[Ajánlom]

Más gyűjteménye

2017. február 06.

Nyári István Nyitott ablakok rózsával alkotása levett a lábamról, ahogy benyitottam a Szolnoki Galéria földszinti kiállítóterébe. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Szolnoknak összeállított kiállítása egyébként olyan, mintha egy gyűjtő megengedné, hogy a kincsei között turkáljunk.

Nyári István alkotása egy hatalmas, fekete-fehér festmény, amit pont a bejárattal szemben helyeztek el, és egy, az emeleti galériákat majdnem átérő, azok közé kifeszített fekete rózsa. Ezek külön-külön is lenyűgözőek, hiszen a képnek olyan mélysége van, hogy szinte beszippant a megfestett bálterembe. A rózsa pedig elképesztő könnyedén lebeg felettünk. Ám belépve az ajtón hirtelen nem tudja eldönteni az ember, hogy az a rózsa hol van. Káprázik a szeme vagy becsapták, benne van a képben vagy sem? Ráadásul nemcsak együtt, de külön is értelmezhetőek, sőt vonzzák a tekintetet, nem lehet eltelni velük.

Nem tudom, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársai - akik a gyűjteményükből válogattak egy kiállításra valót kifejezetten Szolnoknak, a Galériába - csak megdöbbenteni, lenyűgözni akartak a belépéskor, avagy érezték: ebben az együtt és külön alkotásban benne van az egész tárlat üzenete. Ugyanis a "Magán-Közgyűjtemény" címet viselő kiállítás nem egy klasszikus értelemben vett, egységes anyag - sem korszak, sem irányzatok, sem alkotók vagy csoportok tekintetében -, hanem egy sok darabból álló mozaik. Ami, ha akarom, összeáll egy képpé - mint Nyári alkotása bizonyos szögből - viszont, ha akarom, harmincöt művész ötven festménye és szobra egy térben, azonos időben. De leginkább olyan az egész, mintha egy büszke gyűjtő beengedne bennünket féltett kincsei közé, hogy turkáljunk, bámuljunk, irigykedjünk, avagy örüljünk a sok szépségnek.

Nem Nyári alkotása az egyetlen, amelyik egyszerre játszik képpel és tárgyakkal. Szűcs Attila Ólomidő alkotása hasonló elven működik, és nem kevésbé szórakoztató. Azonban a festmény síkjából való kilépés varázslatossága tekintetében Baranyai Levente Periféria I. című munkája viszi a pálmát. Aki még nem látta, annak javaslom, hogy nyisson be a Szolnoki Galéria földszinti ajtaján, és ha már kiszórakozta magát a Nyitott ablakok rózsával című monumentális alkotáson, akkor, de csak is akkor szép lassan forduljon balra. És annak a falnak a közepén meglátja Baranyai alkotását, ami abból a távolságból egy város peremkerületének légi felvétele. Közelebb sétálva azonban kezd elmosódni a kép, majd amikor már majdnem az orrunkat nyomjuk a vászonnak, akkor felkiáltunk: ez meg hogy lehet! Hogyan képes valaki a festéket úgy egymásra építeni - mert nem síkban keni szét -, hogy ezt a hatást érje el? Elképesztő!

És nem ez az egyetlen ilyen alkotás. Vojnich Erzsébet Váli Dezső műterme című képének olyan mélysége van, hogy majdnem beleszédül a néző. Halász Károly Magasles I-II. festményei pedig úgy játszanak a geometriával, hogy gondolatban, térben kezd építkezni a szemlélő. Kelemen Károly Sziklás önarckép teddyvel képe pedig újra csak orrunkra koppint, hogy lám, soha se tessék elfelejteni, mit, milyen távolból és szemszögből érdemes nézni. Bukta Imre Gyöngytyúkot etető férfije előtt - ami nem festmény, hanem egy térplasztika - pedig természetesen nemcsak a szórakoztató különlegessége miatt érdemes elidőzni, hanem a mester miatt is. Aki kapcsán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fehérváriak egy remek kortárs összeállítást helyeztek el a Galériánk földszintjén.

Ami részben folytatódik az emeleten is, ahol a Radák Eszter Eszti körképe mellett inkább a klasszikusok dominálnak. Köztük sok olyan, akik a Szolnoki Művésztelepen is hosszabb-rövidebb ideig alkottak. Például Aba-Novák Vilmos, akinek Köszörűs című festményét láthatjuk, vagy éppen Pólya Tibor, aki pedig egy akttal van jelen. Czóbel, Kádár Béla, Anna Margit, Vaszary János vagy éppen Rippl-Rónai társaságában.

Lehet azt mondani, hogy ez egy eklektikus válogatás. Szerintem inkább szabadjára engedett művészettörténészek szeretetcsomagja, amit így, ebben a formában soha többé, sehol sem láthatunk. De nem elsősorban emiatt érdemes megnézni. Hanem a kiállított darabokért.

(A kiállítás 2017. március 19-ig tekinthető meg a Szolnoki Galériában)


 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Piac tér a városházzal
A harmincas években készült képeslapon még Piac térként jelölik a mai Kossuth teret. A városháza alatt még üzletek sorakoznak, és ott az a szentháromság szobor is, amit néhányan meg ismét méltó módon szeretnének felállítani.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nepomuki Szent János szobra
A szobor és talapzata is elég rossz állapotban van, holott minden bizonnyal Szolnok második legidősebb ilyen alkotásai. Ráadásul szerintem van néhány fontos - ma is büszkén vállalható - oka, amiért nálunk is szobrot állítottak Nepomuki Szent Jánosnak.

A Szoborpark további képei