[Ajánlom]

Küzdelem egy első filmmel

2019. március 13.

A nézőtéren elsőre azt láttam, hogy van egy jó alapötlet, ami nem jön le a vászonról. Aztán a közönségtalálkozón kiderült, milyen keretek, korlátok között készült Kárpáti György Mór Guerilla című mozija, és megértőbb lettem. A nézők részéről is megérdemel egy lehetőséget egy első film.

Elsőre nagyon nem voltam kibékülve Kárpáti György Mór Guerilla című mozijával. Bosszantott, hogy nem sikerült kibontani a remek alapötletet. Azt, hogy az 1848-49-es szabadságharc bukása után még hónapokig bolyongtak és bujkáltak kisebb-nagyobb honvéd csapatok az országban. Jórészt azért, mert az információhiány miatt gőzük sem volt - talán nem is lehetett - arról, mi történt Világosnál, és annak mi a következménye. Talán a cím miatt is azt vártam, hogy valamiféle "utóvédharcokról" szóló, romantikus, heroikus történetet kapok, amiben hősök lesznek, és talán az is kiderül: tulajdonképpen legyőzhetetlenek vagyunk, vagy legalábbis 170 év távlatából miénk az erkölcsi győzelem.

Ehhez képest a játékidő legalább kilencven százalékában egy erdő mélyén vagyunk. Ahol alig esik szó a nagyjából kéttucatnyi, koszos, rongyos katona között arról, miért is vannak ott. Miért nem mozdulnak, mire várnak és mi fog történni velük. Mintha sok-sok depressziós Robinson Crusoe ücsörögne egymás mellett, akiknek gőzük sincs a holnapról, nem túlélni akarnak, hanem önmagukat elemészteni. Nincsenek hősök, csak egy kicsit flúgosnak tűnő százados, egy testvérpár, akikről érezzük, hogy egymás ellentétei, sőt valami titkot is hordoznak. Meg egy szépséges felcserlány, akibe természetesen a két testvér beleszeret. Hát kell ennél több egy jó kalandfilmhez? Egy szerelmi háromszög, ami ráadásul testvérharc is lehetne. De nem lett.

Viszont elsőre is tetszett, hogy többségében ismeretlen vagy kezdő színészeket kért fel a rendező a nem túl sok szerepre. Mészáros Blanka, a szerelmi háromszög nője bájos és szerethető. A még főiskolás Váradi Gergely főszereplőként első osztályú. Az öccse, Vilmányi Benett nagyon jól hozza a sértődött, sérült testvért. A századost alakító Orbán Levente pedig újabb fontos kockát faragott saját színészi szobrához a Kojot után. És mivel szinte kamarafilm készült, a rengeteg közeli miatt tényleg van alkalma a színészeknek a játékra. A Guerillában - várakozásaimmal ellentétben - nem lovaglós, kardozós hősök szerepelnek, hanem olykor a világról sem tudó lelki sérültek, akiknél fontos volt az arc megmutatása.

Szóval elsőre bosszantott Kárpáti György Mór első játékfilmje. Próbáltam keresni a felmentéseket. Mert tetszettek a gyönyörű, már-már természetfilmbe illő külső képek, az egész mozin végigvonuló hangulat, a hangok, a zörejek, amelyek mind-mind arra utaltak, hogy azért itt mégiscsak egy átgondolt alkotás történt. Amitől ez egy nagyon jó film lehetett volna. Talán ezért is bosszantott, hogy elsőre olyan az egész, mint egy elszalasztott lehetőség.

Aztán eljött a Tisza moziba egy közönségtalálkozóra a fiatal rendező, aki nagyon sok mindent helyre rakott bennem. Például azt, hogy mivel a Guerilla rendkívül kevés pénzből készült, túlzó elvárás volt tehát a részemről lövöldözős, hősöket teremtő háborús filmet várni. És mivel a forgatás kilencven százaléka a szabad ég alatt, egy erdőben folyt, meghatározó lett a rendelkezésre álló tér. Sőt, most már azt is el tudom fogadni, hogy mivel ez egy első film, lehetnek gyermekbetegségei, amit talán kinőhet a rendező, aki a főiskola befejezése után majdnem hat évet várt, hogy megmutathassa, mit tud.

A közönségtalálkozó után se mondanám, hogy a Guerilla egy jó film. De azt se, hogy nem lenne érdemes megnézni. Mert fedezhetők fel benne értékek, ráadásul nagyságrendekkel jobb, mint az idei év eddigi szórakoztatónak szánt magyar filmjei. Talán azért, mert a rendező eleve tudta, hogy neki mások a lehetőségei.

(A film március 15-én 16.00 órától ingyenesen tekinthető meg a Tisza moziban.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok leghíresebb kéménye
Ha festett is a gyárkéményből felszálló füst Szigeti Henrik felvételén, kétség nem férhet ahhoz, hogy a kép 1914. szeptember 20-a, azaz a Szolnoki Cukorgyár Rt. üzemének beindulása után készült. Szűk száz esztendővel a kémény felrobbantása előtt. Persze ez érdekelte legkevésbé e fotót megőrző képeslap feladóját és címzettjét.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Küry Albert közterületi emléktáblája
Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.

A Szoborpark további képei