Album



Ságvári '63

2019. január 26.

Öt és fél évtizeddel ezelőtt a Szapáry út nagyjából úgy nézett ki, mint ma. Igaz, még Ságvárinak hívták, osztott pályás volt az úttest, működött a Tünde, könyvesbolt és hentes volt az elején. A végén pedig raktárnak használták a Zsinagógát. Wartburg, Moszkvics, Trabant, Skoda parkolt a járda szélén.

Ezt a nem túl jó minőségű fotót évekkel ezelőtt kaptam az egyik olvasómtól. Valamelyik cikkhez illusztrációként talán már használtam, de az Album rovatban szokásos képzeletbeli sétát még nem tettem meg a néhai Ságvári, azaz a mai Szapáry úton. A fotóhoz fűzött információk alapján a felvétel 1963-ban készült, aminek köszönhetően valamivel több, mint öt év fél évtizeddel ezelőtt nézhetünk körül Szolnok egykori korzóján. A kép előtere, illetve a töredezett aszfalton lévő felfestés alapján elmondhatjuk, hogy az ismeretlen fotós nem az út közepéről dolgozott, hanem az akkor még álló, egykori Kereskedelmi Bank szecessziós épülete elől, a járdáról. Ha egy picit hátra és balra lépett volna, akkor talán a Keskeny közben találja magát, vagy nekimegy annak a ma is ott álló háznak, aminek a földszintjén most farmerbolt van, akkoriban rádió és televízió szaküzlet működött.

Kezdjük a sétánkat a Beloiannisz (Baross) és a Ságvári (Szapáry) út sarkánál, a néhai Kindlovics-bazár épületénél, aminek sarki üzlethelyiségében ma pékség működik. Fontos megemlíteni, hogy a fotózás idején már ez volt a Ságvári utca számozás szerinti vége - merthogy a Szapáry meg itt kezdődött -, és majd csak néhány évvel később lett folytatása, illetve kapta meg a körút nevet, amikor azt a bizonyos szecessziós házat elbontják, és a piac felé létrejön az összeköttetés. A fotózás idején a Kindlovicsban a Szigligeti könyvesbolt működött, ami még a hetvenes években is ezen a helyen volt. Mellette viszont egy húsbolt, vagyis hentesüzlet várta a belvárosban élőket, amit érdemes annak fényében kezelni, hogy a hatvanas évek elején még nem működött a városban ABC jellegű, nagyobb bolt, ilyen "szaküzletek" oldották meg az ellátást.

Érdemes egy pillantást vetni a Kindlovics-bazár előtti közterületre. A sarkon álló ormótlan villanyoszlopra arra emlékeztet, hogy a jelentősebb belvárosi utcákon majd csak később helyezik a föld alá az elektromos és egyéb légvezetékeket. A villanyoszlop melletti akácfa túloldalán, az az egy lábon álló, világoskék, félig nyitott építmény - ha jól sejtem - egy korabeli ?telefonfülke? lehetett. Akkoriban, amikor még "polgári csökevény" a telefonkészülék, így a hálózat alig fejlődött, és tényleg nagyember, akinek otthonában vagy az íróasztalán telefonkészülék csörgött. A telefonon túl, a következő kisebb fa törzsét fém hirdetőoszlop veszi körül, ami a korabeli tájékoztatás egyik legfontosabb eszköze volt. Ilyeneket böngészve tudták meg a szolnokiak (is), hogy mit játszik a mozi, a színház, hol, melyik zenekar ad tánczenét, vagy éppen mit üzen az aktuális ideológia.

Ha tovább "sétálunk", a Tünde cukrászda elé érünk, ami ekkoriban már vagy másfél évtizede nem az építtető Kádár család nevét viselte, sőt az államosítást követően a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat működtette. Ettől függetlenül ez volt Szolnokon "A cukrászda", az eszpresszó, a presszó - a kávéház kifejezés éppen nem dívott -, ahol a süteményekhez és a fagylaltokhoz élőzene is dukált. Csak a fiatalabbak kedvéért: ez még a Bambi és az Utas üdítő időszaka, az első hazai Coca Cola palackozására, a fotózás pillanatához képes még öt évet kellett várni.

Nekem úgy tűnik, hogy a Tünde melletti épületben a fotózáskor már nem étterem működött, hanem ugyanúgy, ahogy ma, társasházként funkcionált. Az Iparkamara épülete - az utca legrégebbi középülete - pedig talán a kisiparos szövetkezet székháza lehetett. Amin keresztül lehetett bejutni a Nemzeti Nagyszálló egykori báltermébe, ami az utcán látható felirat szerint 1963-ban már Vörös csillag filmszínházként funkcionált. Miközben maga a szálloda és a földszintjén lévő Nemzeti étterem még fogadta a vendégeit, sőt ez volt a Tisza után a második számú hotel és vendéglő Szolnokon. Irodaházzá majd csak a hetvenes évek közepén alakítják, amikor megnyitja szobáit a Pelikán hotel.

Nem hinném, hogy az utcán sorakozó, hat gyönyörű személyautó egyébként a szálloda vendégeihez tartozhatott. Szerintem szolnokiak vagy környékbeliek tulajdonában lehettek, ami akkoriban még nem volt mindennapos. Ne felejtsük el, hogy a kép alig fél évtizeddel azután készült, hogy magánszemélyek részére is engedélyezték a személyautó vásárlást! Amikből nem volt nagy a kínálat, így az 1958-ban indított új rendszámok - két betű és négy szám - se nagyon fogytak, a C kezdőbetű után induló I-t csak 1970 körül kellett bevezetni. Mindenesetre érdemes egy kicsit gyönyörködni az 1963-ban a Ságvári úton parkoló autókban: kelet-német Wartburg 311, szovjet Moszkvics 407, kelet-német Trabant 500, újabb Moszkvics, majd egy csehszlovák Skoda Octavia és egy Skoda Tudor.

Az utca távolabbi részei már nehezen vehetők ki, bár az egyértelmű, hogy ugyanazok a házak állnak a Ságvári páros oldalán, mint ma. Illetve az is jól látszik, hogy az utca Tisza felé eső elején, e fotó hátterében még nincs felújítva a Zsinagóga. A tetején ugyanis hatalmas bádogfoltozás éktelenkedik. Illetve tudjuk, hogy majd csak a következő évtized elején teszi rendbe a Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata. Ha jók az információim, a fotózás idején, mint cukorraktár működött az 1899-ben elkészült épület.

És a képzeletbeli sétát fejezzük be a fotós közelében. Aki felé egy katonai Csepel teherautó közelített, platóján katonával. Valószínű, hogy aztán jobbra, a Kossuth tér felé kanyarodott, hiszen nem húzódott be az osztott pályás úttestet kettéválasztó járdaszigethez. Ami nem tudom, hogy mikor épült és mikor tűnt el. A nyolcvanas években már biztosan nem volt meg. És szerintem az ötvenes évek végén sem. Miként a járdaszigetet záró, négy irányba világító lámpa sem, amely sötétben talán megakadályozta a sofőröket, hogy a Ságvári út közepét díszítő virágágyásokban landoljanak.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnoki lordok háza
Persze, hogy ezen a képeslapon nem egy balatoni szálloda, hanem a szolnoki "lordok háza" látható. Eredeti állapotában. Ízlés kérdése, volt-e annyira szép egykor ez a lakóház, hogy bő fél évszázada képeslapra kerüljön. Ám számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel a képeslappá lett fotón egy valami nem stimmel.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei