[Ajánlom]

Kapi api gyermekei

2017. április 19.

Tudták, hogy az ötvenes években, a Zagyván révész dolgozott? A Szegedi Tanárképző Főiskolának pedig szolnoki tagozatot működtetett? Tudja valaki, mikor lett Tallinn Szolnok testvérvárosa? Kaposvári Gyula emlékkönyvet olvastam, azaz nagy öregek között "ücsörögtem".

Kaposvári Gyula, Szolnok polihisztora, kultúra- és tudományszervezője tiszteletére, születésének 100. évfordulóján, tavaly konferenciát rendezett a Damjanich János Múzeum. Mint elhangzott: "a szolnoki múzeumot Dr. Balogh Béla alapította, de Kaposvári Gyula létesítette, valósította meg?. Egy évvel később, kissé titokban, megjelentek a konferencián elhangzottak egy kis kötetben "K. Gy. - Visszaemlékezések Kaposvári Gyulára" címmel. A tizenhárom dolgozat természetesen nemcsak az idén 101 éve született címadóról szól, hanem legalább annyira a visszaemlékezőkről, és rajtuk keresztül Szolnok XX. századi történelmének kevésbé ismert, talán csak helytörténetileg fontos, személyes pillanatairól.

A kis kötet - egy dolgozattól eltekintve - messze nem tudományos értekezések összessége. Sokkal inkább olyan, mintha egy jóízű, anekdotázós, baráti beszélgetésbe csöppentünk volna, ahol bizony elkerekedett szemmel hallgathatjuk, hogy mit mesélnek az előttünk járó korosztályok. Leginkább a hatvanas-hetvenes évek Szolnokáról, amire Egri Mária így emlékezik: "Ma már biztosan tudom, nagyon jó volt akkoriban Szolnokon élni, a múzeumhoz tartozni. Akkoriban még megvolt a Tisza-híd alatt az aranyhomokos szabadstrand, működött a Damjanich uszoda, jazz és cigány élőzenés éttermek, bárok. Ki hinné ma már, hogy egy ideig még sztriptíz is volt Szolnokon."

A legalább egy - de lehet, hogy kettő - generációval fiatalabb olvasónak az álla leesik. Pláne, amikor a visszaemlékezésekben olyan elejtett információkat olvas, hogy az ötvenes években, amikor még csak egy híd volt a Zagyván, a tüdőkórház magasságában révész szállította a szolnokiakat a két part között, pár filléres viteldíjért. Vagy több helyen is visszaköszön az az általam még soha nem hallott információ, hogy az ötvenes-hatvanas években a Szegedi Tanárképző Főiskolának - talán a JuGYu elődje - szolnoki tagozata működött, aminek a kollégiumát a mai múzeum második emeletén helyezték el. Abban az időben, amiről eddig úgy tudtam, Szolnokon nem volt semmiféle felsőoktatás. És bizony ebből a kis kötetből kellett megtudnom, hogy Észtország fővárosával, 1967-ben vettük fel - az azóta kissé elhalványult - testvérvárosi kapcsolatokat.

Őszintén mondom, azoknál a részeknél szégyenkeztem tudatlanságom miatt, amikor arról olvastam, hogy a rendszerváltás és a hetvenes-nyolcvanas évek másként gondolkodóinak egyik emblematikus alakja, az író, szociográfus Csalog Zsolt (1935-1997) 1960 és 1966 között a szolnoki múzeum meghatározó munkatársa volt. Aki ahhoz is vehette magának a bátorságot, hogy a későbbi generációk által már csak magázott, és csupán néhányak által tegezni mert Kaposvári Gyulát "Kapi apinak" nevezze el.

Aki e kis kötet alapján legalább két szolnoki értelmiségi generáció apjának volt tekinthető. Mert nemcsak a múzeumra, de szinte valamennyi kulturális intézményünkre, sőt az akkoriban talán még el sem nevezett civil szférára is komoly hatással volt. Talán nem is a hatalmas tudása miatt, hanem az ebből a könyvből is visszatükröződő bohókás, a problémákon felülemelkedni tudó, a fiatalokat végtelenül pártoló személyisége miatt.

Akik hozzám hasonlóan már nem ismerhették személyesen, de érteni akarnak valamit Kaposvári Gyulából, hajtsák fel valahol a Damjanich Múzeum gondozásában, 300 példányban megjelent kis kötetet, jól fognak szórakozni, miközben őt, gyermekeit és egy eltűnt Szolnokot is megismerhetnek.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Százéves századik
Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Sokszorozott lányunk
Szolnok mellett Szentendrén és Nagyatádon még áll egy ugyanilyen szobor, csurgói és ózdi "testvéreinek" viszont bizonytalan a sorsa. Miként a pontos címét, úgy születése és felállítása évét sem lehet megállapítani Kucs Béla nőalakjának. Ami mindenütt szökőkút mellett térdelt.

A Szoborpark további képei