Album



Nyakleves utalványozása

2015. február 07.

A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.

Ezt a képeslapot 1906. augusztus 7-én írták és adták postára Szolnokon. Bár a "Levelező Lap" már nem hosszú címzéses, azaz a hátulján nemcsak a címnek alakítottak ki jókora helyet, hanem a szövegnek is, feladója mégis a képes oldalára írta üzenetét. Minden bizonnyal, az akkor még nem is olyan régi képeslapírói hagyományok élhettek benne, hiszen eleinte a címzés mellé még csak pár szó volt írható. Ráadásul a postai díjszabást a szavak száma is befolyásolta.

A 109 éve elküldött szövegből egyértelműen kiderül, hogy annak idején a képeslapokat nemcsak üdvözletek küldésére, hanem egyéb üzenetek továbbítására is használták. Esetünkben a feladó például azt akarta finoman jelezni ezzel a lappal barátja kedvesének, hogy ideje lenne, ha a barát végre hírt adna magáról, azaz írna már. Ám ezt gyönyörűen hozza az ifjú hölgy tudomására. Mivel a címzésben az szerepel, hogy "Nagyságos Fábián Margitka úrileánynak", azt feltételezem, hogy a hölgy maximum még csak jegyese lehet annak a bizonyos Lajosnak, akitől a képeslap feladója pár sort várt. A bő száz esztendő alatt elhalványult szöveg szerintem így szól: "Legyen olyan szíves Margitka utalványozzon ki az én Lajos barátomnak egy gyöngéd nyaklevest amiért egy sorra sem érdemesíti az ő K. barátját". Legnagyobb sajnálatomra pont az aláíró nevét nem sikerül kisilabizálnom.

Jó lenne tudni, hogy Margitka lekeverte-e azt a bizonyos nyaklevest az erdélyi Zilahon, és Lajos írt-e végre a barátjának. Legalább egy hasonló képeslapot. Ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy a kedves szövegen kívül foglalkozott-e a címzett, vagy éppen Lajos magával a képeslapon látható fotóval. Bízzunk benne, hogy nekik is feltűnt, milyen szép "ev. templom" áll Szolnokon. Aminek méreteire a kerítésen kívül álló gyerekek alapján is következtetni lehetett. Akik mind kalapban vagy sapkában bámulják a masináját bűvölő fényképészt.

Egyébként mai szemmel nézve érdekes a fotó készítésének a helye. A néhai fotós ugyanis a mai játszótér helyén állhatott. Viszont éppen egy kocsiúton. Amire természetesen van magyarázat. A Tószeg felől a Tisza-híd felé tartó kocsiút, amelyik hídfő előtt érintette a folyó parti piacokat is, a Verseghy gimnázium épületének átadása után nem a mai Sóház út nyomvonalán haladt. A főgimnázium előtt ugyanis egy kisebb park volt, amit gondolom, annak idején éppen azért alakítottak ki, hogy az épület főbejárata ne a rendezetlen, rakpart jellegű területre nézzen. Ezt a kis, bekerített parkot tehát megkerülte a kocsiút, és a kettő találkozásánál dolgozhatott a valamikori fotós.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Várnak tűnő borozó
Ez a fotó nem egy kedvelt turistacélponton lévő kilátót ábrázol, és még csak nem is a szolnoki vár megmaradt tornyát. Ahogy azt is mindjárt hozzátehetjük, ilyen fotót ma már nem készíthetnék a Szolnoki Művésztelepen, ahol a Barasits kiadó embere valamikor a két világháború között járt.

Az Album további képei
 

AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Bujdosó Ácslegény
A levelek lehullásával ismét előbukkan majd a néhai 605-ös számú szakmunkásképző iskola udvarán immár 45 éve ácsorgó Ácslegény című szobor, így a József Attila útról is látható lesz az alkotó halála után egy évtizeddel Szolnokra került szobor.

A Szoborpark további képei