Album



Bálkirálynő farmerban

2017. december 16.

Milyen szép volt a Mária utca sarkán lévő tornyos bérház új korában. Vajon miért van mindenki háttal ezen a képeslapon? Hány nap telhetett el a fotó elkészítése és a képeslap kinyomtatása között? Mit keresett e lap feladója 1914. október 27-én, Szolnokon? Régi ősz a Baross utcán.

Mai állapotában is egészen különleges a Baross és a Mária utca találkozásánál álló bérház. Sarki tornya, kiugró pletykaablakai, bástyát imitáló megoldásai így is kiemelik a százévesnél idősebb szolnoki házak nem túl hosszú sorából. Arra azonban csak ez a képeslap döbbentett rá, hogy milyen gazdagon díszített lehetett eredetileg a homlokzata. Kicsit szecessziós, kicsit Kós Károly stílusára emlékeztető, mindenesetre látszik: a korabeli beruházók és mesterek megadták a módját a küllemnek is. Érdemes egy pillantást vetni az ablakok körüli stukkókra, a párkányokon végigfutó virágtartókra, a sarki torony kilátszó fa gerendáira. Az eredeti cseréptetőről nem is beszélve, ami magában is felér néhány mesterség címerével. Hogy mindennek a szépségnek mikor és miért kellett elpusztulnia nem tudom, de őszintén remélem, eljöhet még az az idő, amikor eredeti homlokzatával pompázhat ez a ház, ami most olyan, mintha a bálkirálynőt farmer-póló összeállításba bújtatták volna.

Nincs kétségem afelől, hogy Gerő Ignácz is emiatt jelentette meg ezt a képeslapot. Jól látszik ugyanis, hogy a mai Madách utcai zebra helyén úgy állította fel az ismeretlen fotós a kameráját, hogy ez a csodálatos épület a lehető legteljesebb mértékben ráférjen a képre. Talán az építtetők, esetleg az építők, vagy éppen a földszinti üzlethelyiségeket elfoglalók ösztökélésére. Nem minden felirat vehető ki pontosan, de Deutsch Ernő, illetve a Magyar Általános Kőszénbányák beazonosíthatóak, a portálok alapján még legalább másik három kereskedés mellett.

Ezért is fordulhatott elő, hogy egy olyan fotó született Szolnok főutcájáról, amin mindenki távolodik a fotóstól. Ilyet a világháború előttről még nem is láttam. Ami a mából nézve leginkább azért sajnálatos, mert így csak hátulról látható a korabeli hétköznapi viselet. A fekete vagy kockás vállkendő - feltételezem, ekkor még az életkorra utalt a színessége -, a terebélyes szoknya és a fejkendő. Amilyet az egyik nő hátán lógó kannák alapján a dolgozó, esetleg éppen a szolnoki piacról hazafelé tartó asszonyok hordhattak. Akik talán épp a vasútállomás felé tartottak.

Amennyiben tippelnem kellene, azt mondanám, az is előfordulhat, hogy nem sokkal 1914. október 27-e, azaz e képeslap postára adása előtt. Ha ugyanis a szemünk végigfut a Baross utcán, a homályból kirajzolódik a polgári fiúiskola, tornyos sziluettje. Ezt ugye 1912 és 1914 között építették, és mivel a fák félig lehullott lombja és a ruházat alapján ez egy őszi felvétel, vagy 1913, vagy 1914 kora őszén dolgozhatott a fotós. Amibe az is belefér, hogy a kép elkészülte után nem sokkal Gerő Ignácz piacra dobta legújabb képeslapját, aminek akár az elsők között postára adott példánya lehet az itt bemutatott darab.

Ezt pedig egy Szolnokon várakozó vagy éppen csak átvonuló, bécsi illetőségű katona vásárolhatta meg, hogy frontról jövet vagy oda tartva üzenjen az otthoniaknak. Bár nehezen olvasható a 113 éves ceruzaírás, talán az is feltételezhető, hogy egy hátrahagyott fiatal hölgynek üzent Szolnokról a kedvese. Akit nem hinném, hogy különösebben érdekelt a szolnoki Baross utca. Ám hála az anzikszának, megőrződött egy régi ősz a szolnoki Baross utcán.

Egy fotó, ami a mai szolnokiaknak arról is mesél, hogy a Hősök tere sarkán milyen földszintes ház állt ott, ahol jelenleg az Amadeus Rádiónak is otthont adó kétemeletes társasház áll. Sőt, ha nem tévedek a sarkán tetőkorlátokkal díszített épület a mai ház építéséig a helyén volt, ráadásul bizonyos elemeit még át is örökítették. De mesél ez a képeslap arról is, hogy a Fehérkereszt patikának otthont adó, komor, vöröstéglás ház a Kápolna utca sarkán ugyancsak az első világháború előtt épült, míg a túlsó sarkon álló Hasznos-ház csak valamikor a húszas években, hiszen ezen a felvételen még nem látható. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a Zrínyi utca sarkán lévő földszintes épületről sem, ami e képeslap tanúsága szerint ugyancsak túl van a századik évén. Miként az Ostor utca sarkán álló, ezen a felvételen magas tetőszerkezetével kiemelkedő, egykori szecessziós üzlet is, amiben jelenleg munkaruházati bolt működik, nekem viszont talán örökre Rodeó marad.

Vajon 113 év múlva meg tudjuk mutatni a Baross utcának ezt a részét egy "régi" fotón? Milyen lesz akkor ez a lecsupaszított, valaha pazar díszítésű sarki ház? És, ha lesz kézbe vehető fotó a Mária utca elejéről, a mai viseletről mit fognak gondolni az utódaink? Néha sajnálom, hogy ma már nem készülnek ilyen képeslapok Szolnokról.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Damjanich előtt rövidnadrágban
Ez a fotó 1912 nyarán készülhetett Szolnokon. Radnai Béla az év március 19-én felavatott Damjanich-emlékműve látható rajta, illetve a művésztelep fái mögött a Vártemplom. Meg egy rövidnadrágos kisfiú egy férfival. Lehet, hogy nem véletlenül maradtak meg a szolnoki Kissné képeslapján.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.

A Szoborpark további képei