[Ajánlom]

Radó

2011. november 18.

Vannak olyan meghatározó jelentőségű tanárok, akiket a tudásukból adódó tiszteletünk okán csak vezetéknevükön emlegetünk. Aki valami módon részese lehet a Szolnokon zenére megelevenedő debreceni kollégiumnak, az talán magába felvés egy újabb ilyen nevet az élet nevű iskola mesterei közé. Radó.

Móricz Zsigmond Lény jó mindhalálig című regénye világirodalmi léptékű alapmű. A belőle Kocsák Tibor és Miklós Tibor által írt musical azonban magyar viszonylatban is csak gyenge középmezőny, ami rég a feledés homályába merült volna, ha nincsenek kereskedelmi médiumok és előadókat sztároló marketing.

Ahhoz, hogy egy ilyen gyenge tervből biztos alapokon álló, erős építmény szülessen a színpadon - azaz ne bukás, hanem tomboló siker legyen az eredmény -, kellenek az olyan rendezők, mint amilyen Radó Denise.

Bátor vállalkozás amatőrökkel - főleg gyerekekkel - színházat csinálni. Belőlük csak akkor válhatnak szereplők, ha a kezüket fogó rendezőnek határozott elképzelése van a darabról, ha akar vele valamit mondani, és ehhez megtalálja a játékkal megelevenedő szavakat. Amikor Nyilas Misi keze elindul Török János keze felé, de a két tenyér mégsem ér össze, vagy amikor Bella és Török duettjében életre kel a velencei festmény, vagy, ahogy a kollégium igazgatója egyetlen jelenetében összefoglalja a pedagógus szakma lényegét, elállhat a lélegzetünk, hátra dőlhetünk, hogy igen: Radó tudta, mit akar.

És ennek köszönhetően a színpadot elözönlő gyereksereg nem elbitangoló osztály, hanem óramű pontossággal működő színészgárda, akikre épülhet a darab, akikre építkezhetnek a profik. A korcsolyapályás forgatag a tanítványok - a szereplők - és az egy életre nyomot hagyó tanár - Radó Denise - együttműködésének, egymásra találásának, közösségének olyan pillanata, ami eszenciája mindannak, ami a Légy jó mindhalálig apropóján a Szigligeti falai között történt, és sok estén, sok emberrel még történni fog.

Lehet, hogy a premieren Nyilas Misit játszó Szekeres Ferenc Gergő nem énekel olyan tisztán, mint annak idején Szinetár Dóra, de a szolnoki kisfiúról minden pillanatában el tudom hinni, hogy ő a debreceni kisdiák. Teljesítménye egyébként is bámulatos, és méltó partnere a kiválóan játszó Karczag Ferenc, Dósa Mátyás és Molnár Nikolett mellett az ismét remekelő Óndoi Gábornak vagy Kertész Marcellának, és a gyerekszereplők közül bámulatos teljesítményt nyújtó Czakó Ádámnak.

Az Apácák, a La Mancha lovagja, a Csupa balláb és a Jézus Krisztus Szupersztár után itt egy újabb olyan Radó Denise alkotás, ami nemcsak hogy szerethető és elvezhető, de arra is választ ad, mi dolga van a rendezőnek egy színházban. És megmutatja, hogy a rendező a keze alól kikerülő darabbal ugyanolyan, egy életre meghatározó személlyé válhat, mint sok nagyszerű tanár. Akiket tiszteletünk és főhajtásunk jeleként ugyanúgy a vezetéknevükön kell emlegetnünk, ahogy mostantól a Radót!

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Lába között a tanács
Ezt a felségsértéssel felérő, valamikor 1966 után készült képet már csak a poén kedvéért sem szabad kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy a fotó úgy mutatja a Kossuth tér városháza felőli oldalát, ahogy már nem sokkal később sem lehetett látni.

Az Album további képei
 

AKB

Apró pusztulás
A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A küzdelem emlékhelye
Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A Szoborpark további képei