Album



Százéves századik

2013. március 09.

Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.

Nem tudom biztosan, csak feltételezem, hogy ez a képeslap tulajdonképpen egy remek üzleti érzékkel megáldott, kitűnő fotós műhelyének önreklámja. Amit a legnagyobb haszonnal és a leghatékonyabban úgy lehetett száz évvel ezelőtt terjeszteni, ha a jó fotóból pénzért árulható képeslapot csináltak. Márpedig Szigeti Henrik, Császári és Királyi Udvari fényképész ezt tehette, és így maradhatott fenn a Szapáry út elejének száz évvel ezelőtti klasszikus, az elmúlt évszázad szinte valamennyi Szolnokról szóló könyvben megjelenő ábrázolása.

Játsszuk azt, hogy 1913 márciusának elején vagyunk. Talán éppen egy szombat reggelen.

A városi kertészek már nagyon szépen megmetszették a korzó tizenéves fáinak koronáit. Az útkaparók is rendbe tették a kocsiutat, a járda szépen fel van takarítva, szemétnek nyoma sincs. Kádár mester azonban még nem nyitott ki. Bent már serénykednek a segédek, talán már valami bódító illat is kering a levegőben, a bejáratot védő vasrolót azonban még nem húzták fel. Netán hosszú volt az előző este, a Nemzetiből is átszivároghatott ide néhány lump. A Kindlovicsék bazárja fölötti bérház egyik lakója viszont már felkelt, a cselédlány kitette szellőzni az ágyneműt az ablakba. Egy másik kis cseléd meg éppen elsiet Farkas Lajos üzlete előtt, hóna alatt a Pestről érkezett lapok, amelyekkel mielőbb a Nemzeti kávéházba kell érnie.

Szigeti mester komótosan felállítja hatalmas masináját a Szapáryról elnevezett utca másik oldalán. Háta mögött földszintes házak, benne üzletek, Nerfeld úr még csak alapozza azt a vagyont, amiből majd másfél évtized múlva gyönyörű üzlet- és bérházat húzhat fel azokra a telkekre. A tízes évek elején már senki sem csodálkozik, ha valahol a városban feltűnik Szigeti mester a kamerájával. Sokan nemcsak ismerősként, de rendszeres ügyfélként is üdvözlik - legyen szó álmodozó cselédlányról, kínlódó szatócsról vagy tehetős polgárról -, hiszen az elmúlt évtizedekben a legtöbb szolnoki megfordult a műhelyében lencséje előtt. És azt is tudják róla, hogy alig van a szépülő belvárosnak olyan pontja, amit ne örökített volna meg, és ne adott volna ki képeslapon, hogy az anzikszok messze földön is hirdethessék a megyeszékhely fejlődését.

Szigeti mester talán egy pillanatra el is mélázik, miközben beállítja az optikát. Mennyit változott a Molnár utca húsz év alatt? Fodor Dani jól kifundálta, hogy ide építi fel elsőrangú szállodáját. Aztán jött ez az ügyes Kádár, aki süteményből varázsolt palotát. Kindlovicséknak is van mit a tejbe aprítaniuk, meg aztán itt ez a sok feltörekvő kereskedő, iparos és bankár. Ha negyedszázad alatt ennyit fejlődött ez a város, mi lesz még itt a következő huszonöt évben? Aztán exponál a mester, és szerencsére nem látja a jövőt, ahogy néhány év múlva véget ér az aranykor, a boldog békeévek.

Mindenesetre a kép olyan jól sikerült, hogy a mester valamelyik segédje aprólékos munkával színes változatot is készített belőle, ami aztán még évek múlva is jó pénzért kelt el a város trafikjaiban, és vitte a frontra induló vagy onnan érkező katonák üzeneteit a széthulló birodalom távoli otthonaiba.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Játszóhelyből színház
A Városház utca és a Csirkepiac találkozásánál lévő színház az első világháború után a gróf Apponyi Albert utca és Horthy Szabolcs tér sarkára, a második után pedig a Táncsics Mihály utca és a Felszabadulás tér kereszteződéséhez került. Vagyis az épület nem mozdult, csak körülötte változott a világ.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei