Édes Cziczám!

2019. március 29.

Az 1903-as nyár utolsó előtti napján szólított így Gyula a Budapesten élő Vidics Melánka úri leánykát, akihez minden bizonnyal gyengéd szálak fűzték. Aminek köszönhetően fennmaradt ez a gyönyörű szolnoki képeslap, amiről nemcsak azt tudjuk, ki fotózta, de azt is honnan és nagyjából mikor. Ugye szép a Gorove út?

Az ehhez a még hosszú címzéses - tehát szövegnek helyet nem hagyó - képeslaphoz használt fotót Ragács Gyula, szolnoki fényképész készítette, akinek az üzlete nagyjából a mai Boldog Sándor István út elején állt. Igaz, azt a közterületünket akkoriban még Keskeny köznek hívták, viszont szinte a szolnoki korzóhoz tartozott. Nem véletlen tehát, hogy Ragács 1896-ban - amikor letelepedett a szédületesen fejlődő Szolnokon - pont ott nyitotta meg "Fényképészeti műtermét". Tervétől az sem tántorította el, hogy akkor már a városban működött Szigeti Henrik, aki ugyancsak rengeteg helyről megörökítette Szolnokot.

Ragács Gyula ezt a képét a mai Varga Katalin Gimnázium második emeletének valamelyik sarki ablakából készítette. Ahol akkoriban természetesen még nem iskola működött, hiszen Obermayer Lajos eredetileg bérháznak építette a város első kétemeletes épületét. Aminek földszintjén e fotó készítésekor a Magyar Királyi Posta szolnoki hivatala székelt.

A megörökített házak alapján viszonylag nagy pontossággal a kép készítésének az időpontját is meg tudjuk mondani. A fotót használó képeslap birtokomban lévő példányának postázása (1903. augusztus 30.) miatt biztos, hogy a felvétel legkésőbb csak azon a nyáron készülhetett. Mivel azonban a fotó jobb oldalán, a Törvényház utáni üres telken - ahonnan az Első Magyar Biztosító bérháza hiányzik még a mai Dózsa György út sarkán - túl már ott áll a Komor Marcellék tervei alapján épült Mezőgazdasági Takarékbank, azt is kijelenthetjük: ez a fotó csak 1899 után készülhetett. Tehát nagyjából 3-4 olyan nyár lehetett, amikor Ragács mester így megörökíthette a Gorove utcát.

Amin csak a rend kedvéért szaladjunk végig. A jobb oldalon a már említett Törvényház, ma bíróság még egyemeletes épülete lóg be, amit 1891-ben emeltek. Utána ugye az üres telek, majd a város legszebb szecessziós épülete, ami az Arany János utca sarkára, az egykori iskola helyére került. (Az iskolát a Sipos térre helyezték, amit majd a hatvanas években számolnak fel.) Távolabb annak a földszintes háznak a tetejét látjuk, ami a Kossuth tér sarkán, a későbbi 1-es számú irodaház helyén állt az ötvenes évek elejéig. Ez egyben azt is jelzi, hogy a Gorove út páratlan oldalán csak később épült fel a Császy-féle ház, és a mellette álló kis palota.

Távolban, szinte a széles Gorove utcát lezárva - a valóságban a Kossuth tér déli végén - a Steiner Jakab-féle házat látjuk, aminek földszintjén a következő hét évtizedben nagyon sok üzlet működött. Érdemes rögzíteni, hogy ha ez nem egy 1903-ban feladott képeslap lenne, a fotó alapján akkor is tudnánk, hogy Ragács 1907 előtt dolgozott. Hiszen sem a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete nem látható a Gorove utca végén, sem a Népbank épülete a Városházán túl.

És akkor induljunk el visszafelé a Városházától! Aminek kupolái a bal oldali épületsor végén láthatóak. A kép készítésekor az ott még a Kossuth tér és Német utca sarka, amivel szemben, a mai "Lordok háza" helyén a Gondviselés patika működött. Nem állt még a Hatvanas épülete sem a Szigligeti utca sarkán, azt majd a fotózáshoz képest jó három évtizeddel később építteti fel a Szolnoki Cukorgyár. Viszont ott a Kintzel-ház, aminek tulajdonosa jól menő órás volt, ma pusztuló háza földszintjén jelenleg a Coop ABC egy része működik. Ugyancsak földszintes épületeket láthatunk a Vármegyei Kaszinó mellett, helyükre a hatvanas években került a Szolnoki Megyei Tervezővállalat irodaháza. És így jutunk vissza a Gorove utca elejére, amelynek impozáns épülete a Megyeháza és a mellette 1894 óta álló, már említett Kaszinó.

Ha a házak közötti útra is vetünk egy pillantást, akkor ismét megállapíthatjuk, hogy az előző századfordulón Szolnok meglehetősen fejlett város volt. Jól látható, hogy az utca közepén kövezett út vezet - ez ekkor még nem volt általános, Szolnokon is csak a Tisza-hidat és a vasútállomásokat kötötte ilyen össze -, a házak tövében járda húzódik, megindult valamiféle parkosítás és fásítás is. Sőt, Szolnokon ekkor már egyre több helyre jutott el a villamos áram, amit a Törvényház épülete előtti, trafóval kiegészített dupla villanypózna, illetve a Megyeháza két sarkán álló oszlopok jeleznek.

Egyszóval Gyula igazán impozáns helyről küldte anzikszát Melánkának, illetve "legmesszemenőbb tiszteletét" kedves hozzátartozóinak. Reméljük, nem hiába, és pár hónappal később Melánka úri kisasszonyból asszony lett Gyula oldalán! Mindenesetre legyünk hálásak nekik, hiszen az ő bimbózó kapcsolatuk is kellett ahhoz, hogy Ragács Gyula felvétele, és ezzel Szolnok főutcájának előző századfordulós felvétele ránk maradjon.