Album



Képnyomozás

2012. január 21.

A szolnoki képeslapgyűjtemények egyik gyakran felbukkanó darabja ez a valamikor a XX. század első évtizedében készült fotó, amely tipikus példája annak is, hogy ha bő száz éve nem írták volna rá a várost, nehezen lehetne azonosítani a képet. Elsőre így sem egyszerű.

Ez a képeslap két példányban van meg a gyűjteményemben. A kettő között csak annyi a különbség, hogy az egyiket 1915-ben, a másikat pedig 1923-ban adták postára. És ez utóbbi jóval rosszabb minőségű papírra, jóval halványabban lett nyomva.

Minden bizonnyal azért vettem meg kétszer ugyanazt a képet, mert nagyon nehezen lehet beazonosítani, hogy a város melyik részét ábrázolja. Már csak azért is, mert a fotó előterében földszintes, néhol még nádfedeles házak láthatók, és csak a háttérben tűnik fel egy-két emeletes vagy polgári ház. Nagyon sokáig töprengtem, mire rájöttem, hogy hol is állhatott a korabeli fotós.

Ugyanis ez a ?hol is állhatott? kérdés segítetett a megoldásban. Egyértelmű, hogy valami magasabb ponton kellett felállítania a fotósnak a kamerát. Szolnok esetében, ez csak valamelyik több emeletes építmény lehetett, a XX. század elején vagy egy víztorony, vagy egy templomtorony. Ezt elfogadva hat helyre szűkíthető a lehetséges helyszínek száma. Az 1900-as évek elején a járműjavító és az Eötvös téri víztorony, illetve a református templom, a vártemplom, a zsinagóga és a belvárosi nagytemplom jöhetett szóba. Ezt elfogadva már csak egy olyan épületet kellett a képen találni, amelyik ma is áll, így némi támpontot ad a tájoláshoz.

Egyetlen ilyen van, a kép jobb felső sarkában a "Látkép" felirattól balra. A legmagasabb háztető, tetején valami torony félével. Az bizony a Szapáry úton álló egykori Nemzeti Szálló teteje. Aki nem hiszi, a szakszervezeti művelődési ház oldalában megállva nézzen fel a földszintjén ma két banknak otthont adó, vöröstéglás, gyönyörű épület tetejére!

Ha pedig ez a Nemzeti Szálló - márpedig fix, hogy az - és a magaslatokról szóló okoskodást is elfogadjuk, akkor az a fotó a belvárosi nagytemplom tornyának erkélyéről készült, és a mai Madách, Mészáros, Sütő utcák környéke látható az előtérben. Ezt két további - igaz kicsit bizonytalanabb - támpont is alátámasztja. Az egyik a kép felső szélén, középtájon látható, L-alakú emeletes ház, ami a Sütő és a Baross utcák sarkán álló, az egykori Postabank által szépen felújított banképület. A másik, a fotó jobb felső sarkában látható nagyobb emeletes ház, aminek teteje csak az ötvenes évek előtt készült képeslapok alapján azonosítható. Ez a Kossuth téri egykori Népbank épülete, ami az ötvenes-hatvanas években a tiszti klubnak adott helyet, hogy aztán megkapja a ma is látható, rettenetes alumíniumszínű borítását. Földszintjén ma papírbolt van.

Nézzenek rá erre a képre, és gondoljanak bele: ha száz év alatt ennyit változott Szolnok, milyen lesz 2112-ben? Mi marad támpontnak a mai házak közül?

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Szapáry út 1899-ben
Lehet, hogy Csuday Miczike őnagysága az előző századfordulón már képeslapgyűjtő volt? Avagy a budapesti Szapáry utcában lakó hölgy gyűjtötte az azonos nevű utcákat mutató anzikszokat? Netán csak kötődött Szolnokhoz? Mindenesetre egy fiatalember kedvességének köszönhetően fennmaradt ez az 1899-ben készült szolnoki kép.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei