Album



Személyes Trianon

2013. augusztus 24.

Alig egy évvel a trianoni döntés után adta fel képeslapját a szolnoki állomáson Attila. A címzett, németes vezetéknevű édesanyja, akinek magyarul üzent Temesvárra, azaz a címzés szerint már Timosoarara. Kézbe vehető történelem.

Ez egy olyan közel száz éves képeslap, amelyiknél nagyon nehéz eldönteni, hogy a képes vagy a szöveges oldalával kezdje-e az ember, mert a maga nemében mindkettő különleges és érdekes. Ha pedig még azt is hozzáveszem, hogy egy évszázada ilyen lapokon és nem sms-ben meg facebookon adtak életjelet magukról az utazók, akkor pláne érdemes egy kicsit ezt az anzikszot forgatni.

Kezdjük a képes oldalával! Egy olyan szolnoki épület látható rajta, amelynek mára nyomai sem maradtak. Pedig a Pfaff Ferenc tervei alapján 1908-ban elkészült pályaudvar igazán tetszetős volt. Ha ma hasonlót szeretnénk látni, Miskolcra vagy Szegedre kell utaznunk - vonattal -, hiszen a múlt század elején, az akkor virágzó Magyar Államvasutak elégé egy kaptafára építkezett.

Ezt a meglehetősen sok képeslapon, több irányból megörökített épületet egy fél évszázaddal korábban, még a Tiszavidéki Vasút által finanszírozott pályaudvar helyére húzták fel, és toldozgatva-foltozgatva majdnem hatvan évig szolgált. Vesztét vagy a Szolnokot ért 1944-es bombázások, vagy a hatvanas évek végén elindult fejlesztési láz okozta. Egyesek szerint ugyanis 1944 nyarán olyan súlyos találatok érték az épületet (is), hogy menthetetlen volt. Mások szerint viszont, megmenthető lett volna, hiszen a háborús sérülések után még majdnem negyedszázadik szolgálta a várost és a vasutat. A lényeg, hogy valamikor a hatvanas évek végén eltűnt, hogy 1975 nyarán, a helyén átadják a mai szolnoki pályaudvart. Vitathatatlan, hogy kalandos és tipikusan kelet-európai története van az itt egykor és jelenleg álló épületeknek, akár a XX. századi magyar történelmet is el lehetne mesélni csak ezek alapján.

Ahogy a képeslap szöveges oldalára írt - látszólag semmitmondó - üzenet is egy csipetnyi személyes történelem. A képeslap küldője - Attila - csupán arról tájékoztatja "Kedves Anyukáját", hogy "nagyon-nagyon szerencsésen" megérkezett Pestre, most viszont Szolnokról ír. Ami Attila szerint még érdekes, hogy bár a vonat érkezését 9.20-ra prognosztizálták, ám az már fél nyolc előtt megérkezett. Mivel - teszi hozzá - "Magyarországon az óra egy órával hátrább jár". Kíváncsi lennék, vajon az időeltolódást is az új határok hozták magukkal?

A legérdekesebb természetesen a képeslap címzése. Sajnos az 1921. június 1-jei dátumot mutató szolnoki bélyegző miatt az anyuka neve csak részben olvasható: Unterwége... A város neve viszont egyértelműen Timisoara. Alatta viszont "Megyeháza, Belváros" az összes további postai útbaigazítás. Azaz talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: egy német gyökerekkel is rendelkező, ámde magyar anyanyelvű fiatalember, az első világháború után Magyarországra utazott, és innen a határ túloldalára, Romániához került, román nevén címzett szülővárosába üzent édesanyjának. Hát kacifántos egy történet a XX. századi Kárpát-medencéből, az biztos.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A feladónak érdektelen, nekünk nem
A Gerő Ignácz gondozásában megjelent képeslapot 1915. június 24-én adta postára Szolnokon egy - feltehetően - osztrák katona, hogy hírt adjon magáról a Monarchia nyugati felében élő szeretteinek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelte volna, mi van a lap fotós oldalán.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mint logó a ház falán
Éppen fél évszázada díszíti a MÁV Kórház rendelőintézeti szárnyának utca felé néző homlokzatát Laluja András Gyógyítás (?) című krómacél szobra. Hogy miért három évvel a kórház megnyitása után, és miért pont oda került ez a műalkotás, rejtély. De olyan, mintha a kórház logója lenne.

A Szoborpark további képei