A szolnoki képeslapgyűjtemények egyik gyakran felbukkanó darabja ez a valamikor a XX. század első évtizedében készült fotó, amely tipikus példája annak is, hogy ha bő száz éve nem írták volna rá a várost, nehezen lehetne azonosítani a képet. Elsőre így sem egyszerű.

Ez a képeslap két példányban van meg a gyűjteményemben. A kettő között csak annyi a különbség, hogy az egyiket 1915-ben, a másikat pedig 1923-ban adták postára. És ez utóbbi jóval rosszabb minőségű papírra, jóval halványabban lett nyomva.

Minden bizonnyal azért vettem meg kétszer ugyanazt a képet, mert nagyon nehezen lehet beazonosítani, hogy a város melyik részét ábrázolja. Már csak azért is, mert a fotó előterében földszintes, néhol még nádfedeles házak láthatók, és csak a háttérben tűnik fel egy-két emeletes vagy polgári ház. Nagyon sokáig töprengtem, mire rájöttem, hogy hol is állhatott a korabeli fotós.

Ugyanis ez a ?hol is állhatott? kérdés segítetett a megoldásban. Egyértelmű, hogy valami magasabb ponton kellett felállítania a fotósnak a kamerát. Szolnok esetében, ez csak valamelyik több emeletes építmény lehetett, a XX. század elején vagy egy víztorony, vagy egy templomtorony. Ezt elfogadva hat helyre szűkíthető a lehetséges helyszínek száma. Az 1900-as évek elején a járműjavító és az Eötvös téri víztorony, illetve a református templom, a vártemplom, a zsinagóga és a belvárosi nagytemplom jöhetett szóba. Ezt elfogadva már csak egy olyan épületet kellett a képen találni, amelyik ma is áll, így némi támpontot ad a tájoláshoz.

Egyetlen ilyen van, a kép jobb felső sarkában a „Látkép” felirattól balra. A legmagasabb háztető, tetején valami torony félével. Az bizony a Szapáry úton álló egykori Nemzeti Szálló teteje. Aki nem hiszi, a szakszervezeti művelődési ház oldalában megállva nézzen fel a földszintjén ma két banknak otthont adó, vöröstéglás, gyönyörű épület tetejére!

Ha pedig ez a Nemzeti Szálló – márpedig fix, hogy az – és a magaslatokról szóló okoskodást is elfogadjuk, akkor az a fotó a belvárosi nagytemplom tornyának erkélyéről készült, és a mai Madách, Mészáros, Sütő utcák környéke látható az előtérben. Ezt két további – igaz kicsit bizonytalanabb – támpont is alátámasztja. Az egyik a kép felső szélén, középtájon látható, L-alakú emeletes ház, ami a Sütő és a Baross utcák sarkán álló, az egykori Postabank által szépen felújított banképület. A másik, a fotó jobb felső sarkában látható nagyobb emeletes ház, aminek teteje csak az ötvenes évek előtt készült képeslapok alapján azonosítható. Ez a Kossuth téri egykori Népbank épülete, ami az ötvenes-hatvanas években a tiszti klubnak adott helyet, hogy aztán megkapja a ma is látható, rettenetes alumíniumszínű borítását. Földszintjén ma papírbolt van.

Nézzenek rá erre a képre, és gondoljanak bele: ha száz év alatt ennyit változott Szolnok, milyen lesz 2112-ben? Mi marad támpontnak a mai házak közül?