[Ajánlom]

Színész Eldorádó

2023. október 09.

Ahogy elkezdődött a Szigligetiben az előadás, elengedtem a filmváltozatot, a Magyar Copperfield pedig csak segítette a megértést. A szolnoki Eldorádó szuverén produkció. Elsőrangú színészi alakításokkal. Zelei Gábortól Pertics Villőn át Radó Deniseig és Molnár Lászlóig.

Zelei Gábornak talán két-három mondata van az egész előadásban, mégis hatalmasat alakít Tulipánként. Nemcsak jelen van, de ezzel a leginkább szótlan jelenléttel megformálja a kétes előéletű gengszter karakterét, aki kenyéradójáért mindenre képes. Zelei arcjátéka, tekintete, mozdulatai sokkal többet elmondanak, mint bármennyi monológ. Már a Lila akácban is parádés mellékszereplő Angelusz papaként, de Tulipánként az a minimum, hogy valaki felterjessze a Gobbi Hilda által alapított, a hazai színházi epizódszereplőknek adható Aase-díjra.

Ónodi Gáborral együtt. Aki több szívbe markoló kis monológgal - például a beteg kisfiú ágya felett - formálja meg a sánta Bercit. Ónodi figurájáról nagyjából az előadás közepén vált számomra egyértelművé - ami az Eldorádó Bercijéről eddig nem jött le -, hogy Monori és felesége tulajdonképpen a családja, a nehéz természetű piaci kereskedő pedig az egyetlen, aki a maga módján emberszámba veszi nyomorult lényét. Ónodi Gábor úgy marad benne végig a gazdájáért "inkább meghaló" karaktere építésében, hogy nagyon sok jelenetben ő az unterman, a poén indítója vagy lecsapója Molnár László Monorija mellett. Gyönyörűen elvégzett kemény meló.

A zseniális mellékszereplők között ki kell emelni az utóbbi időben, a szolnoki színházban valamiért keveset látott, Marikát alakító Pertics Villőt. Megalázott, koszos, kis verébként érkezik a színpadra, hogy aztán fokozatosan az apja világából menekülni akaró, de valahol az apját mégiscsak szerető, érte aggódó elegáns asszony váljon belőle. Pertics Villő karaktere teszi meg a legnagyobb utat a darab során, neki kell a legtöbbet változnia, amit kiválóan old meg a fiatal színésznő.

Hosszú sorokat kellene szentelni Gombos Juditnak, a kommunistává lett kereskedőnek, Polgár Kristófnak, a rablóból rendőrré lett Monori-tanoncnak, vagy éppen Tárnai Attila Tarzanjának, Mészáros István Pulcher csak kétszer feltűnő Skultétijának, és a hasonlóan csak két jelenetben Nyikolajt megformáló Vándor Attilának. "Eldorádó jelentése: paradicsomi hely, paradicsom, kánaán (...)" Ez áll a szolnoki előadás műsorfüzetének második oldalán, amit a szolnoki Eldorádó bemutatója után újra elolvasva nem tudtam nem a színészekre érteni. Nekem úgy tűnt, paradicsomi körülmények közé kerültek, és paradicsomi állapotokat teremtettek. Maguknak és a nézőknek, azaz a színháznak.

Leginkább természetesen Molnár László, mint Monori és Radó Denise, mint Monoriné Rózsika. A pénz és az Isten imádatának két szélsősége, akiket a gyerek - az unoka - mégis összeköt, és a maguk módján bármire hajlandóak érte.

Molnár László szinte végig a színen van. Egyértelműen tőle és miatta halad előre a darab, és miközben jellegzetesen molnárlászlósan alakítja a dörzsölt, kibírhatatlan kereskedőt, egyetlen pillanatra sem teremt Eperjes-hiányérzetet. Minden bizonnyal jórészt neki is köszönhető, hogy nem tört rám a film hiánya, vagy eszembe se jutott ahhoz hasonlítgatni a szolnoki Eldorádót. Molnár László a tavalyi Egy lócsiszár virágvasárnapja címszerepe után ismét megmutatja, hogy jelenleg ő a szolnoki társulat vezetőszínésze, első számú drámai mestere.

A színésznők között pedig Radó Denise, akit elsőre alig lehet megismerni Monorinéként. Egészen hihetetlen, hogy egyik nap a Lila akác dámája Bizonyosné Nagyságos asszonyként, másnap meg ez az istenfélő, az urától tartó, de olykor azt mégis irányító, egyszerű Teleki téri asszony. És ezt a kettőt egyszerre is próbálta. Nem tudok mást mondani: hihetetlen. Elképesztő szélsőségek bejárása néhány napon belül. Igazi színészi bravúr. Monoriné egy másik női karakter, amelyből valószínűleg sokkal több volt ebben az országban, mint Bizonyosnékból. Talán ezért is hangzott el a premier végén a mellettünk ülő szépkorú hölgyek egyikétől: "hát, ilyen volt az életünk".

Be kell vallanom, féltem a szolnoki Eldorádótól. Egyrészt az író által 1988-ban rendezett filmváltozat Eperjessel, Andorai Péterrel, Pogány Judittal, Eszenyi Enikővel számomra olyan alapmű, amit évente legalább egyszer látnom kell. Másrészt a 2020-ban megjelent önéletrajzi regényben, a Magyar Copperfieldben szinte az egész történet újra előkerül számtalan kiegészítéssel és mellékszállal - letehetetlenül. Tehát színpadon harmadik verzióban várt rám Bereményi Géza gyerekkora, ráadásul egy olyan román rendező (Sorin Militaru) interpretálásában, akinek azért nincs a vérében, a bőre alatt mindaz, ami az Eldorádót közös magyar élménnyé teszi. Nem mondom, hogy a rendezés minden ízében tökéletes lett - a második felvonásban a szotyizós jelenetsor kifejezetten hosszú és céltalan -, de nem csalódtam. Az első pillanattól az utolsó Lugosi Claudia dalig lebilincselt, magával vitt és az agyamat használta a szolnoki Eldorádó. Pont úgy, ahogy egy jó drámától elvárom.

(Az illusztrációk a Szolnoki Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Egy hely, két kép, két kor
Van két képeslapom, amelyekhez - szerintem - ugyanarról a tekercsről származó fotókat használtak. Tulajdonképpen a szolnoki evangélikus templomot ábrázolják, csak más kivágásban. És más képaláírással. Igaz, a kiadás között eltelhetett legfeljebb négy év.

Az Album további képei
 

AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú (?) Krisztus
Szomorú, búsuló, merengő, bánkódó, ülő? Valószínűleg ez az a szobrunk, aminek több neve van, mint amennyi tényszerű adatot ismerünk a születéséről. Az biztos, hogy nem a legöregebb köztéri alkotásunk, ugyanakkor a legrégebb óta ugyanazon a helyen álló.

A Szoborpark további képei