[Ajánlom]

Más gyűjteménye

2017. február 06.

Nyári István Nyitott ablakok rózsával alkotása levett a lábamról, ahogy benyitottam a Szolnoki Galéria földszinti kiállítóterébe. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Szolnoknak összeállított kiállítása egyébként olyan, mintha egy gyűjtő megengedné, hogy a kincsei között turkáljunk.

Nyári István alkotása egy hatalmas, fekete-fehér festmény, amit pont a bejárattal szemben helyeztek el, és egy, az emeleti galériákat majdnem átérő, azok közé kifeszített fekete rózsa. Ezek külön-külön is lenyűgözőek, hiszen a képnek olyan mélysége van, hogy szinte beszippant a megfestett bálterembe. A rózsa pedig elképesztő könnyedén lebeg felettünk. Ám belépve az ajtón hirtelen nem tudja eldönteni az ember, hogy az a rózsa hol van. Káprázik a szeme vagy becsapták, benne van a képben vagy sem? Ráadásul nemcsak együtt, de külön is értelmezhetőek, sőt vonzzák a tekintetet, nem lehet eltelni velük.

Nem tudom, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársai - akik a gyűjteményükből válogattak egy kiállításra valót kifejezetten Szolnoknak, a Galériába - csak megdöbbenteni, lenyűgözni akartak a belépéskor, avagy érezték: ebben az együtt és külön alkotásban benne van az egész tárlat üzenete. Ugyanis a "Magán-Közgyűjtemény" címet viselő kiállítás nem egy klasszikus értelemben vett, egységes anyag - sem korszak, sem irányzatok, sem alkotók vagy csoportok tekintetében -, hanem egy sok darabból álló mozaik. Ami, ha akarom, összeáll egy képpé - mint Nyári alkotása bizonyos szögből - viszont, ha akarom, harmincöt művész ötven festménye és szobra egy térben, azonos időben. De leginkább olyan az egész, mintha egy büszke gyűjtő beengedne bennünket féltett kincsei közé, hogy turkáljunk, bámuljunk, irigykedjünk, avagy örüljünk a sok szépségnek.

Nem Nyári alkotása az egyetlen, amelyik egyszerre játszik képpel és tárgyakkal. Szűcs Attila Ólomidő alkotása hasonló elven működik, és nem kevésbé szórakoztató. Azonban a festmény síkjából való kilépés varázslatossága tekintetében Baranyai Levente Periféria I. című munkája viszi a pálmát. Aki még nem látta, annak javaslom, hogy nyisson be a Szolnoki Galéria földszinti ajtaján, és ha már kiszórakozta magát a Nyitott ablakok rózsával című monumentális alkotáson, akkor, de csak is akkor szép lassan forduljon balra. És annak a falnak a közepén meglátja Baranyai alkotását, ami abból a távolságból egy város peremkerületének légi felvétele. Közelebb sétálva azonban kezd elmosódni a kép, majd amikor már majdnem az orrunkat nyomjuk a vászonnak, akkor felkiáltunk: ez meg hogy lehet! Hogyan képes valaki a festéket úgy egymásra építeni - mert nem síkban keni szét -, hogy ezt a hatást érje el? Elképesztő!

És nem ez az egyetlen ilyen alkotás. Vojnich Erzsébet Váli Dezső műterme című képének olyan mélysége van, hogy majdnem beleszédül a néző. Halász Károly Magasles I-II. festményei pedig úgy játszanak a geometriával, hogy gondolatban, térben kezd építkezni a szemlélő. Kelemen Károly Sziklás önarckép teddyvel képe pedig újra csak orrunkra koppint, hogy lám, soha se tessék elfelejteni, mit, milyen távolból és szemszögből érdemes nézni. Bukta Imre Gyöngytyúkot etető férfije előtt - ami nem festmény, hanem egy térplasztika - pedig természetesen nemcsak a szórakoztató különlegessége miatt érdemes elidőzni, hanem a mester miatt is. Aki kapcsán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fehérváriak egy remek kortárs összeállítást helyeztek el a Galériánk földszintjén.

Ami részben folytatódik az emeleten is, ahol a Radák Eszter Eszti körképe mellett inkább a klasszikusok dominálnak. Köztük sok olyan, akik a Szolnoki Művésztelepen is hosszabb-rövidebb ideig alkottak. Például Aba-Novák Vilmos, akinek Köszörűs című festményét láthatjuk, vagy éppen Pólya Tibor, aki pedig egy akttal van jelen. Czóbel, Kádár Béla, Anna Margit, Vaszary János vagy éppen Rippl-Rónai társaságában.

Lehet azt mondani, hogy ez egy eklektikus válogatás. Szerintem inkább szabadjára engedett művészettörténészek szeretetcsomagja, amit így, ebben a formában soha többé, sehol sem láthatunk. De nem elsősorban emiatt érdemes megnézni. Hanem a kiállított darabokért.

(A kiállítás 2017. március 19-ig tekinthető meg a Szolnoki Galériában)


 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Az Album 317. képe
Az ünnepek körüli munka- és szabadnapok átrendezése miatt a blogSzolnok szempontjából ez hétfő szombat. Ha pedig szombat, akkor illik új képet feltölteni az Album rovatba. Éppen 317. alkalommal. Egy olyan képeslapot választottam - szerintem 1908-ból -, ami jól mutatja, mit lehet szeretni ezeken a régi felvételeken.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Szolnoki guanó
Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei