Életkép létrával

2014. november 08.

Nehéz eldönteni, hogy 1909 kora tavaszán a Királyi Törvényházat, avagy a létrán a villanypóznára indulót akarta megörökíteni az a fotós, akinek ebből a kissé mulatságos életképéből Gerő Ignácz azért képeslapot jelentetett meg.

Őszintén megmondom, hogy a létrás férfi miatt vettem meg ez a szerintem 1909-ben kiadott szolnoki képeslapot. Merthogy a XX. század első éveiből láttam már olyan képeslapot, amin a kamera elé kerülő emberek csodálkozva néznek bele a lencsébe. Ahogy olyat is, amelyiken serényen dolgozók tűnnek fel. Ám olyan fotót, amin mindezek egy emberben jelennek meg, ráadásul az az egy ember a képeslappá lett kép középpontjában legyen, és kvázi minden köré szerveződjön, még nem láttam. Ezért is nehéz eldönteni, hogy mi is lehetett a fotós szándéka. A létrás embert akarta megörökíteni, vagy a szolnoki palotasor egy részét?

Ha jóindulatú akarok lenni, akkor természetesen az utóbbira tippelek. Az ismeretlen fotós felállíthatta a masináját a mai Kossuth és Damjanich utcák sarkánál, nagyjából a Halászcsárda környékén, hogy megörökítse Szolnok három szép épületét. Az előtérben a Királyi Törvényházat, ami alig másfél évtizeddel korábban épült, de már vagy lekopott a bejárat fölötti felirat, vagy éppen az átírása vált szükségessé. (Figyelem, ekkor még csak egyszintes a bíróság!). Mellette a biztosító társaság akkoriban átadott, díszes bérházát, majd a Gorove (Kossuth) és Arany János utcák sarkán az 1899-ben épült Mezőgazdasági Takarékbank szecessziós épületét. Nem zárható ki, hogy a paloták megörökítése mögött valamiféle reklám cél is állhatott, bár akkor leginkább a biztosító bérházának kellene a középpontban lennie, ahogy néhány másik lapon látható is.

Persze, ha el akarom viccelni a fotó születésének körülményeit, akkor azt mondom, hogy a korabeli fotós számára is jó poénnak tűnhetett, a talán ismerős férfi megörökítése a létrával. Sőt, az sem zárható ki, hogy több felvételt is készített aznap, amelyek közül csak egyetlen egy volt a létrás jelenet, ám az előhíváskor kiderült, hogy csak azt lehet használni. És előfordulhat, hogy a drága masina és a drága alapanyag miatt nem tehette meg, hogy ne adjon képeslapnak használható fotót a kiadónak.

Márpedig, ha eltekintünk a villanyoszlopnak támasztott létrától, és az annak alsó fokán álló embertől, meg az őt bámuló taligás férfitől - esetleg ők ketten együtt is lehettek -, akkor egy vállalhatóan szép, korabeli képet kapunk. Ami Szolnokot egy olyan városnak ábrázolja, ahol bérházak szegélyezik az utcákat, a villanyhálózat természetes, sőt az utcák fásításáról is gondoskodnak. Az út és a járda persze nincs valami fényes állapotban, de úgy tűnik, ez utóbbi hiánya nem igazán zavarja az utca közönségét.

A lap hátoldalát silabizálva, úgy tűnik, a feladót sem nagyon izgathatta, hogy milyen képet is küld a barátjának Kőszegre, akinek ily módon köszönte meg a kinevezése alkalmából - feltételezem ugyancsak anzikszon - küldött köszöntést.