Beszámoló mozaik

2014. október 11.

Az ehhez a képeslaphoz felhasznált kilenc fotóból nyolcat önálló anzikszként is ismerek. A jobb alsó fotó azonban nemcsak azért kakukktojás, mert nekem nincs meg, hanem mert az első képen látható épületet ismétli. Olyan ez a lap, mint egy tabló a hatvanas évek sikereiről.

Ha valaki korábban még nem járt Szolnokon, és mondjuk 1971. június 16-án ugyanúgy megkapott egy ilyen képeslapot, mint az itt bemutatott anziksz címzettje, akkor nyugodtan gondolhatta a városunkról, hogy itt bizony minden elpusztult a háborúban, és csak modern épületek vannak. Avagy lehetett megengedőbb, és ránézett, hogy lám-lám, mennyi minden épült az utóbbi években, ebben az alföldi városban. Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy ennek a mozaik képeslapnak az összeállítóját motiválta-e a hatvanas években elkészült, új szolnoki épületek bemutatása.

A bal felső és a jobb alsó sarokban a Tisza-parton, a vízirendőrség közelében lévő, egykori városi kollégium épületét láthatjuk, mindkét esetben gondosan belekomponálva a képbe a sétányt. Az, hogy a fotók a hatvanas években készültek nemcsak az igazolja, hogy 1971 kora nyarán adták postára ezt a lapot. Hanem az is, hogy ha a bal felső képet alaposabban megnézzük, láthatjuk, hogy a távolban, a Tiszaparti Gimnázium épülete magányos, azaz a Pálfyt még el sem kezdték építeni. A jobb alsó képen is érdemes kicsit keresgélni, hogy mi is hiányzik róla. Egyrészt az évek óta fekete arcúra festett ülő szobor, másrészt a vízirendőrségen túl, a ma főiskolai kollégiumként szolgáló, eredetileg építőipari munkásszállónak épített tízemeletes.

A felső sor második képére persze mondhatjuk, hogy azon csak az egykori bölcsőde és a szolnoki csata emlékműve, szóval semmi újdonság nem látható. Ezt a lapot azonban önálló anzikszként is ismerve pontosan tudhatjuk, hogy 1964-ben készült a fotón az új Tisza-híd a lényeg. A híd felhajtója mellett még az építkezés felvonulási területének el nem tüntetett nyomai látszanak. De érdemes egy pillantást venni az utcai közvilágításra is, illetve elmélázni a gépkocsi forgalom teljes hiányán.

A harmadik kép a mainál sokkal jobb állapotban lévő Tisza Szállót - a város elsőszámú egykori hoteljét, éttermét és rendezvényterét - mutatja. A válogatás egyetlen olyan épületét, ami nem a hatvanas években épült. Bár, ahogy az árkádsor fölött élesen látszó díszítést nézem, nem zárom ki, hogy egy komolyabb renoválás miatt került beválogatásra.

A negyedik képen nem a Baross utcai Hasznos-ház a lényeg, hanem a hatvanas évek elején elkészült MüM iskola, vagyis a 633-as, vagyis az ÉPFA. Az ötödik fotó a Szigligeti színházat ábrázolja az 1964-es felújítás és bővítés után, azaz, amikor az egykori tornyos főfront elé azt a kockát odatették. Ennél is érdemes egy pillanatra a hátteret nézni, ahol még nyoma sincs a város legidiótább helyére épített tízemeletesének, így azt mondhatjuk, hogy a fotó 1964 és 1967 között készült. Azt sajnos nem tudom kivenni, hogy a fotó jobb szélén lévő talapzaton milyen szobor áll, de az alakjából úgy tippelem: még nem az 1989-ig itt állt Lenin helye.

A második sor utolsó képén a Kossuth téri "Fradi" ház, azaz zöld-fehér társasház áll, ami a Kossuth tér nagy átépítésének utolsó előtti teremtménye. Bár itt nem látszik, mert az eredeti fotó jobb szélét levágták, de a fotózás pillanatában még állt a teret Nyugatról eredetileg lezáró Steiner féle kereskedőház, ám az ebbe a válogatásba nem illett.

A hetedik fotó, amin szemből egy Opel, háttal pedig egy Moszkvics parkol, szerintem a Szigligeti utcában készült. Ha jól látom, hogy az utca végén az 1953-ban átadott 1. számú irodaház, azaz a valamikor Néplap székház látható, akkor az Opel a ma az áramszolgáltató ügyfélszolgálatának is helyet adó irodaház előtt áll, azaz ilyen lehetett az épület eredeti homlokzata.

A nyolcadik fotó a hatvanas években Szolnokról kiadott képeslapok leggyakrabban felbukkanó verziója. Az Árkád eszpresszó előtt, a 77 lakásos Kossuth téri bérház mögött, a zsákutcává alakított Magyar utca végén parkoló fekete Wartburgos lap szinte minden gyűjteményben, aukción és antikváriumban megtalálható. Nagyon kíváncsi lennék egyébként, hogy kié lehetett a hatvanas évek első felében ez a szép autó.

Lehet, hogy éppen azé a fotósé, aki e képek többségét készítette, és aki így a hatvanas években épült vagy felújított szolnoki házaknak is emléket állított.