Album



Automataemlékek

2017. február 18.

Ha már mindenhol megosztottuk Bauer Sándor Fortepan.hu-ra felkerült 1975-ös szolnoki fotóját úgy, mintha kincskeresőként bukkantunk volna rá, talán vehetjük a fáradságot, hogy megemlékezzünk a kép készítőjéről és a fotó születésének körülményeiről is. Mindkettő van olyan érdekes, mint a kép. Bár kicsit bonyolultabb, mint csak osztogatni ezt a 42 éves felvételt.

A nagyszerű Fortepan.hu oldalon Szolnokra keresve, az 1975-ös évnél bukkanhatunk a címlapra kitett színes képre. Illetve a párjára, amin emberek nélkül láthatjuk ugyanazokat az élelmiszer-automatákat, amelyek előtt az iskolás lányok, illetve az apa és két fia "pózolnak". Szerintem nincs olyan harmincon túli szolnoki, vagy környékbeli, aki ne tudná azonnal, hogy a két fotó a Vasútállomás utascsarnokában, az aluljáróba vezető lépcső és a váróterem között készült. Ott ahol ma padok sorakoznak, és egy reklámfelirat díszíti a gépek helyén lévő falfelületet (a mai kép nem a Fortepan.hu-ról való). Talán kijelenthetjük, hogy a néhai automatasor a Kádár-kori Szolnok egyik legendás pontja volt.

A hetvenes-nyolcvanas években nem nagyon lehetett olyan helybéli vagy környékbeli srác, aki ne "automatázott" volna a Vasútállomáson. Ami nagyjából annyit tett, hogy az előre megszerzett, rézszínű kétforintosokkal ne próbáltunk volna édességet, szendvicset vagy valami hűsítőt - speciális korabeli szó - megszerezni ezekből az automatákból. Ez úgy történt, hogy először bedobtuk a "bélásokat", ha szerencsénk volt és nem nyelte el a masina, akkor rideg, műanyag gombokat nyomkodva választottunk a kínálatból, majd a masina belsejében körbeforgó szerkezet a nyíláshoz fordította a kiszemelt terméket, mi pedig egy kinyíló ajtócskán kiemelhettük azt. Mint látszik, rengeteg hibalehetőséget tartogatott a rendszer. Ráadásul nosztalgikus hangulatban is bevallhatjuk, hogy nem a legfrissebb termékeket kínálta a szerkezet. A magam részéről mégsem tudtam ellenállni például a nejlonba csomagolt, talán piros feliratos Utasellátó csokis rúdnak. És lehetett az bármilyen szörnyű, nem tagadhatom, hogy a különlegesség, a városi, a "világvárosi" életérzés gyerekként rabul tudott ejteni.

Ezeket az étel- és italautomatákat egyébként az 1948-ban létrehozott Utasellátó vállalat üzemeltette. Természetesen nemcsak Szolnokon, de minden nagyobb városban és a nagy budapesti pályaudvarokon is voltak ilyenek. Ez utóbbi helyeken persze jóval több, így talán a választék is nagyobb lehetett. Úgy tippelem, hogy Szolnokra 1975-ben érkezett meg ez a szolgáltatás - ha tévedek, nyugodtan javítsanak ki -, az új állomás "ékességeként" helyezték el a berendezéseket.

Amiket Bauer Sándor nem véletlenül örökített meg. Az 1931-ben született és 2009-ben elhunyt fotóriporter - tehát véletlenül sem tévesztendő össze az önmagát 1969-ben a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtó fiúval -, a Magyar Távirati Iroda (MTI) örökös tagja ugyanis 1957-től a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátás című lapjánál (is) dolgozott. Ebben a minőségében pedig az volt a dolga - közel három évtizeden keresztül -, hogy a hazai vendéglátás sikereit, eredményeit, kicsit propagandisztikusan megörökítse. Mint a halálakor megjelent méltatásokból tudható, életművében - főleg a negyvenes és ötvenes évekből - nagyon sok történelmi felvétel is található, illetve már nyugdíjasként sokat tett azért, hogy az MTI történeti archívuma rendezetten meneküljön meg.

Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a Fortepan.hu-n megjelent két fotót Bauer Sándor a Vendéglátás című lapnak készítette, illusztrálandó az új Szolnok Vasútállomás Utasellátós egységeit (erre utal az étteremről készült, ugyancsak 1975-ös felvétele). A magam részéről azt sem zárnám ki, hogy a felvétel szereplői - a két lány és az apa meg a fiai - nem véletlenül arra járó fogyasztók, hanem éppúgy a fotózás miatt érkeztek, mint ahogy emiatt csillog olyan fényesen a csarnok műkő padlója is.

Ennyi év távlatából, annak ellenére lettek kordokumentumok ezekből a képekből, hogy a szolnoki Vasútállomás nem sokat változott, csak kopottabb lett. A lányok ruhái, a merész miniszoknya, a bőszárú kockás nadrág, és főleg az iskolaköpenyek - amit még a nyolcvanas évek végén is kötelező volt viselni - a mából nézve szinte hihetetlenek. De érdemes a távolban feltűnő MÁV-kukán, a pénztárak előtti kőpadokon, vagy éppen a csarnok nagy órájának elmerengeni. Mindez 1975-ben maga volt a modernség, a jövőbe mutatás és egy kicsit a csoda.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Vörös csillag a városházán
Biztos, vannak még olyanok, akiknek személyes emlékeik lehetnek az akkori szolnoki tanácsháza tetején lévő hatalmas vörös csillagról. Létéről már sokszor hallottam, de fotón most először találtam meg ezen a legalább hatvan éves képeslapon.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A világ egyetlen Baumhorn-szobra
A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.

A Szoborpark további képei