[Ajánlom]

Megyeháza és Tisza szálló (is)

2020. szeptember 07.

"Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest százezreket szereztem a vármegyének." E szavak kimondójáról, Küry Albert alispánról is szól Fülöp Tamás Megyeszékhelyből város című, a szerző szolnoki vonatkozású tanulmányait összegyűjtő kötete.

Amennyiben nagyon röviden kellene összefoglalnom, miről szól a Magyar Nemzeti Levéltár egykori megyei intézetét vezető, ma a kecskeméti Neumann János Egyetemet rektorként irányító kutató új könyve, akkor azt mondanám: a szolnoki megyeházáról, egy lelkiismeretes megyei vezetőről és a Tisza szálló építéséről. Miközben igazat mondanék, olyan távol állnék a valóságtól, mint a néhai Zöldfa vendéglőben tartott színi előadások a mai, kortárs drámáktól. Nem is véletlen, hogy a Neumann János Egyetem és a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának közös kiadásában megjelent Megyeszékhelyből város című kötet nyolc tanulmánya közel négyszáz oldalt foglal el, amihez még mintegy hatvanoldalnyi forrásjegyzék társul.

A könyv legnagyobb értéke számomra, hogy megjelenésével, az imént röviden összefoglalt témák legfontosabb írásait immár egy helyen találhatom meg. Mert például a Kossuth utcán álló megyeháza építésének és bővítésének fél évszázados történetét még jó évtizeddel ezelőtt kezdte feltárni és megírni a szerző, hogy aztán három folytatásban lásson napvilágot a Zounuk, levéltári évkönyv lapjain. Már maga ez a három dolgozat megérne egy külön könyvet, hiszen - azt hiszem -, amit a megyeháza és azzal együtt a megye születéséről, illetve első ötven évéről el lehet mondani, azt Fülöp Tamás feltárta. Olyan alapossággal, hogy a dolgozatok szinte minden oldalán nevek, helyek és események sorjáznak, amelyek révén messze nem csak az épületet, de lakóit, használóit és a korabeli várost is megismerhetjük. Ráadásul nemcsak komoly történetek, de olykor megmosolyogtató emberi sztorik is felbukkannak. Nem is tudok szabadulni a gondolattól, hogy milyen fantasztikus lenne hasonló alapossággal megismerni a szolnoki városháza történetét!

A gyűjteményes kötet másik erőssége a fantasztikus lábjegyzetek sora, amelyek szinte önálló könyvet alkotnak. Merthogy legyen szó szinte bárkiről, életművéhez méltó módon hosszabb-rövidebb életrajzban ismerhetjük meg. Köztük bizony sok olyan, egykor fontos és megkerülhetetlennek gondolt személyt is, akikre ma már szerintem a város történetével foglalkozók se nagyon emlékeznek. Ugyanakkor a kötet lábjegyzetei és a végén lévő forrás- és irodalomjegyzék arra is jó, hogy birtokunkba kerüljön szinte minden forrás megnevezése, amelyben Szolnokkal a megyeszékhellyé válástól a második világháborúig foglalkoztak. Nyugodtan lehetne a könyv alcíme, hogy "kis, szolnoki repertórium".

Ugyanakkor nem tudok szabadulni attól, hogy van az ilyenfajta köteteknek egy hatalmas "hibájuk". Megkerülhetetlen, hogy egy-egy jó dolgozat után ne "követelje" az olvasó a folytatást, vagy hasonló életművek feldolgozását. Mert persze nem lehet véletlen, hogy Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye egykori alispánjának életét elképesztő alapossággal, ráadásul két dolgozatban tárgyalja a szerző, ám ezek elolvasása után csak követelni lehet a többi alispán, főispán és polgármester életrajzának hasonló feldolgozását. Mert bár a Küryről szóló dolgozatok is tele vannak hivatkozásokkal, tehát nagyjából kirajzolódik, kik is voltak a kortársaik, ám - Fülöp Tamás két dolgozatának köszönhetően - immár róluk alig, vagy szinte semmit sem tudunk.

Őszintén megmondom, a nyolc dolgozat közül a személyes kedvencem a Tisza szálló építésével foglalkozó, illetve a kicsit annak előzményeként is értelmezhető, az 1925. évi városi kölcsönről szóló munkák. Amelyek részben a megyeháza építésének és bővítésének folytatásaként is értelmezhetőek - hiszen ismét egy szolnoki, de a város határain túl is jelentős beruházásról szólnak -, megrajzolva a település politikai, társadalmi képét is. Miközben olyan alapossággal mesélnek a korabeli városházi csatározásokról vagy éppen a szálloda berendezéseinek beszerzéseiről, mintha mindezek ma történnének. Hozzájárulva, hogy még jobban vérezzen a szívünk a lassan százéves épület mai állapota miatt.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy Fülöp Tamás legújabb könyve egy könnyed olvasmány, ami után két kézzel fognak kapkodni akár csak a város története iránt érdeklődők. Nem, ez egy végtelenül profi, tudományos körökben is büszkén vállalható tanulmánykötet a városról, amihez hasonlóknak talán félévente kellene megjelennie. Már, ha le akarjuk dolgozni a város múltjának megismerésében évtizedek óta felhalmozott tartozásainkat.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nyaralás Szolnokon
Ennek a lapnak a képes oldala azt mutatja, milyen volt a Verseghy park nem sokkal az elkészülte után. Hátlapja pedig arról tanúskodik, hogy a harmincas években a főváros környékéről is jártak nyaralni Szolnokra.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei