Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

Nincs kétségem afelől, hogy Kiss József Pál nagyon szerette a feleségét, és bár még csak alig száz kilométerre volt tőle 1915. október 29-én, már nagyon hiányzott neki. Ez szerintem még akkor is így van, ha „Kedves fiam” megszólítással indítja pár soros levelezőlapját, amelyen tudatja, hogy mennek Oroszországba és – tegyük hozzá: még – egészséges. A magam részéről abban sem kételkednék, hogy Kiss József Pál egyáltalán nem vágyott a nagy Oroszországba, személy szerint neki semmi baja nem volt az oroszokkal, sőt talán az is eszébe jutott a szolnoki állomáson, hogy már kétszer is lehullottak a levelek, ám a katonák még mindig nem haza jönnek, hanem hazulról elmennek. De a kisembernek száz évvel ezelőtt se nagyon volt más választása, a „haza”, a „király” és még ki tudja mi minden nevében teljesítenie kellett a parancsot, így útra kelt, és talán utolsó üzenetét küldte: „Isten veled, szerető férjed Szolnokról”.

Van egy olyan érzésem is, hogy nem azért választotta a Vasúti levelezőlapárusítás kiadásában megjelent és 10 fillérbe kerülő képeslapot, mert korábban járt volna Szolnokon, netán élőben is látta volna a színházépületünket. Szerintem rövid szolnoki tartózkodása idején, a vasútállomáson megvette az első keze ügyébe akadó lapot, mert úgy érezte, innen még biztosan tud üzenni. És a váci Hársfa utcában lakó feleségét sem nagyon érdekelhette a lap képes oldala. Legyünk megértők: neki is az üzenet, az életjel volt a fontos.

Így csak számunkra érdekes, hogy az egykori baromfi piac helyén 1912-ben felépül színházról milyen szép, színezett képeslapot adtak ki három évvel az átadás után. A jobb oldali nyitott ajtóból, illetve a főbejárat melletti hirdetőtáblából pedig arra következtethetünk, hogy a még társulat nélküli épületben azért komoly élet zajlott. A hirdetőtábla egyébként egy 1913-ban feladott képeslapon még nem látható, ahogy a villanyoszlopok közül is csak a kisebbik állhatott még akkor. Ami számomra ugyancsak azt jelzi, hogy esténként szükség lehetett a megfelelő közvilágításra a Városház utca végén, amin túl még nem közpark volt.

Amikor ezt a képeslapot Kiss József Pál feladta Szolnokon már éppen 15 hónapja tartott az első nagy háború, és még éppen három év volt a befejezéséig hátra. Ami a többség, így a szolnokiak számára sem hozta el a békét, amit jól mutat, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotó készítése után négy évvel a Városi színházat szétlőtték, és nem Thália papjai, hanem katonai lovak használták.