Album



Dilettáns képeslap

2017. március 23.

E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a "Felszabadulási emlékmű" feliratot is kitette.

Közel negyven év távlatából a két dilettánsról persze már semmit sem lehet tudni, elsősorban azért, mert e fekete-fehér képeslap mindenféle kiadói megjelenés nélkül látott napvilágot. A bélyeg, a címzés és a szöveg helyének kijelölésén túl mindössze azt sikerül a bal felső sarokba felírni, hogy 2Szolnok, Galéria és Felszabadulási emlékmű".

Persze nem zárható ki, hogy a hetvenes években már éledező maszek világban, valamelyik ügyes trafikos gondolt egy merészet, és nem a monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap Kiadótól rendelt képeslapokat, hanem maga csinált vagy csináltatott párat. Végül is a korabeli fotós szaküzletekben eleve készültek olyan gyerekportrék, amiknek a hátuljára képeslap formátumot tettek, hogy a boldog szülők szétküldhessék azokat. Tehát a technika megvolt, és kockázat se lehetett túl nagy.

Pedig akár egy szemfülesebb belügyes ezen a postára kerülő képen ki is akadhatott volna. Mert milyen dolog már az első világháborús hősök emlékművét Felszabadulási emlékműnek titulálni, ráadásul abból leginkább csak a megmintázott alak fenekét kiemelni. Kész provokáció. Ami azért a hetvenes évek második felében, amikor éppen a csehszlovák Charta'77 körül ment a hiszti, rosszul is elsülhetett volna. Ha meg abba is belebonyolódnak, hogy a "felszabadulási" emlékműtől éppen mindenki távolodik - ha akarom, menekül -, akkor a propaganda minden elemi alapszabályát megsértették a készítők.

Feltételezem, ha ez a kép valami hivatalos úton vált volna képeslappá, akkor a hátuljára talán az is felkerül, hogy Tiszai hajósok tere. Merthogy az akkor még alig száz esztendős közterület - amit hívtak korábban Erzsébet királynénak, Adynak, Románnak, Szófiának majd egyszerűen csak Erzsébetnek - 1975-ben, Szolnok 900 éves évfordulója alkalmából kapta a mai nevét. Amikor a közel három évtizedig pusztuló és raktárnak használt, 1899-ben épült Zsinagóga már a megyei múzeum kezelésében működő Szolnoki Galériaként funkcionált. Tehát lett volna indok arra, hogy egy jó minőségű fotón örökítsék meg a teret.

A dilettáns fotósnak és kiadónak a mából nézve persze hálásnak is lehet lenni. Merthogy emlékeim szerint a tér 2010-ig nagyjából ugyanígy nézett ki. Túlburjánzó növények, nem túl szép virágágyások, kaviccsal leszórt utak és rideg betonpadok. Ahol nagyobb élet csak akkor volt, amikor a két közeli szakközépiskola diákjai tanítás után tömegesen indultak a város felé, vagy éppen a Galéria tövében bandáztak.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Épülget a Pelikán
Amilyen felesleges presztízsberuházás volt, olyan nehezen is készült el, a majdnem fél évtizeden keresztül épülő Hotel Pelikán, amit a hetvenes évek első felében biggyesztettek a Jászkürt utca kellős közepére. Nagy Zsolt 1973 nyarán örökítette meg az akkor már évek óta zajló, és még évekig tartó kiemelt, szocialista beruházást.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Petőfi Szolnokon
Negyvennégy éve, hogy a szolnoki március 15-ei ünnepségek a mai ÉPFA iskola bejáratánál, Simon Ferenc Petőfi-portréjánál kezdődnek. Ezen kívül három másik arcképe/szobra is van a költőnek a városban. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Petőfi Sándor minden szolnoki látogatására jut egy.

A Szoborpark további képei