darabja ez a valamikor a XX. század első évtizedében készült fotó, amely tipikus példája annak is, hogy ha bő száz éve nem írták volna rá a várost, nehezen lehetne azonosítani a képet. Elsőre így sem egyszerű.

Az Album további képei
 

AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Czibulás-kút
A Szolnokon élőknek ma még egyértelmű, hogy kiről kapta a nevét a színház hátsó falán lévő kút. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a városba tévedő turisták, vagy azok, akik már nem láthatták őt színpadon, tudják, ki volt Czibulás Péter.

A Szoborpark további képei