Album



Büszke múlt

2016. szeptember 10.

A hosszúra nyúlt XIX. század utolsó pillanatát örökítette meg ez a festett, szolnoki képeslap, amit aztán már a rövid, ám annál viharosabb XX. század első őrületében küldtek Szolnokról Nagyváradra. Ha valamire, akkor a Tisza-partján álló három templomra, mint az el- és befogadás, a vallási és kulturális sokszínűség jelképére ma is büszkék lehetünk a város múltjából.

Az 1910-es évek elején, a Tisza túloldaláról készülhetett ez a felvétel, amit színezés után egy bizonyos K. J. jelentetett meg képeslap formájában 1915-ben, Budapesten. A képen balról jobbra látjuk a XVIII. század közepén épült katolikus Belvárosi Nagytemplomunkat, az 1899-ben átadott izraelita Zsinagógánkat, illetve az 1895-ben elkészült Református Templomunkat. Ez utóbbi kettő között már ott magasodik a mai Sóház és Tiszai hajósok tere sarkán álló Barta-palota, míg a folyóparton olyan földszintes házak sorakoznak, amelyek majd az 1920-as években tűnnek el vagy épülnek át, amikor a partfalat rendezik, illetve az első parkokat itt kialakítják.

A hosszúra nyúlt XIX. század - amely még 1789-ben a francia forradalommal kezdődött és lényegében az első világháború 1914-es kitöréséig tartott - a poros alföldi településből, a viszonylag állandó tiszai átkelőből, a több-kevésbé fontos katonai helyőrségből, vagyis Szolnokból, megyeszékhelyet, mi több, hazai mértékkel is impozáns várost faragott. Lélekszáma sokszorosára nőtt, ipara néhány évtized alatt szinte a nulláról fejlődött világkiállításokon is bemutatható színvonalúvá, iskolák, kórház, színház és számtalan bérház épült, kövezték az utakat, megjelent a vezetékes víz, az áram, a telefon, és csak a kishitűség akadályozta meg, hogy villamos csilingeljen a két vasútállomásunk között.

Talán túlzás, de ennek a hosszú XIX. századnak a második felében Szolnok olyan befogadója és olvasztótégelye volt a közelebbről és távolabbról betelepülő embereknek, mint ugyanebben az időben a messzi Egyesült Államok. Amihez akár az is hozzátehető, hogy ötlet és szorgalom alapján már itt is bárki boldogulhatott. Ebből pedig egyenesen következett a kulturális és vallási sokszínűség, aminek büszke, már a kortársak által is észrevett jelképe volt a Tisza-partján sorakozó, három különböző felekezet híveit fogadó templomok.

Amelyek alig két évtizedig élhették így a virágkorukat.

Mert mire ezt a képeslapot valaki postára adta Szolnokon, már három éve nyakig ültünk a véres és borzalmas XX. század első, és majd a következő évtizedeket meghatározó háborújában. Ami után - hiába készült el közben az Evangélikus Templom - már soha többé nem büszkélkedhettünk így együtt a három templomunkkal, a város vallási és kulturális sokszínűségével. Mert néhány évtizedig ismét üldözni lehetett a más felekezethez tartozókat, aztán pár évig olyan mértékig pusztítani embertársainkat, hogy a Zsinagóga lényegében elvesztette híveit. Majd következett a rövid XX. század - ami szerintem a berlini fal leomlásával, illetve az 1991-es moszkvai puccal véget ért - pár olyan évtizede, amikor egyik templom se állt közel a hatalom szívéhez.

Esténként a Tiszavirág-hídon sétálva, és a belvárost nézve, sokszor eszembe jut ez a képeslap. Talán száz évvel vagyunk a postára adása után, nagyjából egy évszázad választ el bennünket attól az időtől, amikor az elénk táruló képre még annyira büszkék voltak a szolnokiak, hogy képeslapon is hagyták világgá kürtölni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hölgy fehérben
Biztos vagyok abban, hogy a kép előterében látható fehérruhás hölgy később került a fotóra, mint azt, az akkori Gorove úton exponálták. Azt kell gyanítanom, hogy a megyeháza sarkánál állók sem voltak eredetileg ott, viszont a fát metsző munkások igen.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei