[Ajánlom]

Különös viszonyok

2017. december 04.

Eltelhet ötven vagy majdnem száz év, változhat a kor és a környezet, a férfi és a nő rejtelmes viszonya örök marad. Két egyfelvonásos, két különös helyzet, két külön térben a Szín-Mű-Helyben, amiket a rendező és Mihályi Győző kötnek össze. Gondolkodtatva kapcsolnak ki.

Szeretem, ha olykor szokatlan helyen mutatnak be színdarabokat. Talán mert egyszer, Németországban, egy felhagyott kenyérgyárban úgy láthattam az Operaház átírt fantomját, hogy a színészekkel együtt, a padlástól a pincéig bejártuk a különös épületet. Ha jól emlékszem, vagy nyolc éve, a Gőzben című előadással volt utoljára ilyen élményem Szolnokon, amit annak idején a Tisza szálló fürdőjében játszottak. Meg is lepődtem, amikor a Szín-Mű-Hely idei második bemutatójára megérkezve azonnal a játéktérben találtam magam. A Szigligeti Színházban szinte minden évadban vendégeskedő Málnay Levente ugyanis úgy döntött, hogy Karinthy Ferenc Dunakanyar című egyfelvonásosát a kicsit átalakított szobaszínházi büfében játszatja el Kertész Marcellával és Mihályi Győzővel.

Be kell vallanom, azzal is nagyon le tudnak venni a lábamról, ha egy előadás nem azzal kezdődik, hogy felmegy a függöny vagy belépnek a szereplők a színre. Nekem kell a ráhangolódás. Márpedig, ha engedjük, Málnay Dunakanyarja jóval az előadás előtt elkezdődik. Részben a nyíltszíni díszlet miatt, amin érdemes kicsit kalandozni: Márka üdítő reklám, Omnia kávéfőző gép, Éva vermut. Nagyjából jelzik, hogy időben hol járunk majd. És, ha ez nem lenne elég, fülelni is érdemes. A hatvanas évek derekának slágerei szólnak diszkréten Szécsi Páltól Kovács Katiig. Szóval mire megjelenik a színen Kertész Marcella, az eszpresszós hölgy és Mihályi Győző, a kalandot kereső férfi, már térben és időben is nagyon jól el vagyunk helyezve.

Így közel egy órán keresztül nyugodtan beleveszhetünk e furcsa pár végtelenül egyszerűnek tűnő, mégis zseniális beszélgetésébe, civódásába, egymásra találásába. Ott lehetünk két ember külön is zajló, mégis egymáshoz érő életében. Karinthy Ferencnek - a nagy Karinthy fiának, a ma színházat vivő Márton apukájának - köszönhetően úgy, hogy miközben két konkrét személy pörgeti előttünk a mindennapjait, sokszor, sokakra ráismerhetünk. Függetlenül attól, hogy ez egy bő ötven éves történet, aminek egy-két momentumát - például a káderezést, a disszidálást - a fiatalabbaknak talán el kellene magyarázni. Egyszerűen azért, mert vannak helyzetek, férfi és női viszonyok, amik öröknek tűnnek, amikről ráadásul nem lehet sms-ben vagy közösségi oldalakon így beszélni. Ehhez színház kell. Jó színház, aminek az alapját az örökérvényű darab, felépítményét az ötletes környezet, malterját a vagány rendező, szépségét pedig a színészi játék adja meg. Úgy repült el az az egy óra, hogy majdnem a szereplők után kiáltottam: hé, beszélgessenek még! Még, mert ez nekem jó.

Persze, volt némi vigasz. A második egyfelvonásos, ami már a Szín-Mű-Hely "színpadára" került. Molnár rajongóként, az egyik legjobbnak tartott Molnár Ferenc darab láttán mégis azt mondom, ezen az estén Karinthy Ferenc viszi a pálmát. Nem azért, mintha a Marsall nem lenne egy fordulatos, szívmelengetően megírt darab. Esetleg a gyönyörű báróné, Molnár Nikolett, a hidegen visszafogott báró, Mihályi Győző vagy a tenyérbe mászó színész, Dósa Mátyás nem lenne szórakoztató. Az égvilágon semmi baj nincs ezzel a különös szerelmi háromszöggel, csak egyszerűen, ha egymás mellé kell raknom a Marsallt és a Dunakanyart, az utóbbi felé billen a mérleg.

Hozzátéve, hogy az este, a férfi és a nő különös kapcsolatában történő kalandozáshoz mindkét darab sokat hozzátett. Mit hozzátett? Gondolkodva kikapcsolt, partnerként szórakoztatott, olyan remek estét adott, amire csak a színház, csak egy jó szobaszínház képes. Addig próbálják megnézni, amíg nem késő!

(Az illusztrációk forrása a Szigligeti Színház honlapja)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Móra a Várkonyiról
A Móra Ferenc úti lakótelepet ábrázoló fotót Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész édesapja készítette valamikor a hetvenes évek közepén a Várkonyi téri toronyház tizenhatodik emeletéről. A kép érdekessége nemcsak a szinte még új lakótelep látványa, hanem a még felfedezhető régi Tabán és a Zagyva túloldalán álló különös épület.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kátay Endre emléktábla
Véletlenül bukkantam az Alcsi városrészben lévő Tulipán kocsma falán Kátay Endre színművész emléktáblájára, amiről kiderül, hogy a nagyszerű színész Szolnokon született. Február 23-án talán friss koszorú is kerül a tábla alá.

A Szoborpark további képei