[Ajánlom]

Tabáni vallomások

2019. augusztus 26.

Ha lenne időgép, akkor visszamennék ötven-hatvan évet, hogy az esetleges veszélyekkel dacolva sétálhassak a szolnoki Tabánban. Időgép nincs, viszont a Szolnoki Galériában szeptember végig látható kiállítás "katalógusa" valami hasonlót kínál: olvasása közben visszarepít a múltba.

A nyár elején már írtam a Tabán (p)anno című nagyszerű kiállításról, ami szeptember 30-ig még megtekinthető a Szolnoki Galériában. A két szintet elfoglaló tárlat Szolnok mára csak nevében fennmaradt, egyébként egyetlen háza kivételével teljesen eltűnt, több száz éven át létező városrészét mutatja be. Megidézi többek között a hely középkori múltját, az elmúlt másfél évszázad iratokkal is igazolható lakosságát, és természetesen a Tabán festőkre gyakorolt hatását. Szerintem az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb helytörténeti, időszaki kiállítása.

Amihez kapcsolódóan a Damjanich János Múzeum kiadásában és Kaposvári Gyöngyi szerkesztésében egy kiállítási katalógusnak is beillő, ám annál jóval többnek tekintendő kötet is megjelent Tabán (p)anno, tények és vallomások a szolnoki Tabánról címmel. A tizenhárom, elképesztően gazdagon illusztrált dolgozat ugyanis a középkortól kezdve meséli el Szolnok talán legrégebbi lakóövezetének történetét. És nemcsak múzeumi munkatársaktól elvárható tudományos alapossággal, mégis érthetően megírt dolgozatokkal, hanem egykori tabániak szívszorítóan személyes emlékezéseivel is. A kötet egyik legnagyobb érdeme, hogy a szűk 170 oldalon nem akar egy visszahivatkozható, akadémiai színvonalú monográfia lenni, inkább közérthető, szerethető történetek gyűjteménye. És, ha már az előző bekezdés végén azt írtam, hogy a Tabán (p)anno az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb helytörténeti kiállítása, akkor a hasonló címmel kiadott könyvre is ilyesmit kell mondanom: nagyon régen jelent meg Szolnokról ehhez fogható helytörténeti kötet. Aminek minden lokálpatrióta könyvespolcán ott kellene lennie.

Számomra rendkívül izgalmas volt olvasni Gulyás Katalin Külváros a belvárosban, avagy kis tabáni tér- és társadalomrajz című dolgozatát, aminek segítségével szinte benyithatunk a városrész házainak kapuin, és szembejönnek az egykor ott lakó iparosok, földművesek, halászok vagy éppen kishivatalnokok. Nagyon jó szerkesztői érzékre vall, hogy a kötet közepén, ezt követik az egykori tabániak visszaemlékezései. Így ha már belépünk a kiskertekbe, nemcsak azt tudjuk, mivel foglalkoznak az ott lakók, de azt is, miként telnek a szürke hétköznapok, hogyan ért össze a munka, a család és a lakhatás. Gyönyörű személyes történetek, amelyek mindegyike után rám tört a vágy, hogy jó lett volna legalább csak egyszer szaladgálni a zegzugos Tabánban.

A városrészben, ami nagyjából fél évszázada esélyt kaphatott volna arra, hogy Szolnok turisztikai mágnese legyen, megőrződjön és ne csak egy kiállítás vagy egy könyv lapjain lehessen megidézni. De Szolnok nem élt ezzel a lehetőséggel, mert egy falucskának nem lehetett helye a modern nagyváros közepén. Sirathatjuk. És talán az utolsó pillanatban összeállított kiállítás és könyv révén emlékezhetünk rá. Sajnálva, hogy nincs időgép, de örülve, hogy van Damjanich Múzeum.

(A felhasznált fotók a Tabán (p)anno - Tények és vallomások a szolnoki Tabánról című kötetből valók - Damjanich Múzeum, Szolnok, 2019.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Egy szolnoki építkezés fotója
A korabeli újsághírek szerint Szolnok második tizennyolcemeletes lakóházát 1969 őszén kezdték építeni, és első lakói a következő év karácsonyán már el is foglalhatták a 111 lakást. A mellékelt kora nyári kép alapján nem nagyon értem, hogy fél évig mi történt az akkori Vöröscsillag út végén.

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kátay Endre emléktábla
Véletlenül bukkantam az Alcsi városrészben lévő Tulipán kocsma falán Kátay Endre színművész emléktáblájára, amiről kiderül, hogy a nagyszerű színész Szolnokon született. Február 23-án talán friss koszorú is kerül a tábla alá.

A Szoborpark további képei