Album



Büszke múlt

2016. szeptember 10.

A hosszúra nyúlt XIX. század utolsó pillanatát örökítette meg ez a festett, szolnoki képeslap, amit aztán már a rövid, ám annál viharosabb XX. század első őrületében küldtek Szolnokról Nagyváradra. Ha valamire, akkor a Tisza-partján álló három templomra, mint az el- és befogadás, a vallási és kulturális sokszínűség jelképére ma is büszkék lehetünk a város múltjából.

Az 1910-es évek elején, a Tisza túloldaláról készülhetett ez a felvétel, amit színezés után egy bizonyos K. J. jelentetett meg képeslap formájában 1915-ben, Budapesten. A képen balról jobbra látjuk a XVIII. század közepén épült katolikus Belvárosi Nagytemplomunkat, az 1899-ben átadott izraelita Zsinagógánkat, illetve az 1895-ben elkészült Református Templomunkat. Ez utóbbi kettő között már ott magasodik a mai Sóház és Tiszai hajósok tere sarkán álló Barta-palota, míg a folyóparton olyan földszintes házak sorakoznak, amelyek majd az 1920-as években tűnnek el vagy épülnek át, amikor a partfalat rendezik, illetve az első parkokat itt kialakítják.

A hosszúra nyúlt XIX. század - amely még 1789-ben a francia forradalommal kezdődött és lényegében az első világháború 1914-es kitöréséig tartott - a poros alföldi településből, a viszonylag állandó tiszai átkelőből, a több-kevésbé fontos katonai helyőrségből, vagyis Szolnokból, megyeszékhelyet, mi több, hazai mértékkel is impozáns várost faragott. Lélekszáma sokszorosára nőtt, ipara néhány évtized alatt szinte a nulláról fejlődött világkiállításokon is bemutatható színvonalúvá, iskolák, kórház, színház és számtalan bérház épült, kövezték az utakat, megjelent a vezetékes víz, az áram, a telefon, és csak a kishitűség akadályozta meg, hogy villamos csilingeljen a két vasútállomásunk között.

Talán túlzás, de ennek a hosszú XIX. századnak a második felében Szolnok olyan befogadója és olvasztótégelye volt a közelebbről és távolabbról betelepülő embereknek, mint ugyanebben az időben a messzi Egyesült Államok. Amihez akár az is hozzátehető, hogy ötlet és szorgalom alapján már itt is bárki boldogulhatott. Ebből pedig egyenesen következett a kulturális és vallási sokszínűség, aminek büszke, már a kortársak által is észrevett jelképe volt a Tisza-partján sorakozó, három különböző felekezet híveit fogadó templomok.

Amelyek alig két évtizedig élhették így a virágkorukat.

Mert mire ezt a képeslapot valaki postára adta Szolnokon, már három éve nyakig ültünk a véres és borzalmas XX. század első, és majd a következő évtizedeket meghatározó háborújában. Ami után - hiába készült el közben az Evangélikus Templom - már soha többé nem büszkélkedhettünk így együtt a három templomunkkal, a város vallási és kulturális sokszínűségével. Mert néhány évtizedig ismét üldözni lehetett a más felekezethez tartozókat, aztán pár évig olyan mértékig pusztítani embertársainkat, hogy a Zsinagóga lényegében elvesztette híveit. Majd következett a rövid XX. század - ami szerintem a berlini fal leomlásával, illetve az 1991-es moszkvai puccal véget ért - pár olyan évtizede, amikor egyik templom se állt közel a hatalom szívéhez.

Esténként a Tiszavirág-hídon sétálva, és a belvárost nézve, sokszor eszembe jut ez a képeslap. Talán száz évvel vagyunk a postára adása után, nagyjából egy évszázad választ el bennünket attól az időtől, amikor az elénk táruló képre még annyira büszkék voltak a szolnokiak, hogy képeslapon is hagyták világgá kürtölni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nyakleves utalványozása
A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Küry Albert közterületi emléktáblája
Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.

A Szoborpark további képei