Album



Kádári konszolidáció

2016. december 03.

Hajlok rá, hogy a Magyar utcát a Kossuth tér felől lezáró, a hatvanas évek elején épült társasház a maga idejében és műfajában Szolnok egyik legszebb lakóépülete volt. Ezért sem lehetett véletlen, hogy viszonylag sok fotó készült róla az átadása után. A Fortepanon különösen szép, az épületet majdnem egészben mutató kép található. Sok apró érdekességgel.

A nagyszerű Fortepan.hu-n több Hunyady József által készített, színes fotó érhető el a Magyar utca végét lezáró, címe szerint a Kossuth téren álló, nem sokkal korábban átadott társasházról. A képek készítési dátumának 1964 van megadva, ám erős a gyanúm, hogy ezek a felvételek - feltételezve, hogy ugyanazon a napon lettek fotografálva - minimum egy évvel későbbiek. Ezt egy, a blogSzolnok Album rovatában, az "Épül az Árkád terasza is" című, 2016. július 19-én közölt cikkhez használt, Pap Bélától kapott képpel tudom alátámasztani. Annak hátlapjára ugyanis akkurátusan ráírta a szerző a fotózás időpontját - valószínűleg azért, mert a munkával így tudott elszámolni -, ami 1964 augusztusában volt.

Mivel Hunyady József képei nagyon szép késő tavaszi, kora nyári felvételek, és ezeken már nyoma sincs a korábbi építkezésnek, ráadásul az Árkád presszó teraszát lezáró beton térelválasztó is a helyén van, nyilvánvaló, hogy legkorábban a következő év elején készülhettek. A dolognak nincs jelentősége, igazán csak azért hozom szóba, hogy érzékeltessem: a várost megörökítő régi képek mennyit tehetnek hozzá a helytörténethez.

Hunyady József képe egyébként gyönyörű, és nemcsak az akkoriban még ritka színes technika miatt, hanem mert szinte tökéletesen adja vissza a Magyar utca végére helyezett, U alakú, szimmetrikus háztömb lényegét. Ha nem tudnánk, hogy hol található ez a több részből álló épület, simán gondolhatnánk egy olasz üdülőváros apartman házának, vagy hatvanas évekbeli, a francia Riviérán átadott szállodának. Az elképesztő tetőráépítésével mára megerőszakolt, a Kossuth tér felől valóban nem túl szép társasház innen nézve, különösen az erkélykorlátoknak köszönhetően, egy kifejezetten szép, modern épület. E felvétel alapjén hajlok arra, hogy a Megyei Tanács Tervezővállalata által tömegesen ontott lakó- és középületek egyik legjobban sikerült homlokzata és térkihasználása az Árkád presszót körülvevő házé.

A fotón azonban érdemes mást is észrevenni. A jellegzetes utcai "ufó-lámpákról" már többször ejtettem szót, néhány még ma is látható a városban. Külön említést érdemel azonban az a beton térelválasztó, ami az Árkád presszó teraszát és a sörpalackozó bejáratát választotta el egymástól, és mára sajnos elpusztult. Pedig jobban megnézve, talán nem túlzás azt állítani, hogy igazi iparművészeti vagy alkalmazott művészeti remekmű. Kár érte.

Elhelyezkedése azonban felvet egy érdekes kérdést. Ha ma is állna, ebből a szögből nem tudnánk így megörökíteni. Egyszerűen azért, mert a sörpalackozó meghagyott kapufélfáinak egyike belelógna a képbe. Az ugyanis nagyjából ott áll, ahol a betonelválasztó elem véget ért. Ebből pedig az következik, hogy az általam eddig nagyon réginek gondolt, egyébként szépen megőrzött kő kapufák vagy alig félszáz évesek, vagy valamikor kintebb, egészen az utcafrontra helyezték őket.

Hunyady József felvétele - amiről nem tudom, hogy milyen indíttatásból készült - a Kádári konszolidáció gyönyörű propagandaképe is lehetne. Kilenc évvel lehetünk a forradalom után, a kivégzések is legalább fél évtizede befejeződtek, sőt az 1963-as nagy amnesztia is már a múlté.

A hatvanas évek közepére az ország elindult a szocialista tábor legvidámabb barakkja cím felé, amit jóléti beruházások és a fogyasztás felfuttatása alapozott meg. Épültek az akkor elképesztően modernnek és korszerűnek számító lakások, sorra nyíltak az új üzletek, vendéglátóhelyek, a nagyvárosok utcáira pedig egyre inkább jellemző volt a jól öltözött emberek megjelenése. Az egy évtizede pedig még erőszakkal visszafogott automobilizáció rohamléptekben fejlődött. Még akkor is, ha az igények kielégítésébe a nyugati autóimport is besegített. Mert, mint itt is látható, a Trabantok és Moszkvicsok - a Kossuth téren egy Warszawa feneke is látható - mellett gyakran tűntek fel új Bogarak is.

Egyébként nem véletlen, hogy a képen látható autók orra a Kossuth tér felé néz. A felvétel ugyanis még akkor készült, amikor a Magyar utcáról, az új társasház alatt áthajtva lehetett kikanyarodni a 4-es főútra. Amit azt hiszem pár évvel később szüntettek meg. Tehát már ez is történelem, pontosabban helytörténet.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hermész a Korzóra kacsint
Faragó Sándor papíráruháza valamikor a múlt század húszas éveiben jelentette meg ezt a hibás feliratú szolnoki képeslapot. Ami a mából nézve azért különösen értékes, mert az egykori Gorove, ma Kossuth utca déli oldala a fotózás évtizedének végéig volt csak ilyen.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei