Album



Automataemlékek

2017. február 18.

Ha már mindenhol megosztottuk Bauer Sándor Fortepan.hu-ra felkerült 1975-ös szolnoki fotóját úgy, mintha kincskeresőként bukkantunk volna rá, talán vehetjük a fáradságot, hogy megemlékezzünk a kép készítőjéről és a fotó születésének körülményeiről is. Mindkettő van olyan érdekes, mint a kép. Bár kicsit bonyolultabb, mint csak osztogatni ezt a 42 éves felvételt.

A nagyszerű Fortepan.hu oldalon Szolnokra keresve, az 1975-ös évnél bukkanhatunk a címlapra kitett színes képre. Illetve a párjára, amin emberek nélkül láthatjuk ugyanazokat az élelmiszer-automatákat, amelyek előtt az iskolás lányok, illetve az apa és két fia "pózolnak". Szerintem nincs olyan harmincon túli szolnoki, vagy környékbeli, aki ne tudná azonnal, hogy a két fotó a Vasútállomás utascsarnokában, az aluljáróba vezető lépcső és a váróterem között készült. Ott ahol ma padok sorakoznak, és egy reklámfelirat díszíti a gépek helyén lévő falfelületet (a mai kép nem a Fortepan.hu-ról való). Talán kijelenthetjük, hogy a néhai automatasor a Kádár-kori Szolnok egyik legendás pontja volt.

A hetvenes-nyolcvanas években nem nagyon lehetett olyan helybéli vagy környékbeli srác, aki ne "automatázott" volna a Vasútállomáson. Ami nagyjából annyit tett, hogy az előre megszerzett, rézszínű kétforintosokkal ne próbáltunk volna édességet, szendvicset vagy valami hűsítőt - speciális korabeli szó - megszerezni ezekből az automatákból. Ez úgy történt, hogy először bedobtuk a "bélásokat", ha szerencsénk volt és nem nyelte el a masina, akkor rideg, műanyag gombokat nyomkodva választottunk a kínálatból, majd a masina belsejében körbeforgó szerkezet a nyíláshoz fordította a kiszemelt terméket, mi pedig egy kinyíló ajtócskán kiemelhettük azt. Mint látszik, rengeteg hibalehetőséget tartogatott a rendszer. Ráadásul nosztalgikus hangulatban is bevallhatjuk, hogy nem a legfrissebb termékeket kínálta a szerkezet. A magam részéről mégsem tudtam ellenállni például a nejlonba csomagolt, talán piros feliratos Utasellátó csokis rúdnak. És lehetett az bármilyen szörnyű, nem tagadhatom, hogy a különlegesség, a városi, a "világvárosi" életérzés gyerekként rabul tudott ejteni.

Ezeket az étel- és italautomatákat egyébként az 1948-ban létrehozott Utasellátó vállalat üzemeltette. Természetesen nemcsak Szolnokon, de minden nagyobb városban és a nagy budapesti pályaudvarokon is voltak ilyenek. Ez utóbbi helyeken persze jóval több, így talán a választék is nagyobb lehetett. Úgy tippelem, hogy Szolnokra 1975-ben érkezett meg ez a szolgáltatás - ha tévedek, nyugodtan javítsanak ki -, az új állomás "ékességeként" helyezték el a berendezéseket.

Amiket Bauer Sándor nem véletlenül örökített meg. Az 1931-ben született és 2009-ben elhunyt fotóriporter - tehát véletlenül sem tévesztendő össze az önmagát 1969-ben a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtó fiúval -, a Magyar Távirati Iroda (MTI) örökös tagja ugyanis 1957-től a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátás című lapjánál (is) dolgozott. Ebben a minőségében pedig az volt a dolga - közel három évtizeden keresztül -, hogy a hazai vendéglátás sikereit, eredményeit, kicsit propagandisztikusan megörökítse. Mint a halálakor megjelent méltatásokból tudható, életművében - főleg a negyvenes és ötvenes évekből - nagyon sok történelmi felvétel is található, illetve már nyugdíjasként sokat tett azért, hogy az MTI történeti archívuma rendezetten meneküljön meg.

Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a Fortepan.hu-n megjelent két fotót Bauer Sándor a Vendéglátás című lapnak készítette, illusztrálandó az új Szolnok Vasútállomás Utasellátós egységeit (erre utal az étteremről készült, ugyancsak 1975-ös felvétele). A magam részéről azt sem zárnám ki, hogy a felvétel szereplői - a két lány és az apa meg a fiai - nem véletlenül arra járó fogyasztók, hanem éppúgy a fotózás miatt érkeztek, mint ahogy emiatt csillog olyan fényesen a csarnok műkő padlója is.

Ennyi év távlatából, annak ellenére lettek kordokumentumok ezekből a képekből, hogy a szolnoki Vasútállomás nem sokat változott, csak kopottabb lett. A lányok ruhái, a merész miniszoknya, a bőszárú kockás nadrág, és főleg az iskolaköpenyek - amit még a nyolcvanas évek végén is kötelező volt viselni - a mából nézve szinte hihetetlenek. De érdemes a távolban feltűnő MÁV-kukán, a pénztárak előtti kőpadokon, vagy éppen a csarnok nagy órájának elmerengeni. Mindez 1975-ben maga volt a modernség, a jövőbe mutatás és egy kicsit a csoda.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Még állt a szép híd
Bízom benne, hogy a blogSzolnok olvasóinak a hely megjelölése nélkül is egyértelmű, hol készült ez a képeslappá lett felvétel. Aminek az igazi érdekessége egyrészt a háború előtti tiszai strand megörökítése, másrészt, hogy amikor ezt a lapot postára adták, a szép szolnoki híd már nem létezett.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Megmentőnk emléke
"Magyarország megmentőjeként" is emlegetik Benedetto Odescalchit, aki XI. Ince pápaként sokat tett a török kiűzéséért. Ennek ellenére az országban egy tér, utca, szobor és a szolnoki dombormű hirdeti közterületen az emlékét. Ez utóbbi egyben Szolnok egyetlen pápának állított emléke is.

A Szoborpark további képei